Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Molnár István: A kaposvári vár
A KAPOSVÁRI VÁR 169 19. ábra. A vár északkeleti falai és az északkeleti sarokra később épített torony maradványai. megfontak és néhol meg is csapoltak (20., 21. és 22. ábra). Néhol csak az egymástól 60-100 centiméterre lévő cölöpök látszottak ki a magas talajvízből, de több helyen megtaláltuk a nekik ásott 60-80 centiméter átmérőjű ovális gödröket is. A cölöpök mérete változatos, általában 25—40 centiméter átmérőjűek, az első sorban 50 cm-es, míg főleg a hátsó részeken vékonyabb, 10-20 centiméteres darabok is voltak. Több helyen 3-5 centiméteres karókat találtunk a nagyobb cölöpök között, amelyek a fonatot támaszthatták. A külső cölöpsornál farkasfog-szerűen elhelyezett gerendákkal csapolták meg a cölöpöket, hasonlót figyeltünk meg kb. 6 méterre nyugatra a 6-7. soroknál is. A 9. sor cölöpjeit egy nagy széles gerendával csapolták meg. Ez és a tőle kb. 9,5 méterre lévő első sor között, a közbülső cölöpsorokba is bekötve, hosszú gerendák feküdtek, amelyek a szerkezetet stabilizálták. A felettük lévő döngölt, kemény, agyagos réteget 60-80 cm vastagságban találtuk meg. Több helyen megfigyelhető volt, hogy a mocsaras talaj miatt vesszőfonatot, vékony deszkasort tettek le, majd erre döngölték a palánk földjét, néhol tégladarabokat is tettek a gerendák alá. A faszerkezet tölgyfáiból dendrokronológiai vizsgálatra mintákat vettünk, amelyeket Grynaeus András vizsgált meg. A vizsgálat eredménye alapján az egyik gerendát 1546-ban vagy valamivel később vágták ki. Ez alátámasztja sejtésünket, hogy a palánk a török hódítás előtt, feltehetően az 1540-es években készült. A palánk külső cölöpsora előtt egy szűkülő falú, felül 3 m széles árok volt. Ebben ferde helyzetű, kifelé néző karók voltak, amelyek ki lehettek hegyezve és az ostromlók távoltartását szolgálták. A palánkfal hatékonyan állította meg az ágyúgolyókat, a külső cölöpsornál és az előterében, az árokban tucatnyit találtunk. Keleten, északkeleten a palánk nagyjából 15 méter távolságból keríthette a téglafalakat. Sajnos a korábbi építkezések, feltárások során előkerült cölöpök pontos helye már nehezen rekonstruálható a korábbi beszámolókból, de úgy tűnik a többi oldalon is a falaktól nagyjából hasonló távolságra találtak cölöpöket. A 2020-ban viszont azt tapasztaltuk, hogy a déli oldalnál a palánk a téglafalakhoz közel futott, aminek a Kapos közelsége lehet az oka. A téglavár északkeleti sarkától keletre feltárt palánkfalak iránya dél felé haladva kissé eltart a téglafalaktól. A két évben összesen nagyjából 30 méter hoszszan tudtuk megfigyelni a 10 méter széles palánkfal talajvíz által konzervált alsó részét. Ettől délebbre erősen rombolva van a terület, így a vonala nem teljesen rekonstruálható, de úgy tűnik egy szakaszon már téglafalakhoz valamivel közelebb futhatott a palánk külső oldala. Északkeleten így a fal vonalának megtörésére, fülszerű kiugrásra, esetleg valamilyen egyszerűbb korai bástyaformára gyanakodhatunk. A téglafal és a belső palánk között a kezdeti időszakban itt még meg lehetett a középkori árok. A vár délkeleti sarka felé nyitott szelvényünkben majdnem a téglavár délkeleti sarkáig, 25-27 m hosszan sorakoznak a cölöpök, aminek az lehet az oka, hogy a délnek kanyarodó palánkfalat fogtuk meg. Itt a középkori árkot, már hamar be kellett tölteni. A déli oldalon a téglafalhoz közel, azzal párhuzamosan futott a palánkfal.
