Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gömöri János: Technológia-kontinuitási kérdések a somogyi vasvidék "izzó" vasbucái fényében
TECHNOLÓGIA-KONTINUITÁSI KÉRDÉSEK A SOMOGYI VASVIDÉK „IZZÓ"VASBUCÁI FÉNYÉBEN 83 keltezés ugyanis ebben az esetben éppen a vasipar-technológiai kontinuitás kérdésére nem ad választ, bár a fazekasipari hagyományok továbbélése egyes körzetekben kimutatható.48 Az alapvető kézműves- és manufakturális iparok tekintetében a korai középkori Kárpát-medence dunántúli részén a 800 utáni Karoling-bajor kolonizáció, majd a 900 körüli magyar honfoglalást követő gazdasági, társadalmi átrendeződések időszakában eltérően alakultak a kézművesiparok folyamatosságának lehetőségei. A 800-as években, a Rábától nyugatra, az „inter Sabariam et Carnuntum" áttelepített avarok önállóságának felszámolása után - feltehetően a prefektusi határvédelmi egységek hadi felszereléseinek készítőiként - tovább dolgoztatták az avar kohászokat és kovácsokat, erdők mélyén, sokszor a bányamezők közelében kialakított nagy ipartelepeken (Nemeskéri típusú műhelyek).49 Ezek a jelentős (IV. típusú) ipartelepek - amelyek kohói zömmel szabadon álló, magas felépítésű, salakcsapolós, agyagból épített kemencék voltak - szerkezetükben nagyon különböztek a korábbi, avar kori (II. típusú), falvakhoz kapcsolódó kohászati műhelyektől, amelyekben az önellátó, mezőgazdasággal és nagyállattenyésztéssel is foglalkozó szolgáltatók(?) állították elő a szükséges vasmennyiséget.50 A pannóniai Ostmark 9. századi kohótelepeinek egyes objektumaihoz analógiaként figyelembe vehetjük az ingolstadti Karoling-kori vasipari telepet.5’ A nemeskéri52 és részben a zamárdi kohótelepekhez hasonló vaskohászati centrumok a Karoling Birodalomhoz csatolt bajor területek hatalmi központjai mellett is működtek,53 sokszor részleteikben is hasonló objektumokkal. Ugyanebben az időszakban Zalavár (Mosaburg) grófságban54 új, szinte városias igényű - a római kor után Pannónia területén (szinte-) teljesen elsorvadt - iparágak jelentek meg újra, a Salzburgi Érsekség által küldött bajor(?) mesteremberek alkalmazásával, import nyersanyagok használatával. Tehát részben az évszázadokkal korábbi római kolonizációs modell - más történelmi körülmények közötti - alkalmazását tételezhetjük fel.55 Ez a bajor kolonizációs folyamat azonban 900 után hozzávetőlegesen egy évszázadra megszakadt. Az etnikailag tarka képet mutató késő avar kori és 9. századi pannóniai népesség56 egyik jelentős törzscsoportját alkothatták a késői avarok (nyugati forrásokban és szláv környezetben a 9. század vége felé már gyakran ungri néven is említve, együtt a magyarokkal). A harmadik kolonizáló törzscsoportot a szlávok különböző törzsei, népcsoportjai alkották. A vasipart tekintve, Priwina által a mosaburgi birtokaira behívott szlávok a korábbi avar hagyományoktól teljesen különböző műhelyeket használtak. Zala megyéből egyelőre nem ismerünk vasolvasztó telepet, kohót, csak kovácsműhelyeket. Viszont Zalaváron Szőke Béla Miklós két ékelt vasbucát57 talált, ezek más nyersanyagokkal, pl. az üvegolvasztás és a bronzöntés nyersanyagaival érkezhettek ide a salzburgi érsek adományaként. A 9. századi Dunántúlon - a szabadon álló kohók mellett - feltehetően tovább használták az avar korból hagyományozódott beépített kohókat is (erre utalhat Bátaszék késő avar kori és Bodrog-Alsóbű 9(?)/10 századi kohótelepe). Utóbbi esetben feltételezhető, hogy a mesterséget folytató népcsoport - ha alávetett állapotban is - de megtalálhatta helyét az újjáalakított-Karoling kori társadalom gazdasági szervezetében, majd a magyar honfoglalás után, a 10. század elején már a hagyományos kohóiban folytatta a vaskohászatot. 48 E helyen csak részletezés nélkül hivatkozom a vonatkozó szakirodalmat bőségesen idéző kerámiakutató megállapítására: httpV/real. mtak.hu/7853/1/Hadak-utjan-XX_271 -286JVIerva.pdf: „A késő avarok továbbélése a kutatás mai állása szerint régészetileg megfogható legalább a 9. században (Szőke 1990,153.). A továbbélés az eddigi megfigyelések alapján a fazekas-hagyományokban is érzékelhető." 49 Gömöri 1980; Gömöri 2000. 50 Angol és német szakterminológiával élve,„domestic handicraft" (Martens 1977.) keretében, „Bauern Rennfeuer"(Pittioni) alkalmazásával. 51 A késő avar kori zamárdi kohászati telepén 1986-ban feltártunk (Gömöri 1987, 256-257.) egy hasonló cölöpös építményt, melynek párhuzama a bajorországi Ingolstadt Karoling-kori vasipari körzetében is megfigyelhető. A további, nagyobb kiterjedéű feltárásokról: Gallina - Hornok - Somogyi 2006, hasonló objektumokkal. 52 Gömöri 1978; Gömöri 1980. 53 Hensch 2016,32. 54 Szőke 2010. 55 Augustus és Tiberius pannóniai hódításait követő provinciaszervezések után a helyben talált - igaz, hogy egy időre rezervátum szerű civitasokba kényszerített - észak-nyugat pannóniai kelta bői törzs fazekasai, a késői LaTéne korban használt égetőkemence formákat és szerkezeteket alkalmazták a scarbantiai fazekas-telepeken is, az új igények szerint készített edényeik kiégetésénél. A római kor előtti, több évszázados kelta kolonizáció olyan szívósan továbbélő alaplakossággal népesítette be a Plinius által később deserta Boiorumnak nevezett, valójában nem lakatlan vidéket, amely Pannonia tarka etnikumú népességének a római uralom korai év századaiban is egyik meghatározó eleme maradt. Feltételezhető, hogy a magyar honfoglalás előtt is élhettek itt több évszázados kézműves hagyományokat ápoló népcsoportok, amelyek a fenti kelta példához hasonlóan „kolonizálták" vagyis benépesítették ezt a vidéket. Gömöri 2001a; Gömöri 2005a 131-138; Gömöri 1999b; Gömöri 2012b; Gömöri 2012c; Gömöri 2016. 56 Szőke 1999. 57 Szőke 2014. A vasbuca bemutatása a szegedi szimpóziumon (2016) és a prágai archeometallurgiai konferencián (2017) konferencián történt: Török et al. 2017. https://archeoindustrysites.com/sites/default/files/pdf/8-9-szazadi-hasitott-vasbucak-osszehasonlitovizsgalta-poster-tb-114-blooms.pdf; Török ETAL. 2018.
