Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Hauptman Gyöngyi: "Mi életfogytiglani, vagy rezsimfogytiglani kényszermunkások vagyunk." Emlékek az 1952. májusi nagyatádi kitelepítésről
„Ml ÉLETFOGYTIGLANI, VAGY REZSIMFOGYTIGLANI KÉNYSZERMUNKÁSOK 277 VAGYUNK.” EMLÉKEK AZ 1952. MÁJUSI NAGYATÁDI KITELEPÍTÉSRŐL Felvételi napié xnrszárna: Anyakönyvi napié sorszáma:................. BIZONYÍTVÁNY tanuló »2, tAtsfri - általános iskola ............................jr........... onztályábaft az 195 ^ /5 3lskolai évben elért eredményéről. 1. Magatartás Tfrt&cLcús X* aj Beszélgetés у >. § b) Olvasás .hL ' rtr j-5 I-J írás fej; d) Fogalmazás 5* I e) Nyelvtan és helyesírás-c-í 1 f) Irodalom-3. Orosz nyelv-4. Történelem-5. Alkutmánytau és erkölcsi alapLsm.-_ 6. Földrajz--7. Élettelen természet--8. Növénytan-9. Állattan-10. Az ember élettana és egészségtana-11 Fizika-12. Kémia- f 13. Számtan és mértan J/ l(T ___ 14. Mértan 15. Rajz 0 16. Ének jLl__ 17. Testnevelés #££*4 -18. J3L 19.-20.Általános tanulmányt eredmény: Jt_______ *>_ íuiaazt.n; órák aájxm fpaaoij U U.tlan egyott =__dl. ’oM) lgiugató Javitővizegálati záradék Kelt........... 195 évi hó. ■................................ и i. — i ___________________________ 4. ábra. Az elepi iskolában kiadott bizonyítvány egy lapja. ban Glóriánál kigyulladt minden ragyogó villanykörte. Oh, de szép volt! Messze elmaradt mögöttünk!” A hozzátartozók, barátok, ismerősök úgy igyekeztek segíteni, hogy karácsonyra még több és gazdagabb csomagot küldtek, amelyekben egész kis karácsonyfák, az otthoni, szokásos karácsonyi ételek (kalács, szaloncukor, édességek, gyümölcs), és disznóvágásból származó finomságok voltak. Az egykori kitelepítettek meghatottan emlékeztek vissza a karácsonyi „csomagdömpingre”, ami a rokoni, baráti szolidaritás, együttérzés kifejezése volt, és segített elviselni, túlélni a számkivetettség magányosságát, kiszolgáltatottságát, nyomorúságát.46 A szilvesztert is megünnepelték, szintén Veress Dezsőné leveléből tudjuk, hogyan: „Közben a Gazdaság is nagyon forszírozta, a rendőrség is nyomott, hogy mint kulturfelelős, rendezzek egy jó szilveszteri műsort a felnőttekkel. A Gazdaság fű46 A csomagküldés az otthon maradottak számára is nagy áldozatot jelentett, hiszen az ötvenes évek elején Magyarországon, a beszolgáltatások, padlássöprések, az engedélyhez kötött disznóvágások idején óriási volt az élelmiszerhiány, a szegénység. tőanyagot, függönyt, színpadhoz deszkát, petróleumot, villanyvilágításhoz akumolátort, körtéket stb.-t adott, a rendőrség engedélyt étel és ital beszerzésre, virslire, borra, táncra. Jó műsor volt. A János vitézből a tündérek kara volt balettkarba, 6 hátulsó kartáncos és egy első, szólótáncossal, rózsaszín krepp-papír balett-ruhákban. Bűvészmutatványokat adtak nagyon ügyesen. Operett-részleteket énekeltek a Szibillből és a Varázskeringőbői, magyarnóták voltak szívfájdító hazavágyakozással, szép magyar tánc, еду-két villámtréfa, egy balettparódia, amit lány balettruhában, nagy masnikkal a hajukban fiatalemberek jártak, utánozva a lányokat. Aztán volt nőimitátor, príma jó volt. Éjfélkor halkan húzták a „cigányok” (közülünk valók) a Szózatot, és e halk zenekíséret mellett a Sass Pityu gyönyörűen elszavalta a Szózatot, utána mindannyian elénekeltük a Himnuszt. Mi aztán hazajöttünk a Bácsi-tanyára, de a fiatalság együtt maradt az iskolában reggel 4-ig. Táncoltak. ” Egészség, betegség, halál A levelekben és a visszaemlékezésekben egyaránt vissza-visszatérő téma a sok szenvedést okozó időjárás (a nyári hőség, a téli hideg, a hatalmas sár, a legyek), ami ellen - a tábor körülményei között - alig volt lehetőség védekezni. „Aug. 14-én d.u. kezdem Imi e levelet. Rettenetes hőség van és a bogarak (legyek) esznek meg. Szinte lehetetlen a védekezés. Hőség ellen nincs hová bújni, a legyek ellen nincsen semmi irtó szed’ - panaszolja Veressné. Tavasszal és ősszel a hatalmas, szinte járhatatlan sár jelentett nagy gondot: „itt akkora sár van, hogy a bő nadrág liffeg és sáros lesz. Képzeljétek, szeptember óta egyfolytában esik az eső, tegnapelőtt a csizmám szárán folyt be a sár, agyagos a talaj, nem ereszti jól át a vizet és borzalmak borzalma pl. kijutni a WC.-re, eljutni az iskolába vagy ha pláne munkára menni.” Fűtőanyagot (fűtéshez, főzéshez) a gazdaság nem biztosított, a „lakásnak” használt istállók, hodályok, a mennyezet, nyílászáró nélküli, huzatos házak kifűthetetlenek voltak. A „telepesek” rá voltak kényszerülve, hogy fűtésre való anyagot „szerezzenek”, hogy ne fagyjanak meg. Napraforgószárat, szalmát, lebontott házak faanyagát, titokban kivágott fát, minden útjukba eső gallyat összeszedtek. Nagy gond volt a megfelelő ruha, cipő hiánya, amit szinte kizárólag a hazulról érkező csomagok segítségével tudtak pótolni. „És ugye én bakancsot kaptam - emlékezett vissza Dukai Róbertné, aki akkor 14 éves volt és bizony, mikor az édesapámmal már az istállóban dolgoztunk, és akkor a térdig érő hóban bakancsban mentem. És azért az nem volt olyan szoros, mint a rendes bakancs, tehát nem olyan, mint a magasszárú cipő. Ott oldalt, vagy a cipőfűzőnél, ahol megkötöttük, elállt az ember lábától, oda belement a hó, az beleolvadott, a hóba megfagyott, tehát annyira agyonfagytak a lábaink, és egyáltalán mi magunk is. Mert volt úgy, hogy eltévedtünk az éjszakába, hiába sütött a hold, hiába volt világos, egyszerűen elindultunk a borzasztó nagy hóviharban, és nem láttuk, nem találtuk meg az istállót, ahol dolgoztunk. ”
