Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gömöri János: Technológia-kontinuitási kérdések a somogyi vasvidék "izzó" vasbucái fényében
82 GÖMÖRI JÁNOS Egy távolabbi (Eperjes-Csikós tábla), avar korra keltezett 30x20x10 centiméter méretű, 8 kilogramm súlyú vasbuca, bár nem ékelt, de méreteiben a zalavári és a lábodi bucákra hasonlít. A Bálint Csanád által közölt vasnyersanyag mérete alapján41 is arra gondolhatunk, hogy az avar korban, illetve a Dunántúlon a Karolingkorban kétféle kohászati technológiai eljárás is gyakorlatban lehetett. Egyik a kohók formai hasonlóságából is sejthető, Árpád-korig továbbélő technológia, a félig, vagy egészen a munkagödör oldalába épített kohókkal (Tarjánpuszta - Bátaszék - Bodrog-Alsóbű - Somogyfajsz stb. csoport a kisebb vasbucákkal). A másik technológiai csoport, a szabadon álló, magas felépítésű, de az előzőekhez hasonló űrtartalmú, kissé szélesebb medencéjű kohókkal, amelyekhez a nagyobb vasbucák, Lábod, esetleg Zalavár és az alföldi Eperjes tartozhatnának. Két utóbbi lelőhellyel kapcsolatban azonban megjegyezendő, hogy azok bucái import darabok lehetnek. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán látható zalavári bucákat42 esetleg a salzburgi érsek küldhette 850 körül a kovácsokkal és más ipari nyersanyagokkal, például a Rajna-vidéki üveg nyersanyagokkal.43 A nemeskéri44 és részben a zamárdi kohótelepekhez hasonló vaskohászati centrumok a Karoling Birodalomhoz csatolt bajor területek hatalmi központjai mellett is működtek,45 sokszor részleteikben is hasonló objektumokkal. Összefoglalás Az általunk vizsgált Észak-Nyugat- és a Dél-Dunántúl területét a korai középkorban három irányból érték kolonizációs hatások. Kelet felől a közép avar kortól (a 670-es évektől) feltételezhető46 népesség beáramlás, amely egy-két évszázados folyamat kezdete lehetett, ez az Avar Birodalom népcsoportjainak anyagi kultúráját sok vonatkozásban egységesítő, de a politikailag megosztó„onogur"kolonizációnak feltételezhető. Nyugatról a korábbi germán betelepedéseknek (Zamárdi és Kölked vasipari szempontból is érintett), majd a Karolingkori bajor (német) kolonizációnak maradtak régészeti nyomai és írott forrásai. Északról, illetve délről az Avar Birodalom korábbi határterületeiről a szláv kolonizáció hatása érvényesült. Ez utóbbi a vasipar szempontjából a déli szláv szavak (kovács, kalapács) átvételében is megnyilvánul. De ősidőktől tartja magát az uráli eredetű 'vas' szavunk és a fő kovácsszerszámok nevei (verő, fogó, üllő). Kohászati vonatkozásban a korai Árpád-kori „Vasvári típusú" kohászati műhelyek Vas megyei lelőhelyei esetleg alpesi szláv előzményekre mehetnek vissza. A nyugati szláv morva kohók a 8. században jelentek meg, két típusuk hasonlít a 7-8. századi pannóniai avar kohókhoz, a harmadik Zelechovicei típus az avaroknál és a magyaroknál eddig nem ismert. A német- és a szláv kolonizációs hullámok azért nem tudták teljesen saját képükre formálni a Kárpát-medence sík- és dombvidékeinek népességét az Avar Birodalom szétesése után sem, mert annak Duna és Tisza vidéki részeit akkora már jó 200 éve, még avar uralom alatt elkezdték benépesíteni és „kolonizálni" a korai történeti forrásokban ungri (többes szám), néven nevezett onogurok, akiket a magyar honfoglalás korában a német évkönyvek alkalmanként az avarokkal azonosítottak. Ha ebben az összefüggésben vizsgáljuk az avar kori, a 9. századi és a 10-11. századi dunántúli vaskohászati kontinuitás kérdését, vagy a korszakokhoz köthető technológiai változások jellegzetességeit, érthetőbb lehet az alapvető kézművesiparoknak az alapnépesség egyéb hagyományaival való továbbélése. Ebben az áttekintésben inkább kérdések feltevésére törekedtem, mint valamiféle elmélet felvázolására. Beszéljenek maguk a kohászati lelőhelyek. Vizsgálati szempontunkból47 az egyik fő kérdés, hogy az avar hatalom 800 körüli összeomlását követő változásokat kísérte-e egyes településeken a kézművesség újjászervezése a 9. század folyamán? Vagyis feltétélezhető-e a helyi, hagyományos (avar kori) kézműves technológiák kontinuitása és a termelés-szervezési modellek 9. századi továbbélése? Ebből a szempontból fölöttébb fontosak a műhelyek, az égett ipari kemencék archeomágneses és termolumineszcens kormeghatározásai, illetve ugyanazon objektumok faszeneinek 14C módszerekkel való datálása, a kerámia-tipológiai alapú keltezések pontosítására. A 9-10. századra való 41 Az eperjesi buca feltehetően partiumi, vagy erdélyi kohótelepről származik és esetleg a só-szállító utak valamelyikén került a tiszántúli kovácsokhoz. Gömöri 2000a, XII. tábla B1-2. 42 Szőke 2014. 43 Szőke - Wedepohl- Kronz 2004. 44 Gömöri 1978; Gömöri 1980. 45 Hensch 2016, 32. Észak-Bajorországban az Amberger Erzberg melletti Eglsee közelében olyan 8/9. századi faszénégető boksa alapot tártak fel, mint a Nemeskér-Tüskésrét lelőhely, szintén a 9. századra keltezett boksái (Gömöri 1980,336-337, Abb. 18-19.). 46 Nem lehet tárgya e dolgozatnak a több kutató által vitatott (BAunt2004.) középavar kori „onogur" népcsoport sorsának kérdése. Vasipar-régészeti vonatkozásban tény, hogy eddigi ismereteink szerint a 7-8. században valamikor Kuber és kíséretének beköltözése körüli időből ismerjük a legkorábbi avar kohókat Pannóniából. Ezeknek a kohóknak megtalálhatók az ukrajnai párhuzamai is, bolgár-alán, vagy szláv környezetben (Gömöri 2000a, 14; Gömöri 2008, 63-81.) Nem térhetünk ki itt a „kettős honfoglalás" kérdésére sem, véleményem szerint (is) folyamatos migrácós hatás érte keletről a Kárpát-medencét a 7-9. századok folyamán.. 47 Summaries of the Symposium „Archaeological remains of the Early Medieval crafts, with special regards to the iron production and smithing (8th -10th century) / A korai középkori kézművesség régészeti emlékei, Szeged, 2016.
