Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Szatlóczki Gábor: A nemzetségi szállásoktól a vármegyékig. Adalékok és párhuzamok Somogy megye 10-11. századi településtörténetéhez
140 SZATLÓCZKI GÁBOR lévén több esetben is feltételezhető, hogy azok egy nagyobb egységből önállósodtak a szolgálók letelepítésekor, valamint korábbi királyi adományok, vásárlások és eladások is módosíthatták a nemzetségi birtokok legkorábbi, avagy 10. századi kiterjedését. Érdekes módon különösen igaz ez Bő, Kürtös és Bodrog birtokokra, amelyek történetesen ugyan a szállássáv szélén, de már egyértelműen a belső területen feküdtek. Miként értékelhető mindezek alapján a kulyai temető és a feltehetően ősfoglaló vagy annak birtokát megszerző Bő nemzetség kapcsolata? Gyanítható, hogy a temető a nemzetség egyes tagjainak, valamint azok fegyvereseinek és szolgálóinak nyughelyéül szolgált, ugyanakkor joggal vélelmezhető, hogy abban nem csak a nemzetség tagjai, hanem a szolgálatukban álló, a nemzetség uraságán belül - a temetkezésekben is megjelenő módon - különböző társadalmi rangot képviselő közelebbi atyafiságuk és távolabbi rokonságuk, szegődött fegyveres kíséretük némely tagja és családjuk is helyet kaphatott. Továbbá nem valószínű, hogy a szálláshelyeik között mozgó nemzetség minden tagja, akár egyszerre és egy időben a teljes családi és szolgálói körével egy helyen élt volna, főként nem huzamosabb ideig. Ebből fakadóan pedig a kulyai temető aligha képviseli a Bő nemzetség öszszes tagjának temetkezési helyét, sem időben, sem földrajzilag. Valószínűbb tehát, hogy a nemzetség a szállássávon belüli szállásai közül egyszerre többet is használt lakóhelyként, akár az aktuálisan népesebbé váló család egyes tagjai között valamilyen formában megosztva. Ennek megfelelően egy nemzetség és kísérete egyszerre több, földrajzilag a gyűrű sávjában eltérő helyen is létesíthetett temetőt, illetve időben a szálláshasználati szokások függvényében egyes temetőiket felhagyhatták, helyette pedig másikat kezdhettek. Mégis egyes jobban kutatott, főként tiszántúli és felső-tisza-vidéki szállássávok esetében jól látszik, hogy az előkelő temetkezések a szállássávok egy rövidebb szakaszára koncentrálódnak (Rétköz, Szabolcs környéke, Bodrogvécs körül stb.).26 Ellenben nem valószínű ugyanez a nemzetségi uraság területén szálláshelyet foglaló közönséges fegyveresek, jellemzően lovasíjászok és tágabb rokonságuk, illetve a középréteg rangosabb, vagy kevésbé jelentős családjai és rokonságuk esetében. Mint az a jádi és vörsi temetők népe és leszármazottaik esetében is látszik, nekik a rangjuknak és szolgálatuknak megfelelő méretű és számú szállás jutott, ami jellemzően aligha lehetett nagyobb, mint a területen jelentkező középkori birtoktest. Valószínű, hogy a sok esetben csoportosan, egy-egy kisebb-nagyobb területen szállást foglaló közönséges lovasíjászok többségét az adott területen nem a családi és rokonsági kötelék, hanem a szolgálati formájuk közössége tartotta össze. A belső-somogyi gyűrű szállássávjának régészeti leletei, illetőleg a későbbi településsáv és birtokrendszer közti kapcsolat azonban a már említett kis számú lelőhely okán, akár a véletlen műve is lehet. 26 Révész 2018. 313-319. Éppen ezért szükséges eltérő földrajzi környezetben, más települési és birtokszerkezetben is megvizsgálni ugyanezen összefüggés esetleges meglétét. Kiváló példának ígérkezik az ország másik feléből a Körösök vidéke, ahol a szeghalmi főesperesség körül létező gyűrűs szállássáv mérete hasonló nagyságrendet képvisel, mint a belső-somogyi gyűrű27 (2. ábra). A13-14. században Körösköz ispánság néven szereplő terület nyugati határoló szállássávja Mezőtúrnál kezdődik és a Berettyó folyó nyomvonalát Bucsáig követi, onnan pedig a Füzesgyarmat-Újíráz vonalon éri el a Sebes-Körös folyót. Innen ismét nyugat felé a folyó vonalát követve, a folyómeder változásai nyomán részben annak déli oldalára is átlépve, végül Vésztő-Gyomaendrőd vonalában, a Berettyó és Körös folyók torkolatában záródik.28 Egyes szakaszain közös szállássávot képez a szolnoki, kemeji, szoboszlói, biharkeresztesi29 és békési gyűrűk hosszabb-rövidebb szakaszain. A Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra jellemző módon a körösközi gyűrű településsávján a dunántúlihoz képest jóval kisebb számban fordulnak elő egyházhelyes nemesi birtokok, még a kisnemesi birtokokkal együtt is, csak vázlatosan, igaz egyértelműen jelölik a szállássáv nyomvonalát. A szállássáv ősfoglaló nemzetségének a Borsa (Barsa) nem tekinthető, akiknek nemzetségi törzsbirtokai a középkori Póhalom, Varsány, Nadány, Méhes, Süvöltő, Barsa, Kovácsi, Gyarmat, Pázmán, Kisharang, Bucsa sávban, délről és keletről, a szállássáv részeként, gyakorlatilag körülölelik a körösközi gyűrű belső területét.30 A belső terület nagy részét a középkorban a Kompolti család Ványa (ma Dévaványa) városa, illetve a Simái és a Hencidai Bacsó család adományos birtokai alkották.31 A szállássávon belül egyházhelyes nemesek éltek a Körös folyó déli oldalán a békési gyűrűvel közös sávban Halászteleken, Endrődön, Nemeskerekin, Bélmegyeren továbbá a dél-keleti és észak-keleti - a biharkeresztesi és nádudvari gyűrűkkel közös - szállássávban Kisteleken, Csifen, Nagyharangon, Dancsházán. Előfordultak még kisnemesek többek közt Ecsegen, Kérszigeten, Himesden, Tárcsán, Kernyén és Kolton.32 A békési gyűrűvel közös sávszakasz Vésztő környéki részén a Csőit nemzetség, míg a nádudvari gyűrűvel közös sávban pedig a Zovárd nemzetség tekinthető az ősfoglalók birtokszerző utódának.33 Megemlítendő továbbá, hogy a szolnoki gyűrű szállássávi nyúlványa azonos volt a körösközi gyűrű Himesd-Ecseg szakaszával, ami ennél 27 A szeghalomi főesperesség területére a pápai tizedjegyzékek alapján Engel 2001. Főesperesség, szeghalomi. Továbbá az 1552-es összeírás alapján: Ványa, Balkány, Gyarmat, Harang, Bucsa, Károly, Nadány, Darvas, Ösvény, Mágor, Csekmő, Vésztő, Póhalom, Simasziget, Csépán, Orrod, Sima, Torda, Csudabala, Ecseg, Szeghalom, Pázmán. Schematismus 1896. 18. 28 1398-ban Szeghalom, íráz, Csekmő, Bökény birtokok Körösköz comitatusban feküdtek. Nyilvánvalóan ez esetben egy tartományi ispánság nevéről van szó, amely a térség tájnevét tartotta fenn. Pesty 1880. 13. 29 A terület elnevezése írott forrásokban nem maradt fenn, ezért a szállássávjai által határolt belső területtel megegyező esperesi kerület központja után nevezem meg. 30 Karácsonyi 1900. 202-213. 31 Engel 2001. Települések. 32 Engel 2001. Települések. 33 Karácsonyi 1900. 379-383. Karácsonyi 1901. 149-157.
