Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Hauptman Gyöngyi: "Mi életfogytiglani, vagy rezsimfogytiglani kényszermunkások vagyunk." Emlékek az 1952. májusi nagyatádi kitelepítésről
274 HAUPTMAN GYÖNGYI taság és 1-2-3-5 km távolságra elszórva tanyák vannak, körülötte 1-2 akácfa, aztán ismét puszta, puszta, sehol egy fa, sehol egy ház, se domb, se patak. ”27 Kiket vittek el Nagyatádról? A határsávból történő kitelepítés az „osztályidegeneket és ellenséges elemeket” érintette, vagyis a polgárságot, a korábbi politikai és államigazgatási elit tagjait, a falvak tulajdonos parasztságát és családjaikat.28 A kitelepített nagyatádiakat a családfő származása, foglalkozása, illetve az akkori ellenség-kategóriák szerint az alábbiak szerint sorolhatjuk be: volt horthysta katonatiszt 4 volt csendőr 4 „kulák” 3 ügyvéd 3 volt arisztokrata 2 volt nyilas 1 volt Szociáldemokrata Párttag 1 kiskereskedő, kisiparos 4 a meglévő adatokból nem kideríthető kb. 10 hozzátartozók (feleség, anya, anyós, gyerekek) 32 A nagyatádiak között a legidősebb 84 éves volt (férfi), és három 70 év feletti asszonyt is elvittek. A legfiatalabb egy kétéves kislány, akinek egyik testvére 4, a másik 12 éves volt akkor. Vittek el egyedülálló férfiakat, sőt asszonyt is, házaspárokat, többször egyikük idős anyósával vagy apósával együtt, és vittek két-három gyermekes családokat is (6 családot, összesen 26 fővel). Összesen mintegy 22 családot hurcoltak el, de egészen pontos adatok, létszámok - sajnos - nem kideríthetőek.29 Acélállomás: ELEP30 Az elepi tanyavilágra épült állami gazdaságban 1951 tavaszán hozták létre a tábort. Amikor a nagyatádiak a többi somogyival együtt megérkeztek ide, a tábor létszáma 498 fő volt, ami az új érkezőkkel együtt 982 főre emelkedett. A „telepesének nevezett rabok a rendőrőrs és az elepi állami gazdaság központja körül, ill. a környező tanyákon éltek, két-három kilométeres körzetben. A kényszermunkatábort őrző rendőrök 27 Veressné 2., „fekete levele” (azaz még nem engedéllyel küldött), keltezés nélkül. 28 Hantó, 2006: 36. 29 Az adatokat a visszaemlékezések, a levelek, ill. a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár honlapján található korabeli névsor alapján állítottam össze: http://gulag.hbml.hu/adatbazisok/elepi-kitelepitettek 30 Elep ma Nagyhegyes község településrésze, Balmazújvárostól 10, Debrecentől 25 km-re található. (K-őrs) biztonsági okokból azon voltak, hogy minél több családot egy helyre zsúfoljanak, így esetenként egyegy tanya létszáma meghaladta a száz főt. A szállásra alkalmasabb istállókon, hodályokon túl a fészerek, a baromfi- és disznóólak is benépesültek. Szétszórtsága, tanyás jellege miatt az elepi tábor kijelölése és őrzése végig körülményes és nehezen megoldható volt, az őrsparancsnokság nem tudta egy pontból szemmel tartani a tábor egészét. Az őrség létszáma az első évben egy parancsnok és nyolc beosztott volt, amit 1952 májusában 24 főre emeltek.31 A kitelepítettektől megérkezésükkor, az első - és aztán naponta ismétlődő - sorakozón elvették az irataikat, a magukkal hozott értéktárgyakat, a veszélyesnek minősülő anyagokat, eszközöket (pl. szeszes ital, fényképezőgép, gyógyszer, kerékpár, írógép). A magukkal hozott jószágokat is elkobozták, és átadták az állami gazdaságnak. Pár napon belül tehát kétszer is kifosztották őket. A deportáltak ily módon telepessé degradálódtak, és bizonytalan időre kihullottak az állampolgárok köréből - törvényen kívülivé váltak.32 Egy levélrészlet arról, hogyan nézett ki a telepesek elhelyezkedése: „A tanyák 1 lakóházból és 2-3 melléképületből állnak. Kulákok laktak benne azelőtt. A mi tanyánk egy 3 szoba, előszoba, konyhás lakásnak épült, de nem készült el egészen. Az oldalai megvannak és cseréppel be van fedve. A közfalak részben vannak meg, plafon nincs, ajtófélfák, ablaktokok nincsenek. Van egy cselédház, 2 szoba-konyhával, mindhármat lakószobának használják, van egy istálló és egy ól. 96-an lakunk bennük. [...] Az ablakhelyek be vannak csinálva téglával, az ajtóhely éjjel-nappal állandóan tárva. Minden tanyán rendőr-őr váltja egymást. Egyik tanyából a másikba nemigen járhatunk, azaz csak meghatározott tanyákba. így nem nagyon tudjuk, hogy hol, kik és hányán vannak ismerősök. Az őr éjjel is végigjár párszor, ránk világít, aztán távozik.”33 A legtöbben az istállókban, juhaklokban laktak, sőt volt olyan család, amelyiknek csak az egykori tyúkólban jutott hely. „Hogy ott hogyan éltünk? Oda vittek, volt egy istálló. Az istálló két oldalán voltak a fekhelyek. Középen el lehetett menni. Most, az ágyak között csak úgy volt hely [...], hogy ahol nem volt ágy, egy családnak vaságy volt, az csak 70 centi volt, hát akkor így maradtak helyek.34 Különben akkor így rálépett az ember az ágyára. Akkor loptunk, az épület ugye vályogból volt, bevertük [a szeget], akkor loptunk rá deszkát. Voltak ott elhagyatott tanyák, akkor a gépállomásról hozni https://www.telepesek.hu/taborvilag_elep.html. letöltés: 2020.05.11. 32 Saád, 2005:311-314. 33 Veress Dezsőné levele, keltezés nélkül [1952. június] 34 Egy-egy személynek kb. 80 cm-es helyet jelöltek ki, amit azt jelentette, hogy az ágyak, a fekhelyek szorosan egymás mellett kellett legyenek, nem volt köztük közlekedő hely. Voltak azonban többen, akik nem vittek magukkal otthonról ágyat, ezért Elepen kaptak: házaspáronként egy darab, 70 cm széles vaságyat, ami két ember számára borzasztóan keskeny és kényelmetlen volt. Viszont, mivel ezek keskenyebbek voltak, mint azok az ágyak, amiket otthonról vittek magukkal, maradt valamennyi hely mellettük, ahol lehetett úgy járni, hogy nem kellett rálépni az egymást érő fekhelyekre.