Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Molnár István: A kaposvári vár
168 MOLNÁR ISTVÁN A vár a középkor végén A vár legvédettebb nyugati részén egy palotaszárnyat alakítottak ki. A palota padlójánál korábbi feltöltés leletei és egy kemencemaradvány alapján, ez már a 15. században történt. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy a század első felére (a Tamási-Szerdahelyi közös birtoklás időszakára) vagy a század közepére, második felére (az Újlaki időszakra) tehetjük az építkezést. A vár nyugati falától 6-6,5 méterre keletre egy párhuzamos, 150-160 cm széles falat építettek a vár déli és északi fala közé (18. ábra). A fal alsó része kőből, a felmenő falai téglából épültek. Téglái 23-24x12x5-6 cm-esek. A palotaszárny szerkezetéről nagyon keveset tudunk. Egy 1931-ban, a még úgy-ahogy látható maradványokról készült - sajnos számos pontatlanságot tartalmazó - felmérés a nyugati szárnynál egy osztófalat jelölt. (Sajnos a területet a Nostra gyárépületet teljesen megsemmisítette, így mi már nem találtuk nyomát.) A 1,5 méteresnek rajzolt fal a palotaszárny északi végét, egy nagyjából 6x6 méteres négyzet alaprajzú területet választott le. Ekkor itt volt a vár északnyugati sarka, egy helyiség mellett, akár egy kisebb tornyot is kialakíthattak. Az északon leválasztott résztől délre megmaradt területet nagyjából megfelezik a déli faltól 10,4 méterre épült pillérek. Ezek később épültek a falak belső oldalához, boltívet és emeletet tarthattak. A külső oldalán szabályosan rakott, belül habarcsba dobált téglából készült alapozásuk 1,7x1,4 méteres. A palotaszárny alsó szintjéhez tartozó padló a mai felszínhez közel volt, az újkori földmunkák jórészt megsemmisítették, csak két kis szakaszát találtuk meg. Szorosan egymásmellé tett, szárazon rakott téglából készült. A délnyugati részen talált korábbi járószintnél kb. 40 cm-rel magasabban, a palotaszárny téglából épült felmenő falának indulásával egy szintben volt. Következő lépésben a várudvart körbevevő falaktól 3,6-3,8 méterre 150 cm széles falat építettek. Ennek az alapozása és felmenő fala is 25x12x13 cm-es téglából épült. A fal párhuzamos a korábbival, de a déli oldalon erősebben törik meg vonala. A falszorost alkotó két falgyűrű között mindenhol magasan megtaláltuk a bolygatatlan rétegeket ugyanakkor a külső falon kívül már mindenhol a talajvíz mai szintje alatt is bolygatva volt a talaj, ami arra utal, hogy a külső falon kívül árkot áshattak. A keleti oldalon a fal mellett olyan feltöltési rétegeket találtunk, amelyeket vágott egy a faltól 3-4 méterre kiásott árok. Feltehetően a fal tövében ásott árok elkezdhetett feltöltődni, majd megújításra került. Az árok 10-12 méter széles „száraz” árok lehetett, amelybe nem vezettek be a mocsár vizét, de a magas talajvíz miatt, víz álhatott az alján. Később a vár északkeleti sarkán torony épült. A vár sarkán lévő falszakaszokat visszabontották és nagyrészt ezekre alapozták a torony 2-2,3 méter széles falait69 (19. ábra). A kb. 6,5 méteres belterű torony nem 69 A torony belsejében megtalált visszabontott falmaradványok miatt, feltételeztek egy korábbi „sokszögű” tornyot is. A falmaradványok valójában a külső falakhoz tartoznak, korábban nem állt itt torony. (Magyar 2004. 190-192.) volt szabályos kerek, a belső oldalain (nyugaton és délen) falai nagyjából egyenesek, míg kívülre eső részén (északon és keleten) íveltek voltak, csak kisebb mértékben, kb. 1,5 méterre lógott ki a falak síkjából. A téglái 30 cm-esek, nagyobbak a korábbiaknál. Az alapozási árkába talált leletanyag alapján is a 15. századtól keltezhető a torony. Inkább már a század második fele, a 16. század eleje a valószínű építési ideje.70 A torony megépítését a vár kapujának védelméhez lehetne kötni, de a kapunak egyértelmű nyomát nem találtuk meg. Evlia Cselebi leírása szerint keletre nézett a belső vár nagykapuja. A 18-19 században is keletről volt megközelíthető a terület, itt volt az Eszterházy majorság majd a Nostra gyárudvarának bejárata is. 2020-ban a vár déli oldalának közepén a két falgyűrű között két merőleges alapfalat találtunk. A sárga habarcsba tett téglából készülő alapozások egy a falszorosba beépített kb. 5 m belterű építményhez tartoznak. A sziget keleti részéről keveset tudunk, biztosan vizesárok és legalább a 15. század végén palánkfal védte. Alkalmas volt arra, hogy itt gazdasági épületek, műhelyek esetleg a vár személyzetének egy részének lakóhelye alakuljon ki, ideiglenesen nagyobb létszámú katonaságot is elszállásolhattak itt. A szárazfölddel a szigetet hosszú híd vagy híddal kombinált töltésűt köthette össze. Az 1495-ös ostrom kapcsán Bonfini három vizesárokról valamint utolsó sáncról, és kerítésről írt. A három árok a szigetet a szárazföldről elválasztó víz, a szigetet kettévágó vizesárok és a várfalakat kerítő árok volt. Az árkoknál fából készült palánkfalak is álltak, az „utolsó” jelző arra utal, hogy ebből is három lehetett. A 15. századi palánkfal nyomát az ásatáson nem találtuk meg, lehet máshol állt, részleteit esetleg még felhasználhatták a későbbi palánkhoz, de el is pusztulhatott addigra. Pontos szerkezetét sem ismerjük, egysoros cölöpkerítés, de szélesebb többsoros palánk is lehetett. Kaposújvár vagy Kaposvár nevű település nem létezett, a környező falvak, Omak, Kecel népe, mesteremberei szolgálhatták ki a várat. Néhányan a várhoz közelebb is letelepedhettek, Omak központja eleve nem is lehetett messze a vártól. Mivel a falvak már a vár megépítése előtt évszázadokkal léteztek természetesen a nevüket sem a várról kapták, de funkcionálisan betölthették azt a szerepet, amit egy vár mellett kialakuló település. A vár a török korban A török veszély miatt a várat tovább erősítették, az 1540-es években építhették a téglavár köré húzott belső palánkfalat. Ekkor már nagyobb létszámú katonaság állomásozott itt, nekik is egy nagyobb területet kellett keríteni, amelyre a sziget vizesárokkal leválasztott keleti, északkeleti fele volt alkalmas. A vár köré épített palánkfal egy nagyobb szakaszát is megtaláltuk a téglavár északkeleti tornyától kb. 15 méterre. Szerencsére a talajvíz a faszerkezet alsó részét is konzerválta. A földben kb. 10 méter szélességben követték egymást a cölöpsorok, amelyeket 70 Sajnos a torony belsejét már a 30-as években teljesen átforgathatták, régészeti korú réteget gyakorlatilag nem találtunk benne.
