Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Hauptman Gyöngyi: "Mi életfogytiglani, vagy rezsimfogytiglani kényszermunkások vagyunk." Emlékek az 1952. májusi nagyatádi kitelepítésről
270 HAUPTMAN GYÖNGYI 1950- fí Hajdúnánás Hajdúvá Hortobágy Borsós 4L 1952-1953 5:0s Jusztus-lanya 4" Kócsújíafei Szamai йада Lovassy-tanya,.. »sár Kócspuszta piro 1950-1953 • iiszacr-: Dórmhil-try ! Újszentgyőrgy Nagyiván Abádsíaiók Erzsébet-tanya 1950-1953 i Tomatmcncstora ТвгагсВ Lászlómaj V vr- Kunhegyes Kormópuszta 1950-1953 “ Batmazújvána /Cón>ny 50-Í953 Nagyhegyes «51 Hajtfösawát "\ j - В i/'h Pűspokadány kényszermunkatábor helye a deportáltak munkahelyei a zárt táborok területén kívül мммпнямь- 'ЖЯШЯШШШШШПШ янммпнмявшнммяманнвмннняшнм^н^в^НННННЯ í. ábra. A deportált családok zárt kényszermunkatáborai a Hortobágyon, a Nagykunságban és a Hajdúságban, 1950-1953. Térkép: Dr. Hajdú Lajos. fent leírt szigorúbb szabadságkorlátozó intézkedések alkalmazása.”16 A telepes státusa tehát nem büntetőjogi kategória, a velük kapcsolatos intézkedések nem hivatkoztak jogszabályra, a kitelepítési határozatban sem esik szó róla. „Jogszabályok hiányában, az indoklás szerint, az »ellenséges cselekedetek« folytatásának megakadályozása volt a családok munkatáborba hurcolásának célja.”17 A nagyatádi kitelepítés Somogy megye déli részén ötvenkét település esett a határsávba, amelyeket 1950-től kezdődően a 16 Hantó, 2006: 33.; Saád, 2010: 6. 17 Hantó, 2006:33. Saád József így összegzi e témát: „A »telepesek« megjelölés [...ja helyi folklór képződménye. Az állami gazdaságok telepein, főként állattartó telepeken egymásra zsúfolt alja nép megjelölésére szolgált, akiknek a gazdaság dolgozóitól - amennyire lehetett — elkülönített »telepesbrigádokban« kellett dolgozniuk. A telepekről hajtották ki őket munkára, s a telepekre tértek nap mint nap vissza, rendőri kísérettel. Mások voltak, mint a kulákházakba beköltöztetett, budapesti kitelepítettek. Maguk az érintettek »beutalásukat« inkább deportálásnak, s a telepet, ahol őrizetesek lettek, internálótábornak nevezik. A hospes- és pionír-asszociációkat, és az alávetettség megalázó emlékét keltő telepes megjelölést ma is cinikusnak és bántónak tartják.” Saád, 2005: 321. deportálási hullámok mindegyike érintett.18 * Nagyatád a határsávba átnyúló járás székhelye volt, és 1948-tól kezdődően több, az új politikai rendnek megfelelően átszervezett közigazgatási és rendészeti intézményt költöztettek ide. A déli határ közelsége miatt pedig határőr laktanyát és további katonai egységeket telepítettek a községbe. Ezek a tényezők befolyásolták az itt lezajlott kitelepítéseket. Nagyatádra 1952. május 28-áról 29-ére virradó éjszaka sújtottak le az Államvédelmi Hatóság határőrökkel megerősített egységei, és mintegy 71 személyt, 26 családot deportáltak a hortobágyi Elepen (2. ábra) működő kényszermunkatáborba. Somogyból akkor összesen 18 Az 52 község: Babócsa, Bakháza, Barcs, Bélavár, Berzence, Bolhás, Bolhó, Csokonyavisonta, Csurgó, Csurgónagymarton, Darány, Drávagárdony, Drávaszentes, Drávatamási, Görgeteg, Gyékényes, Háromfa, Heresznye, Homokszentgyörgy, Iharos, Iharosberény, Inke, Istvándi, Kálmáncsa, Kastélyosdombó, Komlósd, Lad, Lakócsa, Nagyatád, Őrtilos, Péterhida, Porrog, Porrogszentkirály, Porrogszentpál, Potony, Rinyaszentkirály, Rinyaújlak, Rinyaújnép, Somogyaracs, Somogybükkösd, Somogycsicsó, Somogyszob, Somogytarnóca, Somogyudvarhely, Szenta, Szentborbás, Szülök, Tarany, Tótújfalu, Vízvár, Zádor (1950-töl Baranyához), Zákány. Közülük hatot (dőlt betűvel szedve) nem érintett a kitelepítés, némely községet viszont többször is (pl. Csokonyavisonta, Nagyatád, Tarany, Lakócsa).
