Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Szatlóczki Gábor: A nemzetségi szállásoktól a vármegyékig. Adalékok és párhuzamok Somogy megye 10-11. századi településtörténetéhez
A NEMZETSÉGI SZÁLLÁSOKTÓL A VÁRMEGYÉKIG 141 2. ábra. A körösközi szállássáv és belső területe a Borsa nemzetség birtokaival (sötét), valamint az egyházhelyes nemesek területei (világos). (Régészeti lelőhelyek, kör: szállási temető, négyzet: köznépi temető.) fogva a későbbiekben is annak területéhez számított.34 A régészeti lelőhelyek ugyan nem egyenletes eloszlásban követik a szállássáv egyes szakaszait, mégis a belső-somogyi lelőhelyeknél jobban megjelenítik annak belső viszonyait. Elsőben fontos megemlíteni, hogy Révész László ugyanezen területen, főként a többségében a Körös mentén előkerült lelőhelyeknek a tágabb térségen belüli egyedi jellemzői okán, maga is egy területileg jól körülhatárolt lelőhelycsoportot nevezett meg.35 Az általa Mezőtúr-Ecsegfalva-Szeghalom-Vésztő környékén felvázolt csoport egyedi hagyatékát, a csüngős kaftánveretes gazdag nők, a tarsolylemez lelete és a kis temetők jellemzői alapján különítette el. Bár felvetette a nemzetségi szállásterülettel való azonosítás lehetőséget, de „elégséges adatok” hiányában arra nem vállalkozott. A térség legkiemelkedőbb régészeti lelete, a mai Ecsegfalva-Bokroshalmon előkerült aranyozott ezüstlemezből készült palmetta mintás tarsolylemez, vélhetően a gyűrű nemzetségfőjének hagyatéka. Erre utal, hogy a tarsolylemezes sír valójában nem a középkori Ecsegen, hanem attól jócskán távolabb, a Borsa nemzetség póhalomi birtokának határában került a földbe.36 A szállássáv nemzetségéhez és kíséretük rangos vezetőihez kapcsolódó temetőkön felül, szerencsés módon a körösközi gyűrűn is előkerült több olyan szállási temető, amely későbbi egyházhelyes nemesi birtokon létesült. A 34 Szolnok megye kiterjedésére lásd Engel 2001. Térkép. 35 Révész 2018. 270-271. 36 Révész 2018. 663. Az általa közölt lelőhely térképek 57. kép (761.) szerint a mai Ecsegfalva dél-nyugati határában előkerült tarsolylemezes sir, a fekvése alapján a Borsa nemzetség Póhalom birtokára esik. Engel 2001. Póhalom. bihardancsházi temető ugyan a körösközi és nádudvari gyűrűk közös sávszakaszának nádidvari felén létesült, de jól jellemzi a térségből ismert szegényes szállási temetőket. A lelőhelyen Patay Pál 10 sírt tárt föl, melyből az előzetes jelentés szerint egy sírból íjászfelszerelés került elő. Mivel a temető anyaga azóta is közöletlen, mindössze csak feltételesen követeztethetünk arra, hogy a szegényes temetőt a somogyjádihoz hasonlóan egy kisebb lovasíjász csoport használta.37 A Borsa nemzetség sávbeli birtokával szemközt, a Körös folyó déli oldalán, a középkori Endrődről két hasonló temető ismert. Endrőd-Öregszőlők lelőhelyen 8 sír került elő, de mindössze egyben volt részleges lovastemetkezés és lószerszámzat. Endrőd-Szújókereszten egy 149 siros 12. század elejéig használt temető vált ismerté, amit vélhetően egy kisebb 10. századi szállási temetőre nyitottak rá. Ez utóbbiból 5 részleges lovastemetkezés került elő. A Szarvas-Rózsás-Molnár földek néven ismert lelőhely a középkori Halásztelek egyházhelyes birtokára esett. A temetőből megmentett szerény minőségű ékszerek (sodrott karperecek, préselt ezüst ruhadísz, kauricsiga, szemesgyöngy) jól ismeretek a részleges lovastemetkezéssel és íjászfelszereléssel jellemzett szegényes szállási temetőkből is.38 * A térségből egy másik szórványként előkerült tarsolylemez is ismert Bárándról, melynek eredetét a szakirodalom részben a megtalálók bizonytalan hitelű családi legendáriumra alapozva a Tisza mellől származónak tartja. Megfontolandó azonban, hogy a tarsolylemez 37 Patay 1963. 56. 38 Révész 2018. 179-182.
