Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gömöri János: Technológia-kontinuitási kérdések a somogyi vasvidék "izzó" vasbucái fényében
80 GÖMÖRI JÁNOS fehéren izzó tömb, amelyet a marcona, de csillogó szemű vasasok egy fa kalapáccsal vertek, tömörítettek, amíg immáron rózsaszínűre, pirosra, majd kékesszürkés árnyalatúra változott, miközben a forró vastömbből, kifröcsögtették, kiszorították a salakot. Ezután mondhatták elégedetten, hogy megszületett a kovácsolható vas. Hogy ebben biztosak legyenek, újrahevítés után - egyes esetekben - éles baltát helyeztek az újra vörösre izzított bucára és a balta fokára erőteljes ütéseket mérve, behasították a vastömböt, hogy láthassák belső tisztaságát. Ez történt valamikor a késői avar korban Lábod-Petesmalom lelőhelyen is, ahol azután, jó 1200 évvel később Költő László régész, egy kohászati műhely kemencemaradványainak közelében megtalálta a 22,5x25,5 centiméter méretű, 9,5 kilogrammnyi vasbucát (7. ábra 4.).32 A másik kohászati műhelyben négy kerek, 10x7-17x5 centiméter méretű (1,72-3,7 kilogramm) vasbuca (7. ábra 1-3.), közvetlenül a kohó mellett, e sorok írójának ásatásán került elő, a Somogyfajsz-ívató tó lelőhelyen. A régészeti és fizikai kormeghatározásokkal a 10. század végére keltezhető somogyfajszi vastermelő üzemet - feltételezésünk szerint - Koppány vezér vereségének hírére menekülésszerűen hagyhatták el a kohászok, még az értékes vasbucákat is hátrahagyták. A harmadik Somogy megyei lelőhely, ahol korábban vasbucát találtak, a Nagyberki melletti Szalacska (földvára?).33 Az itteni félbevágott buca (7. ábra 5.) keltezése bizonytalanabb, de feltehetően egy késő római kori hadianyag-szállítmánnyal kerülhetett Pannonia Prima területére. A 29x22x12,6 centiméter méretű, 26 kilogramm súlyú buca eredetileg hasonló lehetett, mint az 50-60 kilogramm közötti két soproni, egy hévízi és a hat példány keszthely-fenékpusztai vastömb (5 ékelt buca és egy hasonló súlyú üllő).34 „A szalacskai buca a 32 Költű - Fehér 2016: a szegedi archeometallurgiai konferencián elhangzott előadás; A 2017. évi prágai archeometallurgiai konferencián a Lábod-Petesmalom avar-kori és a Zalavár-Vársziget 9. századi hasított vasbucáinak összehasonlító vizsgálatát mutatta be a magyar kutatócsoport: Török etal. 2018. A Bányászati Kohászati Lapok, Kohászat hasábjain is megjelent dolgozatból kiderül, hogy a kinézetre és súlyra igen hasonló lábodi és zalavári bucákat nem egy helyen készítették. A lábodi nagyon heterogén szerkezetű, nagy foszfor tartalommal, amitől izzó állapotban kovácsoláskor törékeny lehetett, esetleg mára korabeli kohászok selejtesnek minősíthették a helyben készült darabot. Ezzel ellentétben a zalavári bucát feltehetően újraizzították, tömörítettek. A zalavári buca archeometallurgiai értékeléséhez kívánkozik egy megjegyzés: Feltételezem, hogy viszonylag magas mangántartalma talán segíthet a származási helyének meghatározásában. Véleményem szerint a Szőke Béla Miklós (Szőke 2010; Szűke 2014.) által felvázolt történeti háttér alapján valószínű, hogy - Priwina kérésére - Liupram salzburgi érsek által a zalavári központ (Mosapurch, Urbs Paludarum) egyik templomának felépítésére a 850-es években küldött mesteremberek, köztük kovácsok hozták magukkal mesterségbeli tudásuk és szerszámaik mellett a legfontosabb félkész „alapanyagokat" (üveg nyersanyagokat, vasbucákat és a harangöntéshez való bronzot). A zalavári buca metallográfiái vizsgálatainak értékeléséből Török Béla (Török 2017; Török 2018.) azt a következtetést vonta le, hogy: „...az avar, Karoling- és honfoglalás kori„buca-technologia" jellemző kohóinak feltételezhető méreteit, kapacitását és 10-30%-os vas kihozatalát tekintve [10] [11] ilyen nagyméretű bucák aligha születhettek egy adag kohósítása alatt, az általunk eddig ismert kora középkori pannóniai buca kemencékben." Ezért feltételezi, hogy: „...az sem kizárható, hogy a nagyméretű zalavári bucát több kisebb, akár a korai középkorban „szokványos" 1-3 kg-os vasbuca többszörös újraizzítás közbeni összetömörítéséből készítették." Itt figyelembe kell vennünk, hogy a zalavári bucák feltételezhető készítési helye valahol nyugatabbra, a Karoling Birodalom „törzsterületén" lehetett, ahol viszont nagyobb méretű bucákat is előállítottak. A Nemeskéri típushoz hasonló szabadon álló, korai középkori agyagfalú kohókat széles körben használtak a bajor területen a Karoling-korban (Hensch 2006, 402, Abb. 41, Abb. 44.). A dél-skandináviai lelőhelyeken (Jouttijärvi - Martens 1977, Abb. 4-5.; Espelund 2013, fig. 5.) a viking periódusban szabadon álló agyagkemencék használata általánosan elterjedt. A pannóniaiakhoz hasonló medence-átmérőjű kohóikban előállított vasbucák, sokszor 10 kilogrammnál súlyosabbak voltak. A hasított vasbucáikat már részletesen ismertették (Martens 1977, Abb 6: Mösstrand, bucaátmérő: 26 cm, súly: 12,5 kg; Espelund 2013,32-33, fig. 9.). A bucák bevágásának elsődleges célja valóban a vasminőség vizsgálata lehetett, de legalább olyan fontos volt, hogy a településektől távoli kohótelepekről - a nehezen járható ösvényeken - elszállítandó vasanyagot célszerűen a teherhordó állatok hátára tudják málházni, a speciális nyergen átvetett kötelek segítségével. A közbülső térség dán kutatása (Voss 1989,153.) - az általánosan elterjedt salakgödrös kohók mellett - a műhelygödör oldalába félig bemélyített, Kr. e 1. század - Kr. u. 1. század közötti kohókat is említ („Skovmark-type furnace"), amelyek mellnyílását a pannóniai avar kohókhoz hasonlóan agyag mellfalazattal zárták le, az ottani agyaglapokon csak lyukon, és nem beépített fúvókán keresztül fújtattak (Jouttijärvi - Voss 2011, fig. 18-19.). Ezek a kohóformák kelta műhelyhagyományokat követnek és használatban voltak a korai római császárkorban a barbarikumi területeken. Figyelembe véve az Európa szerte feltárt több ezer kohómaradvány rengeteg formai variánsát, és a rekonstrukciók bizonytalanságait valódi„technológia-transfer" műhelyhagyományok átadása csak olyan térségek között tételezhetünk fel, ahol régészetileg és történetileg is kimutatható valamilyen szorosabb kapcsolat, (pl. a 8-10. századi Kárpát-medence vonatkozásában nyugati hatásként a bajor területek, keleti hatásként főleg Etelköz, ukrajnai és moldáviai lelőhelyek jöhetnek számításba. 33 Központi Kohászati Múzeum: Leltárkönyv adatai: 61.7.1 leltári számú vas-buca. Anyag, technika: átkovácsolt buca. Atm.: 32 cm. Lelőhely: Szalacska. Kora: nincs bejegyzés. A tárgy állapota: alaktalan. Megszerzés módja: ajándék. Ajándékozó: nincs bejegyzés. Megszerzés időpontja: 1956. Tárgy elhelyezése: kiállításban (Felsőhámor, állandó kiállítás, 1. emelet, vasgyártás terme). Leltározó neve: Nováki Gy.; Hegedűs 1961; Rozsnoki 1979. 34 Sági 1979; Gömöri 1981, 11, 4. ábra; Rozsnoki 1979; Gömöri János és Heinrich-Tamáska Orsolya prágai előadása:„Archaeological and historical data for the heavy, unique split iron blooms found in Pannonian late Roman fortresses" (IRON IN ARCHAEOLOGY Bloomery Smelters and Blacksmiths in Europe and Beyond. Prague, May 30-June 1 2017. Conference organized in honour of Radomir Pleiner in the 50th year of the CPSA; Pleiner 2000,242: a nagy pannóniai bucák metallográfiái elemzéséről.
