Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
„MAGYAR", ILLETVEJÖRÖK" ARANY- ÉS EZÜSTFONALAK 17. SZÁZADI MAGYAR HÍMZÉSEKEN? 145 A KORSZAK„FÉMFONAL-PALETTÁJA" AZ ÍROTT FORRÁSOK ÉS AZ ARCHEOMETRIAI ELEMZÉSEKTÜKRÉBEN században leírt ún. reakcióforrasztás52 szintén szóba jöhet az előbbi kettő mellett.53 Modellkísérletek és mérések cáfolhatják vagy támaszthatják alá az említett aranyozási eljárások alkalmazását e fémfonalak készítése során. Az aranyréteg vastagsága a szalagok felületén, a közelmúltban végzett mérések alapján, néhány ezred milliméter.54 A jelenlegi rétegvastagság nem csak az aranyozás mikéntjétől, hanem a textília használati kopásától, az egykori, illetve a későbbi századokban végzett tisztítások számától és módjától is függ. (Ezért nem rekonstruálható a felület eredeti színe.) Az egy oldalon aranyozott ezüstfonalat összesen négy tárgyról vett nyolc minta reprezentálja az elemzett anyagban.55 A szalagokat halványsárga/sárga selyemfonalra fonták szorosan, balról jobbra, azaz S sodraiban (Id. pl. 4. ábra !.)■ Az ezüst alap minden esetben tartalmaz rezet, a szalag belső felületén mért értékek 2-8% között változnak. Az aranyozott külső felületen 2 és 7% közötti rézkoncentrációt mértünk,56 higanyt nem tudtunk detektálni. A két oldalon aranyozott ezüstfonal a 14. században már bizonyíthatóan ismert volt Közép-Ázsiában.57 Európában, eddigi ismereteink szerint, kb. a 16. század közepétől kezdett elterjedni, és kezdetben minden valószínűség szerint importáru volt. Mintegy száz esztendőn keresztül párhuzamosan használták szövéshez és hímzéshez korábbi változatával együtt, majd a 17. század második felére, az analitikai elemzések alapján, ez vált az általánosan alkalmazott aranyfonallá.58 Feltételezésünk szerint valamikor a 16. század vége felé kerülhetett a gyártástechnológia is Keletről kontinensünkre. A török területeken viszont mára 16. századtól használták szövéshez, hímzéshez az eddigi adatok alapján.59 A szalagokat ebben az esetben nem lemezből vágták, hanem aranyozott ezüstdrótból hengerelték. Először egy vastagabb ezüstrudat aranyoztak, majd ezt fokozatosan vékonyították különböző húzóvasak segítségével, a Diderot-féle Enciklopédia 1756-os leírása szerint kb. nyolcvan lépésben.60 Csak ezután kerülhetett sor annak az igen vékony, 0,1 milliméternél jóval kisebb átmérőjű drótnak a húzására (szintén sok lépesben), amelyet megfelelően vékony szalaggá tudtak hengerelni. A drót készítéséhez, valószínűleg már a kezdetektől, főként kis réztartalmú ezüstöt használtak. Eddigi vizsgálataink során magasabb, 6% körüli rézkoncentrációt csak egyetlen, korainak számító, 15. századra datált európai hímzésről származó mintánál mértünk.61 Az aranyozást forrasztóanyag nélkül aranyfüsttel, de esetleg aranyamalgámmal is végezhették. Az aranyréteg vastagsága a húzás során folyamatosan csökkent. A vizsgált aranyozott ezüst hímzőfonalak nagyobb része, huszonhét tárgyról vett harmincnégy minta, ebbe a csoportba tartozik. A szalagokat sárga, ritkábban fehér (natúr, bézs) selyemfonalra fonták szorosan (Id. pl. 4. ábra 2.) vagy szakaszosan (ebben az esetben a fém nem fedte teljesen a selymet: riant fonási mód, Id. pl. 7. ábra b), S sodraiban. Közülük mindössze kettőnél lehetett 1% körüli réztartalmat detektálni, a többinél ezen érték alatt volt a réz koncentrációja, így valószínűsíthető a segédanyag nélküli aranyozás. Higanyt vagy nem lehetett kimutatni vagy csak 1 % alatti mennyiségben, kivéve egy mintát (6% körül). A két oldalon aranyozott ezüstszalagot bélfonal nélkül is használták, lamellaként, amelyet a 16. század második felétől gyakran szőttek szövetekbe.62 Hímzőfonalként történő alkalmazásáról nincsenek korábbi mérési adataink. A vizsgált minták között egy ilyen lamella volt, a szalag felületi rétegeiben csak nyomnyi mennyiségű rezet lehetett detektálni. Az ezüstfonalak alulreprezentáltak az elemzett anyagban: hét tárgyról nyolc mintát elemeztünk, de műszeres analízist csak négy esetben végeztünk, a többit nedvesanalitikai módszerrel azonosítottuk. Az előbbi mintákban a réztartalom nem haladja meg az 1%-ot. Ezüst lamella egy volt a vizsgált hímzőfonalak között, de több tárgyon is előfordult. 52 Rézvegyület és szerves anyagok keveréke a forraszanyag. Theophilus 1986,127. (Ld. ugyanerről, többek között, Brepohl fejtegetését is, Brepohl 1987,236.) 53 A Weiszburg és munkatársai által végzett komplex elemzések nem igazolták tűziaranyozás, illetve rézforrasz használatát egy válogatott mintasor esetében. Weiszburg et al. 2017,10753-10760. 54 Weiszburg et al. 2017,10757. 55 Ez is alátámasztani látszik, hogy ebben az időszakban már a modernebb, egyszerűbben előállítható, drótból hengerelt aranyozott ezüstszalagot használták a fonalkészítéshez. 56 A réz mennyisége az arany és az ezüst mellett értendő. Az alkalmazott módszerrel nem állapítható meg, hogy mennyi ebből az aranyréteg réztartalma és mennyit detektált a műszer az alap ezüst-réz ötvözetből. A kisebb gerjesztőfeszültséggel végzett elemzések eredményei és az egykorú források adatai (vö. pl. Boizard 1692,61-62.) azt mutatják, hogy finomított, közel 24 karátos aranyat használtak a borításhoz. 57 Jaró 2010a, 136-142. 58 Ld. pl. a táblázatos összefoglalót: Járó -Tóth 2013,37-39. (1. és 2. táblázat) 59 JAró-Tóth 2013, 39-43. 60 Ld. a Filiere, terme de Tireurd'Or címszónál. EncyclopEdie VI. 1756,800. 61 A minta a hímzés többi részétől eltérő „megjelenésű" részletről származik, a szalag vastag, rideg. Jelenleg úgy gondolom, hogy egy „helyi próbálkozás" lehetett az egyszerűbben előállított, import fonalak utánzására a hagyományos aranyozási eljárással (rézforrasz vagy magasabb réztartalmú ezüst alkalmazásával). Publikálatlan. 62 Ld. pl. az összefoglalót: JAró-Tóth 2013,37-39. (1. és 2. táblázat)
