Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Szatlóczki Gábor: A nemzetségi szállásoktól a vármegyékig. Adalékok és párhuzamok Somogy megye 10-11. századi településtörténetéhez
142 SZATLÓCZKI GÁBOR mégis a környékről származik, mivel Báránd a nádudvari gyűrű déli szállássávjának azon szakaszán fekszik, amelyet a településtopográfiai és régészeti adatok alapján is a térségben jövevénynek számító Zovárd és Sártivánvecse nemzetségek, avagy ősfoglaló elődjük uralt.39 A 10. század legkiemelkedőbb régészeti leletanyagának tartott díszes tarsolylemezek azonban nem csak a körösközi és a bihari szállássávok esetében mutatnak azzal egyértelmű összefüggést, hanem a Felső- Tisza vidék bodrogközi és rétközi térségében is. Régóta közismert a korszak kutatástörténetében, hogy a Felső-Tisza-vidékén különösen sok előkelő, a „nemzetségi arisztokráciától” származtatott temetkezés került napvilágra. Az ország más régióitól nagymértékben eltérő leletkoncentráció éppen ezért számos elméletet szült, miszerint a 10. század elején ebben a térségben lehetett a fejedelemség központja. A tarsolylemezes és veretes leletek előkerülésének csoportosulására már korábban felfigyelt a régészeti kutatás, míg azok földrajzi eloszlásának okára a szállássávok rendszere világít rá.40 Eszerint a tarcali tarsolylemezes lelőhely a szerencsi gyűrű déli szállássávján, a karosi a pataki és zempléni határoló, feltehetően az előbbi szállássávján, a bodrogvécsi a zempléni, a kenézlői, eszlári és rakamazi, tiszavasvári a szabolcsi (Nyír?), míg a bezdédi, eperjeskei és tuzséri a külső-sárvári (külső-tasi) gyűrű41 szállássávján került elő. Mindezek alapján a tarsolylemezes temetkezések földrajzi csoportjai egy-egy gyűrűs terület szállássávjához kapcsolódnak, a gyakori előfordulás oka pedig a Felső-Tisza vidékére jellemző kisméretű gyűrűk nagy száma. Ugyanakkor a feltételezhetően nemzetségi vezetőkhöz kapcsolódó szállási temetők nem csak ebben a térségben, hanem az ismert lelőhelyek tekintetében az egész Kárpát-medencében a gyűrűs szállássávok egy-egy szakaszához köthetők. Hasonlóképen csoportosulnak a rangos, méltóságjelvényekkel gazdagon ellátott temetkezések, mint a rétközberencsi, ami a sárvári (tasi) szállássávon került elő, de ugyanez elmondható a tarpai (borsovai), beregszászi (beregi), csengeri (szatmári) stb. temetkezésekről is.42 A jelenség értelmezése A Felső-Tisza vidékén is megfigyelhető az a sajátosság, hogy az archaikus területi vonásokat követő főesperességek határai nem a későbbi vármegyékhez igazodnak, hanem a szállássávok területeivel alkotnak közös rendszert. Különöses érdekes Szabolcs vármegye topográfiai kiterjedése, ahol Zalához, Somogyhoz és Segesdhez hasonlóan éppen úgy megtalálhatóak a megyei, illetőleg a főesperességi szigetek és nyúlványok, másként Szatmár, Bihar, Bereg, és Ugocsa megyékbe 39 Révész 2018. 246., 338. 40 Révész 2018. 313-319. 41 A terület önálló elnevezésére írott forrás nem maradt fenn. Korán egybeolvadhatott a sárvári gyűrűvel, bár a Tiszán átlépő szállássávi nyúlványa elkülöníthető, miként a sárvári gyűrűtől is szállássáv választja el, továbbá a zempléni szállássáv átkaroló nyúlványa is elhatárolja a borsovai gyűrűtől. A 10. században tehát egyértelműen önálló szállássávi gyűrű volt. 42 Révész 2018. 673-674. ékelődve is találunk egy-egy kisebb szabolcsi megye, vagy főesperességi részt.43 Mindez fordítva is igaz, így Szabolcsban is akad egy kevés rész majd mindegyik elsorolt megyéből. Az elsőre látszólag kaotikus állapotokra azonban a településsávok, a régészeti lelőhelyek, és a (fő)esperességek együttes topográfiája kézenfekvő választ ad. A középkori Szabolcs megye területén két főesperességet ismerünk, elsőben a szabolcsit, másodsorban pedig a borsovait, későbbi nevén a beregit. A szabolcsi megyenyúlványok és szigetek rendszere ugyanis elsődlegesen a két főesperesség határához igazodik, igaz még ez esetben is egymást keresztezve mindkét főesperességre több nyúlvány jut (3. ábra). Mindazonáltal az egyházhelyes nemesek településsávjai alapján rekonstruált szállássávok felrajzolásával Szabolcs megye területén nem egy, hanem összesen 8 gyűrűs belső területet jelentkezik, melyből hat, a szoboszlói, nádudvari, szabolcsi, nyíri, belső-szabolcsi és adonyi a szabolcsi főesperesség, míg a sárvári (Tassárvár) és külső-sárvári a borsovai főesperesség területére esett.44 A gyűrűk azonosítása után már az egyes szabolcsi megyenyúlványok is rendszerbe sorakoznak, így jól látható, hogy a Szatmár megyébe ékelődő szakasz feltehetően a nyíri gyűrűhöz, míg a béltelki gyűrű felé tartó a sárvári gyűrűhöz kapcsolódott. Ugyanezt mutatja a főesperességi terület is, lévén a déli kiugrás a sárvári gyűrűhöz hasonlóan a borsovai főesperességhez számított, míg a szatmári beékelődés Nyírrel azonos módon vélhetően a szabolcsihoz.45 Eszerint a középkori Szabolcs megye területén a 10. században 8 gyűrű létezhetett, amelyekből feltételezhetően a 11. század folyamán 4 (a legkisebbeket nem számolva esetleg 6) esperesség jött létre. Mindebből a 13. század végére 3 a szabolcsi, 1 viszont a borsovai főesperesség területébe integrálódott.46 Az írott forrásokban mindezek közül a leggyakrabban Szabolcs és Nyír szerepel, míg Sárvárt Anonymus, a szoboszlóit pedig a Váradi Regestrum említi.47 Nyír a 14. századra Szabolcs vármegyébe olvadt a későbbi dadai járás formájában, Szoboszló és Nádudvar pedig a nádudvari járásként. A parányi területű külső-sárvári és adonyi gyűrűk mindegyike rendelkezett saját nyúlványterülettel, előbbinek a Tiszán túl Bereg megyébe, utóbbinak Bihar megyébe ékelődve. A nádudvari gyűrű nyúlványára nem maradt adat, rekonstruálásához további birtoktörténeti vizsgálatokra van szükség. Ugyanakkor mindháromban közös, hogy az írott forrásokból sem a nevüket, sem különálló egyházigazgatásukat nem 43 Engel 2001. Szabolcs megye. Az Engel Pál által közölt térképen szembetűnő, hogy számtalan nyúlvány és sziget ékelődik bele a tiszántúli megyék legtöbbjébe. így előfordulnak még megyeszigetek Bihar, Szatmár, Békés, Szolnok, Közép-Szolnok, Kraszna és Bereg megyék esetében is. 44 Engel 2001. Szabolcsi és borsovai főesperesség. A térképes adatok a pápai tizedjegyzékek alapján készültek. 45 A nyíri szállássávi nyúlványt egyedül annak Szabolcs megyéhez tartozása mutatja, mivel a 15. századra már a szatmári főesperességhez tartozott. A vajai plébános 1390-ben, mint a szatmári főesperesség száldobágyi esperese szerepelt. Gulyás 2016. 164. 46 A sárvári gyűrű, mint a kisvárdai esperesség a borsovai főesperességhez tartozott. Németh 1990. 133. 47 Botka 1872. 37.
