Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
144 JÁRÓ MÁRTA 4. ábra. Különböző mértékben korrodálódott aranyozott ezüstfonalak és a felhasznált fémszalagok egy-egy letisztított darabja. Optikai mikroszkópos felvétel, marker 0,5 mm-1. Erősen korrodálódott fonal. Magyar hímzés, 17. század második fele. Tisztítás után a szalag kívül arany-, belül ezüstszínű (1a). Egy oldalon aranyozott ezüstszalag sárga selyemfonalra fonva, S sodraiban.-2. A3, ábrán látható terítő hímzőfonala. Tisztítás után a szalag kívül-belül aranyszínű (2a). Két oldalon aranyozott ezüstszalag sárga selyemfonalra fonva, S sodraiban.- 3. Kevéssé korrodálódott (takart részről származó) fonal. Itáliai hímzés, 7 7. század eleje. Tisztítás után a szalag kívülbelül aranyszínű (3a). Két oldalon aranyozott ezüstszalag sárga selyemfonalra fonva, S sodraiban. görgényi várban lajstromozó négy török lótakaróról azt írja, hogy közülük hármat aranyfonallal (ezen feltehetően aranyozott ezüstöt ért), egyet pedig igazi arany- és ezüstfonallal díszítettek.44 Több más dokumentumban is találkoztunk aranyozott ezüst- és aranyfonallal ugyanazon leltárban, amiből arra következtethetünk, hogy talán nem mindenki volt ezzel tisztában. A kereskedők és a vámjegyzékek összeállítói viszont bizonyosan igen, hiszen az „arany"- és az ezüstfonal, illetve a kétféle skófium súlya és ára akkoriban (már) alig különbözött egymástól.45 Aranyozott ezüst- és ezüstfonalak Az aranyozott ezüstfonalak mindkét ismert változatát lehetett azonosítani a hímzéseken: az egyik esetben az aranyréteg csak az ezüstszalag külső oldalát fedi (a továbbiakban „egy oldalon aranyozott ezüstfonal"), míg a másik esetben a külső és belső oldalát egyaránt („két oldalon aranyozott ezüstfonal") (Id. pl. 4. ábra la, illetve 2a és 3a). Eredetileg mindkettő a finomított aranynál talán „sápadtabbnak", de aranynak látszott.46 Az idő múlásával azonban a felületük, az aranyétól eltérően, elvesztette fényét (4. ábra 3), majd megsötétedett a kialakuló korróziós termékréteg (főként az ezüst korróziós termékei) miatt (4. ábra 1. és 2.). Az egy oldalon aranyozott ezüstfonal, eddigi ismereteink szerint, valamikor az első ezredforduló tájékán tűnt fel Európában, és kezdetben párhuzamosan használták az aranyból, illetve aranyötvözetből készültekkel.47 A 14. századtól azután, körülbelül a 16. század közepéig-végéig „egyeduralkodónak"tekinthető az Európában készült, tömör, aranyszínű fonalak között. Az átlagosan kb. 0,2-0,4 milliméter széles szalagokat, minden valószínűség szerint vékonyra (kb. 0,02-0,03 milliméter) kalapált, egyik oldalán aranyozott ezüstlemezből vagy szélesebb szalagból vágták.48 A csoporton belül, az alapfém összetétele alapján két alcsoportot lehetett eddig elkülöníteni: a rezet nem, vagy csak kis mennyiségben tartalmazó ezüstökét (a mért rézkoncentráció 2% alatt volt),49 illetve az ezen értéknél magasabb réztartalmúakét.50 Az utóbbi esetben az ezüstöt nem tudták vagy szándékosan nem akarták kb. 980 %o-nél magasabb értékig finomítani. Ennek okáról megoszlanak a vélemények.51 A kis réztartalmú ezüst aranyozása valószínűleg segédanyag (forrasztóanyag) nélkül aranyfóliával vagy esetleg tűziaranyozással (aranyamalgámmal vagy higannyal és aranyfüsttel) történhetett, mindkét esetben hő segítségével, az aranyozott ezüst vékonyítása előtt. A magasabb réztartalmúaknál a Theophilus presbiter által a 12. 44 Dorsualia Turcica quatour, quorum tria auro filato, unum vero aureo et argenteo filo... ornata" Jakab 1875,174. 45 Ld. pl. „.../e fi/ d'argent couste quasi autant que le fii d'or." [..az ezüstfonal körülbelül annyiba kerül mint az aranyfonal] (Binet 1622,213.) vagy az 1627-es, Bethlen-féle árszabásban: „Szkofium arannak egész papirossát, ki negyedfél lót, adják öt forinton", majd alatta a listán: „Az ezüstnek papirossát négy forinton hetvenöt pénzen", Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1882, 384. (Feltételezve, hogy ugyanolyan hosszúságú fonalról volt szó.) 46 Az aranyozott ezüstszalagok letisztításával természetesen nem tudjuk megjeleníteni (visszaállítani) azok eredeti színét, állapotát. 47 Theophilus presbiter pl. ezt írta a 12. század elején: „Ilyenből [az egy oldalon aranyozott ezüstszalagokról van szó] szövik a szegények számára az aurifrigiumokat ugyanolyan módon, ahogyan a gazdagok számára, csak az utóbbiaknak tiszta aranyból.", TakAcs 1986,127. Egyidejű alkalmazásukat a korai anyagon végzett analitikai vizsgálatok eredményei is igazolták (Id. pl. Jaró 2004,311-313.). 48 Az egy oldalon aranyozott ezüstszalagokról bővebben Id. pl. Jaró 2003,27-45. 49 A vizsgálati eredmények alapján választott határérték, amely összecseng, pl. egy 1586-os francia, királyi rendelet vonatkozó részével. Ennek értelmében a fémfonal-készítők csak a pénzverők valamint az ötvösök által használtnál finomabb ezüstöt, színezüstöt (12 deniers, azaz 1000%o) dolgozhattak fel. Az engedélyezett csekély eltérés (4, illetve 6 grains) kb. 15%o, majd később (1657-től, Lyonban) 21 %o volt. Vagyis maximum kb. 2% ötvözőt tartalmazhatott az ezüst. Vö. Boizard 1692,61-62. 50 A közelmúltban például egy 14. századi, európai darabot vizsgálva jól el lehetett különíteni egymástól az alacsony és magasabb réztartalmú, egy oldalon aranyozott ezüstfonallal készült részleteket a fonalak„megjelenése''és a hímzéstechnika alapján is (nem publikált eredmények). 51 Ld. pl. Lewis 1763, 52-53; Krünitz IX, 1776,469. (Draht címszónál); Weiszburg et al. 2017,10758.
