Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
200 PÁNTKARPERECEK A MAGYAR HONFOGLALÁS KORÁBÓL fejedelmi sírjaiban154 annak bizonyítékaként, hogy nomád környezetben sem kell lobogós pásztor ingujjat feltételeznünk, amint azt Szabó Kálmán is romantikusan elgondolta.155 Ha pedig ilyet is viseltek, akkor a karpereceket nem a ruhájuk ujjára szorították, hanem a puszta karjukra, melyek viselet közben nyilván a csuklójukra csúsztak le. A ruhaujj végére, azaz a kézelőre/mandzsettára rávarrt pánt volt a dunaújvárosi 1,6 centiméter széles tűzaranyozott bronzpánt, amelyen egy felvarrásra szolgáló ütött lyuk is volt. Mivel a pánt végei sérültek, ott nincs nyoma hasonló lyukaknak.156 A felvarrás módja ideiglenesnek látszik, de hát a célnak így is megfelelt. Még ennél is szélesebb (2 centiméter) volt a Csorna-Sülyhegyen, a halott nő alkarján talált ezüstpánt, amelynek közepe táján négyzetes rátét volt, melyet egy szegeccsel fogtak a pánthoz. Az egykori ásatási megfigyelés szerint a pánt végeit egy szerencsésen megmaradt fonal tartotta össze. Az egyetlen, sokat mondó leletről sajnos csak ennyi híradás maradt ránk.157 Viszonylag jó megfigyelést tett Patay Pál egy nógrádkövesdi sír feltárásakor. A bal alkarcsontok körül vékony ezüstlemezből kivágott karikát talált, rajta kis kerek lyukkal, amelyet a felvarrás céljából készültnek tartott. Hasonló ezüstkarika volt a jobb alkarcsontok körül is, de ez három félköríves darabból állt. A fényképes dokumentáció jól mutatja a feltáráskor tapasztalt helyzetüket, amit viszont az ásató nem tudott értelmezni, mert nem számolt egy mandzsettás ingujjal és az arra felvarrható fémszalagokkal.158 A dunaújvárosi kézelődísz párhuzamának tekintette Bóna István többek között a kenézlői 10. sír boka- és könyökízületei felett talált ezüstpántokat. Jósa úgy találta, hogy „mintha tölcsérnek harántszeletei lettek volna", azaz a pánt alsó és felső széle különböző hosszúságú volt, mindkét végén 2 milliméter széles lyukakkal. Ezek a szalagok is a halotti ruha tartozékai voltak, a pántvégeken levő lyukak a pántok „ideiglenes" felvarrására szolgáltak.159 Önkéntelenül is a híres thesszaloniki kincs „karperecéire", illetve csuklópántjaira gondolunk (angolul wrist cuffs-nak írják).160 Néha olyan vékony ezüst vagy aranyszalagokat használtak fel erre a célra, hogy alig, vagy egyáltalán nem maradtak meg. Bálint Csanád említi, hogy Szabadkígyóson a 4. sírban csak az alkaron látható zöld patina nyoma jelezte egykori jelenlétüket.161 Ma már mintegy 20 hasonló szerepű pántot ismerünk (a fentebb tárgyaltakon kívül Ógyalla-Bagota 3. sír, Naszvad-Partok 2. sír, Naszvad-Rókalyuk 9. sír, Sárrétudvari-Poroshalom 1., 2., 3. sír, Köröstarján-Csordás domb 3. és 28. sír, BátorkesziA/ojnice-Papajtó 5. sír, Madaras-Árvai dűlő 6. sír, Berekböszörmény-Páldomb 3. sír, Bodrogszerdahely/Streda nad Bodrogom, Szeged-Öthalom 3. sír, Üröm). Egy részükre jellemző, hogy két félpántból vannak összeszegecselve (Köröstarján, Naszvad), a két szabadon álló pántvég át van lyukasztva a felvarrás céljából. Máskor a pántok hosszúsága egy teljes karperec pántjának megfelelő hosszúságú, vagy azt megközelítő (Sárrétudvari), de mint az orosházi négy rövidebb pántocska jelzi, a díszítést több szakaszból is összeállíthatták. Kiss Attila pántkarperec-listáján a valódi karperecek között szerepelnek, ezáltal el is tüntetve azokat a pántkarperecek két fő típusa között. A rossz vagy teljesen elmaradt régészeti megfigyelések és a 19-20. századi viselet múltba való visszavetítése sokféle hibás elképzelésnek adott teret. Remélhetőleg a ruhaujjak végeinek/kézelőinek pántokkal való díszítése a jobb megfigyelésekre sarkallja a jövő feltáróit. Befejezésül még egy lehetőséget vizsgálunk meg: lehetnek-e mandzsetták díszei azok a pántkarperecek, amelyeknek mindkét végén egy-egy lyuk van, lehetnek-e ezek a lyukak a felvarrás előfeltételei. Mint láttuk, az ibrányi 197a. sír imitált rátétes karperecén a végek széle előtt egy-egy ütött lyuk van, amelyeken az ásató összekötésre valló kopásnyomokat figyelt meg. De valószínűleg ugyanilyen kopásnyomok keletkeznek akkor is, ha nem a két lyukat fűzzük össze, hanem egyenként levarrjuk azokat az ingujjra. Ha gyors statisztikát végzünk az egy-egy lyukkal ellátott karperecek sírban való helyéről, a következő képet kapjuk. A megközelítőleg 30 lelőhelyről az esetek felében van pontos adatunk a karperec feltáráskor megfigyelt helyéről (a másik fele szórvány, vagy megfigyelés nélküli). Hat esetben a csuklón vagy annak helyén került elő a mindkét végén átlyukasztott karperec (a jobb csuklón volt öt esetben: Csekej 401. sír, Karos 11/45. sír, Sárrétudvari-Hízóföld 33. és 167. sír, Szolnok-Beke Pál halma III/5. sír, a bal csuklón találták Galánta-Papföld 6. sírjában). 12 esetben viszont az alkar valamelyik pontján, akár középtájon (Hencida 5. sír, Gyulavarsánd 1949/15. sír, Ibrány 197a. sír, Karos III/6. sír, Marosgombás-Kis-Magura 10. sír, Szentes-Borbásföld 14. sír, Tiszapüspöki, bizonytalanul ide sorolva Szentes-Szentlászló 74. és 95. sír), akár feljebb, a könyök közelében (Tiszavasvári-Aranykerti tábla 13. sír, Kál-Legelő 10. sír), akár lejjebb (Tiszanána-Cseh tanya 2. sír). Ha valamennyi esetben a csukló felett találták volna meg a pántokat, meggyőző lenne számunkra a kézelőn való viselet szokása. Valami ilyesmit képzelt el László Gyula is azzal a különbséggel, hogy szerinte a pántok nem voltak rávarrva az ingujjra, csak a pánt vé154 Szarianidi 1983,19. színes kép 155 Szabó 1938. 156 Bóna 1971,170. 157 Bella 1895,253; Hampel 1905, II. 524, III. 367.1.1.; Szőke 1954,131. 158 Patay 1957, 58-59. 159 Jósa 1914,313; Bóna 1971,172. 160 Katalógus 1997,243-244, No. 165.; Bosselmann-Ruickbie 2011,274-279. 161 Bálint 1971,56; MesterhAzy 2013, 207.
