Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Rózsás Márton: Adatok Barcs és környéke középkori vaskoházsatához
ADATOK BARCS ÉS KÖRNYÉKE KÖZÉPKORI VASKOHÁSZATÁHOZ 315 Összegzés „A somogyi gyepvasérc telepek a kora középkorban a területen folyó vaskohászat ércbázisául szolgáltak."20 Egyes, Rinya menti gyepvasérc előfordulások már eddig is ismertek voltak, azonban a csatlakozó kisebb vízfolyások, patakok - így a Györgyös-patak - térségében is okkal feltételezhető nyersanyag lelőhelyekre nem találtam utalást.21 Somogytarnóca környéki bejárásaim során több esetben észleltem vélhetőleg gyepvasérc (mocsárérc) előfordulására utaló nyomokat. Megfigyeléseket a Györgyös-patak medrének kimetszése (partoldalának rézsűzése), illetve a patakot keresztező gázvezeték árkának kiásása során tehettem. Ezek szerint a patak néhol 30-50 centiméter vastag, mocsári üledékkel fedett szürke-iszapos talajba vágódott be, ez a partoldalak metszetében jól megfigyelhető volt. A gyepvasérc/mocsárérc gumók ebbe az üledékbe ágyazódva fordultak elő, majd innét a víz által kimosva a meder alján is gyűjthetők voltak. Esetleges koncentrálódásukat, mennyiségüket nem tudtam megfigyelni. Nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a tárgyalt kora középkori, de talán a későbbre (Árpád-kor) datálható lelőhelyek kohói is ezt a helyben található, vagy a közelben gyűjtött nyersanyagot használhatták fel.22 Természetesen erre csak a lelőhelyeken gyűjtött salakminták elemzése adhatna választ. Az olvasztás technológiáját illetően a kísérleti régészet által rekonstruált bucakemencékkel folytatott próbaolvasztásokra tudunk hagyatkozni. Mindezek ellenére úgy véljük, hogy a kohók felszínre épített, műhelygödör nélküli, jellegzetesen pannóniai, avar, vagy nemeskéri típusúak lehettek.23 Ezt nemcsak a műhelygödrök hiánya látszik alátámasztani, hanem a lelőhelyek elhelyezkedése is.24 Általánosságban elmondható, hogy környékünkön a kora középkori, vasolvasztással kapcsolatba hozható lelőhelyek szinte kivétel nélkül a jelenlegi terepszintből alig kiemelkedő, egykori mocsári szigeteken, szárazulatokon, vízpartokon találhatók.25 Á kohók/ műhelyek használata idején a holtágak, és a ma időszakos kis folyások élő vizek voltak (a 19. század közepéig), így a talajvíz a mai szintnél is jóval magasabb lehetett. Emiatt műhelygödrök kialakítására a legtöbb helyen valószínűleg nem lett volna lehetőség. Egyetlen kivétel a magaslatra települt Puszta Barcs, amely a környező kisebb telepek között talán valamiféle központnak számíthatott. A lelőhelyek felszíni kerámiaanyaga nagyon hasonló, azonban a vassalak mennyisége lelőhelyenként változó. Egyes lelőhelyeken ahhoz kevés, hogy nagyobb volumenű, vagy hosszan működő kohászatra gondoljunk, viszont ahhoz sok, hogy véletlenszerű odakerülést feltételezzünk. A salak összetétele azt mutatja, hogy e kis telepek egy részén kohászati és kovácsolási tevékenység is folyt. Valószínűnek látszik, hogy egyegy műhely/telep olykor áttelepülésre lehetett kényszerülve, talán a vízszint időnkénti változása/emelkedése, vagy a közelben található érclelőhely kimerülése miatt. Az sem kizárt, hogy a kohászati tevékenységet eleve igyekeztek a lakótértől távolabb folytatni, vagy több helyen egy időben folyt a munka. Esetünkben talán nem hozható a telepek elhelyezkedésével közvetlenül kapcsolatba, de említést érdemel, hogy az ismertetett 6 barcsi lelőhely egy kisebb, római kori telep, illetve a részben rátelepült középkori faluhely közelében található. A késő avar kori, illetve a 9. századi kohók korábbi római kori telepek, villák helyére vagy közelébe való települését a Dunántúlon, több helyen megfigyelték.26 Néhány lelőhely esetében bizonytalanságra adhat okot a funkció (kohó vagy kovácsműhely? mindkettő?) egyértelmű meghatározása, mivel vasolvasztásra utaló direkt leletek (fúvók, mellfalazat, kohódarabok, folyósalak stb.) a felszínen nem voltak. Ami mégis a kovácsolás mellett szól, az a salakdarabok szerkezete és alakja. A kovácssalak darabok ugyanis többnyire jellegzetesen gömbszelet alakúak, szerkezetük olykor szivacsos, a kohósalak darabokon viszont láthatóak a lecsapolás során keletkezett folyásnyomok („folyósalak") Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy Barcs-Puszta Barcs, Somogytarnóca-Kistarnóca, Csokonyavisonta- Nagypuszta és Drávagárdony-Temetői-dűlő lelőhelyeken elsősorban kovácsolási munka (kovácsműhely) folyhatott, mivel ezeken a helyeken folyósalakot nem, vagy elenyésző mennyiségben találtunk.27 A csokonyavisontai lelőhelyen a kora középkori kerámiát a vassalakos helytől viszonylag távolabb gyűjtöttem, 20 Gömöri 2000a, 373. 21 Gömöri 2000a, 264;Thiele 2009. (Somogyszob); www.geomania.hu/lelohely.php? Ielohely=670 (Rinya ártéri gyepvasérc telepei, Babócsa, Somogy megye. Gulyás Zoltán nyomán) - Ez a megállapítás a Dráva mentére is vonatkoztatható. 22 Tóth 2010. 23 Közös jellemzőjük a mellfalazattal egybeépített fúvók, ilyenek kerültek elő Tarcsa-puszta, Kereszti-dűlő lelőhelyen. Gömöri 2000a, 225. 24 A Tarcsa-puszta, Kereszti-dűlő lelőhelyen folytatott szondázás során sem bukkantunk műhelygödör nyomára, a szelvény többszöri bővítése ellenére sem. 25 Gömöri 2000a, 268. Barcs környékén az egykor vízjárta területek bejárása is fontos lenne, mert - mint ezt jelen munkám készítése során is tapasztaltam - az eddig lakatlannak vélt területeken is fontos lelőhelyek lehetnek. 26 Gömöri 2000a, 223. A római kori és a középkori faluhely területén is gyűjtöttem vassalakot, de ezek hovatartozását a lelőhelyek átfedése miatt nem lehetett meghatározni. Jellegük alapján kovácssalakok. 27 Gömöri 2000a, 28. Az sem lehetetlen, hogy a kohók (ha voltak itt ilyenek) távolabb, a ma már fedett, nem megfigyelhető területeken helyezkedtek el.
