Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
MESTERHÁZY KÁROLY 199 A kézelö/mandzsetta díszítésére szolgáló fémszalagok Már érintettük azt a feltevést, hogy a karperecek valójában a ruhaujj leszorítására szolgáltak. Az ötlet mind a mai napig újra és újra felvetődik, többnyire a régóta ismert érvekkel alátámasztva. Néha előfordulnak újdonságnak látszó szempontok is. Az egyik ilyen, talán határozottan még meg sem fogalmazott szempont, hogy nem hihető a pánt karperec funkciója. A legújabbak közül való a Szeged-Kiskundorozsma-Hosszúhátról való 595. sír ezüst karperecpárja. A mindössze 6 milliméter széles ezüst pántok egyik oldala szabályosan eldolgozott, a másik azonban jól látható vágásnyomokkal az ideiglenességet sugallja,146 147 mintha mai gondolkodásunkkal úgy vélekednénk, a halottnak így is jó, a temetésre ez is megfelel. Ha a geszterédi sír aranypántjára gondolunk, ahol ugyanez a formai igénytelenség jelenik meg valódi nemesfém anyagban és valóban rangos temetkezés esetében, még feltűnőbbé válik a tartalom és forma ellentéte. A kiskundorozsmai 595-ös sír karperecéi a sírfotón jól láthatóan a jobb alkar közepe táján és a bal csuklónál kerültek elő, ahová a halottat utolsó útjára felkészítő öltöztető asszonyoké) helyezték azokat. Ez azt mutatja, hogy valójában karperec/pánt funkcióban látjuk ezeket az ékszereket. Az ideiglenességet sugalló tárgyi megjelenés tehát határozott és egyértelmű funkcióval párosul. Ezért nem hihető, hogy „...a ruhaujj végén a kézelő díszítésében játszhattak szerepet,. ..mely nélkül azonban igen nehezen képzelhető el viseletűk." Megoldásként úgy vélekedtek, hogy a pántok a sírban való helyzetük alapján „...a temetés során nagy valószínűséggel nem voltak a kézelőhöz rögzítve'.TM A dilemma régóta kísért szakirodalmunkban, és érdekes módon éppen a legjobb régészeti megfigyelések hozzák felszínre. Az időben visszafelé legközelebb álló karosi ásatások adtak lehetőséget az addigi megfigyelések összefoglalására. Talán a karosi 11/11. férfi sír pántjai voltak annak az ötletnek a kiváltói, amely szerint a karperecek és az annak látszó pántok közötti különbség a készítés technikájában van: míg az igazi karperecek öntöttek, addig az annak látszó darabokat szinte házilag „fusizták", funkciójuk viszont azonos volt.148 A 11/11-es sír leírásából és főleg sírrajzából kiderül, hogy a jobb csuklón egy 10 milliméter széles, és 9 centiméter hosszú, a két pántszél közelében egymással szemben egy-egy szegeccsel összefogott, mindkét végén töredékes félpánt került elő. A bal csuklótól legalább 15 centiméterrel távolabb, a bal combcsont felső végével egyvonalban volt egy teljesen ép félpánt, melynek mindkét végén egy-egy ütött lyuk van.149 Ez arra mutat, hogy a funkciója nem azonos a valódi karperecekével. Arról nem esett szó, hogy ezek a pántok valójában körbeérik a csuklót és végeik egymás közelében is rögzíthetők. Még érdekesebb Kürti Béla véleménye a kétségtelenül szép és pontosan dokumentált algyői sírok esetében. Bár a teljes dokumentáció még nem áll rendelkezésünkre, a lényeges adatok talán hozzáférhetőek. A 49. számú gazdag női sírban a feles(l) méretű sírrajzon jól látható a bepödrött végű pántok megtalálás kori helyzete az alkaron, a könyök alatt. Ugyanakkor ennek a sírnak a ruharekonstrukcióján az ingujj is kézelővel van összefogva. Kürti szerint ezek a karperecek nem is ékszerek, hanem az ingek díszei-tartozékai, amelyek a bőujjú inget fogták össze.150 151 Eltekintve attól, hogy a rajz szerint nem túl masszív karperecek nem alkalmasak finom kelme/selyeming összefogására sem, akkor mi szükség van a csuklón a kézelőre? Illetve, ha az ingnek van kézelője, akkor mi szükség van az alkaron egy fémpántra? Az 52. és 92. (férfi) váz csuklóján aranyozott ezüst pántokat találtak, végükön átlyukasztva: „Úgy gondoljuk, hogy e tárgyakat a temetés alkalmával vonhatták a ruhára.'TM Bár ez utóbbi pántokat nem ismerjük, mégis úgy tűnik, ugyanolyan szerepük volt, minta karosi 11/11-es sír pántjainak - tehát nem karperecek. Az időben visszafelé következő vélemény Dienes Istváné és László Gyuláé. Az orosházi Pusztai Ignácné tanya 2. sírjában, a bolygatatlan bal alkar alsó harmadánál került elő négy darab, néhány centiméteres ezüstszalag, szabálytalanul levágott végeiken egy-egy ütött lyukkal. A négy vékony szalagocska szélessége fél centiméter körüli, összhosszuk alig több 10 centiméternél.152 A rekonstrukciós rajzot, nyilván közös vélemény alapján, László Gyula rajzolta meg, ami nem hihető. A törékeny fémszalagok nyilván a ruhaujjra voltak felvarrva, de ezek nem húzhatták össze a bőujjú inget vagy kaftánt, ahogy ez a rekonstrukciós képen látható. László Gyula ezt a képet saját könyvében is felhasználta.153 A perzsa szikladomborművek és ezüsttálak ábrázolásaival világította meg a rekonstrukciós rajzot, „.. .amelyeken az ing buggyos ujját, nemkülönben a buggyos nadrágot ilyen pánt fogja össze." Amint látjuk, az orosházi rekonstrukció nem az orosházi pánttöredékek alapján készült. Ha az ingujjat valóban össze akarták fogni, akkor azt kézelővel oldották meg. A kézelőt lehetett díszíteni ezüst vagy aranylemezekkel, de azok nem fogtak össze semmit. Nagyon díszes kézelőt láthatunk az afganisztáni Tillia tepe 146 Türk - Lűrinczy 2015, 20,68-69,41. kép 147 Türk - Lőrinczy 2015,69. 148 Révész 1996b, 90. 149 Révész 1996b, 17,17. t. 150 Kürti 1983, 39. grafikai melléklet; Kürti 1978-79, 327; Kürti 1996,151. 151 Kürti 1978-79,327. 152 Dienes 1965,146,6. kép, rekonstrukció uo. 9. kép, a pántok fotója IX. t. 3. 153 László 1988,64.
