Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
150 JÁRÓ MÁRTA Az Árva várában 1670-ben összeírt ingóságok között két csomag/köteg (még fel nem használt vagy maradék) fonal szerepel önálló tételként.101 A latin meghatározás talán húzott/vont török arany- és ezüstfonalként fordítható és bélfonalra sodort drótként értelmezhető. A drótra a „vont" megjelölés utalhat. A skófium kifejezés nem fordul elő a rendelkezésünkre álló szövegben, említenek viszont török húzott (vont) aranyat száras gombbal kapcsolatosan,102 ami vélhetően az aranyozott ezüstdrótot, vagyis a skófiumot jelentheti. A lajstromozó tehát valószínűleg a drótot, illetve az azzal készült fonalat nevezte töröknek. A további öt dokumentum közül háromban említik a skófiumot is, így ezeknél talán feltételezhető, hogy a „török arany és ezüst",103 104 a „török arany"1M illetve a „török fonal"105 bélfonalra font szalagot jelöl. Esetleg igaz lehet ez a további két jegyzék esetében is, amennyiben Thurzó Borbála106 és Thököly Mária107 kelengyéjében például nem volt skófiummal hímzett darab. Ahogyan a „magyar arany" esetében, itt is felmerül a kérdés, hogy mi különböztethette meg a török fonalat a többitől? Véleményünk szerint a „török" jelzős arany- és ezüstfonal nagy valószínűséggel a selyem bélfonalra szakaszosan font, ezüst-, illetve két oldalon aranyozott ezüstszalag lehetett. A klabodán szó valószínűleg szintén ezt a típust jelöli. A szakaszos fonás szabad szemmel is látható, ha gondosabban szemügyre vesszük a textíliát.108 Vastagabb, fehér selyemre font, ezüst változatával (Id. pl. 7. ábra a) szőtték az ún. seráser szöveteket.109 Az aranyozott ezüstfonalak bélfonala sárga selyem (Id. pl. 7. ábra b), és a szövetbe szőve inkább csak a mintázat területén „jelentek meg".110 Aranyozásuk nagyon vékony a vizsgálati adatok alapján. Az Oszmán Birodalomban már a 16. századtól használták szövéshez mindkettőt,111 és alkalmazásuk a későbbi századokban is kimutatható, hímzéseken is.112 Adataink alapján ritkán ugyan, de előfordul 16-18. századi, európaiként számon tartott szöveteken, illetve hímzéseken, közöttük például a vizsgált anyagban, egyes 17. századi magyar térítőkön. Ez utóbbi esetekben feltételezzük, hogy török fonalat használhattak. Találkoztunk szakaszosan font, aranyozott ezüst- és ezüst fátyolfonalakkal (fehér bélfonallal) középkori, európai szöveteken113 és egy oldalon (vastagon) aranyozott ezüstszalaggal készült fémfonallal 15. századra datált itáliai darabokon is.114 Ez felveti a kérdést, hogy ténylegesen török„találmány" volt-e, vagy Európából került török területekre, esetleg Keletről, például a perzsáktól115 vették át mindkét helyen az ötletet. Mindenesetre az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált időszakban főként török (vagy a tőlük a mesterséget elsajátító, más nemzetiségű, akár magyar) mesterek készíthették. E „nemesfém-takarékos" fonal nem volt túl jó minőségű, nem csak azért, mert a fémszalag nem fedte teljesen a bélfonalat (bár a riant fonás szolgálhatott esztétikai célt is), hanem mivel mindkét változata gyorsabban sötétedett, korrodálódott. Egy 1709-ben írt levélben olvashatjuk:„...azon feketés ezüstfonalat, melyet a törökök csinálnak, fordítsa Kgld a cavallérok tarsolyára és lóding-varratására, az ő Felsége számára pedig, ha a piaczon kell is venni, vétessen Kgld szépet...”.116 II. Rákóczi Ferenc fejedelemről, és a neki, a munkácsi várhegy lábánál dolgozó mesteremberekről van szó, akik, egy másik, 1710-es levél szerint, „alábbvaló" aranyfonalat (is) készítettek.117 Az idézetekből az derül ki, hogy azok az - egyébként a fejedelem által „behívott" - török(?) örményi?) fémfonal-készítők ott és akkor nem tudtak minőségi árut előállítani. Az aranyozott ezüstdrótból hengerelt szalagok felületén a vékony aranyréteg és/vagy az aranyozás módja,118 az ezüstökén talán valamilyen (más fonalnál, például a „magyarnál" meglévő) védőréteg-féle hiánya okozhat101 Item, fila aurea et argentea Turcica ductilia in fasciculis no. 2..." Baranyai - CsernyAnszky 1981, (fasc. 86/35) 10. 102 Item latorum vulgo Szaros gomb aureo Turcico ductili et serico caeruleo intertexta..." Baranyai - CsernyAnszky 1981, (fasc. 86/35) 11. 103 Ld. a cím alatt szereplő, második idézetet és a 3. lábjegyzetet. 104 Ld. pl. „Veres karmasin színű bársony, török arannyal varrott gyöngyös szoknya" Szerémi 1880,197. 105 cum duabus Pharetris Filo Turcico elaboratae" [...két török fonallal készült tegez(zel)], Esterházy Inventarium 1693,77. 106 RadvAnszky II. 1879,149-155. Édesapja, grófThurzó György kincstárának egy hónappal később készült összeírásában viszont szerepel a skófium, vagyis használták a kifejezést. RadvAnszky II. 1879,155-196. 107 Ld. a cím alatt szereplő, első idézetet és a 2. lábjegyzetet. 108 Ld. pl. egy oszmán-török dísznyereg selyemszövet-borításának részletét: Esterhazy Gyűjteményi Szakkatalógus II. 2010, Kát. 43., 215. 109 Ld. annak a dísznyeregnek a borító selyemszövetét, amelyből a 7. ábra „a" jelzetű mintája származik: Esterhazy Gyűjteményi Szakkatalógus II. 2010, Kát. 37., 198. vagy a 108-as lábjegyzetben említett szövetet. Ezeknél a fémfonal ún. lanszírozó vetülék (szövetszéltől szövetszélig fut). Pásztor 2010,43. 110 Talán takarékossági okokból brosírozó vetülékként használták. Ld. a két fonal (arany és ezüst) együttes megjelenését ugyanazon a török szöveten: Esterhazy Gyűjteményi Szakkatalógus II. 2010, Kát. 2. 111 Ld. bársonyoknál: Brüsszeli Katalógus 2004, Kat. V.1.3, V.1.5. stb. valamint saját, publikálatlan adatok 112 Ld.RiNUY 1995,18-19. 113 A fátyolfonalak aranyozott ezüst-vagy ezüstfüsttel borított állati bélből vágott szalagok fehér lenfonalra fonva. Szakaszosan font változataikra példákat ld. Jarű 1988,11,12,15. kép 114 Saját, publikálatlan adatok. 115 Elemeztünk közel-keleti, illetve perzsa eredetűnek tartott szövetekről vett ilyen fonalakat is. 116 Thaly 1883a, 198. 117 Thaly 1883b, 388. 118 Közülük többnél 1% vagy annál kicsit magasabb higany koncentrációt mértünk a felületen. További elemzések szükségesek annak eldöntésére, hogy ez tűziaranyozásra utal-e, és ha igen, jellemző lehetett-e ennek a módszernek az alkalmazása az oszmán-török aranyfonalak esetében.
