Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
188 PÁNTKARPERECEK A MAGYAR HONFOGLALÁS KORÁBÓL Mivel a honfoglalás kori emlékek felismerése nagy vonalakban párhuzamosan folyt az avar hagyatékéval, a kezdeti időkben össze is keverték azokat. Amikor Hampel József 1892-ben Nagykátáról két karperecét vett leltárba, népvándorlás kor végéről valónak mondja mindkettőt, és pontosítva saját magát, korukat 8. századinak írja.10 Még jó, hogy egyúttal közli is az egyik karperec rajzát, és így egyértelmű a tévedése. Ennek oka pedig az volt, hogy szinte egyszerre Mártélyról is bemutattak egy pántkarperecet, melynek végein és a pánt közepén is volt egy rátétes dísz. Ez azonban később avar korinak bizonyult.11 De nemcsak a tárgyak felismerése és koruk megállapítása tartott el hosszabb ideig. Kalandos volt a karperecek egykori viselőinek maghatározása is. A verebi sírban a váz bal oldalán egy csomóban hat nyílcsúcs került elő. Ezért fel sem vetődött, hogy esetleg női sírra bukkantak. Sőt a rá következő száz évben sem vetődött fel ellenvélemény a halott nemével kapcsolatban. Csak 1962-ben gondolt Szőke Béla, éppen a karperecek jelenléte miatt arra, hogy a verebi sírban, vagy közvetlenül mellette egy női halottnak is lennie kellett.12 Ráadásul e feltevést rendszerszerűen kiterjesztve, megalkotta a páros (férfi és női) sírokból álló temetkezések csoportját.13 Pedig Érdy leírásából egyértelmű, hogy a lócsontváz (helyesebben lócsontok) alatt „egy ölnyi hosszú ember csontváz feküdt", és más csontokról nem esett szó. Ugyanakkor Pulszky Ferenc tapasztalata szerint a nyak és karperecek inkább a női sírok tartozékai, még ha az eddigi sírleletek bizonytalanságban is hagyják a kutatót.14 A következő negyven évben a honfoglalás kori sírok gazdag sorozata került elő, és jelentékenyen megnőtt a karperecét is tartalmazó temetkezések száma is. Ezért Hampel József, aki 1884 óta az Archaeologiai Értesítő szerkesztőjeként is egységesítette a régészeti szakszókincset, elvégezte a karperecek első rendszerezését, felosztását, tipológiáját.15 Az első rendszerezés, amely a későbbiekben is erőteljesen érvényesült, az 1890-es évekig előkerült anyagra épült, és annak a kornak a szemléletét tükrözi: a szarmata (a későbbi késő avar), az avar (a mai korai avar), és a magyar karpereceket együtt, formai alapon osztályozta. Ennek következtében eléggé zavarosnak ható leírások jöttek létre, melyek a példa darabok ábrázolásai nélkül ma már nehezen értelmezhetőek. A karpereceknek négy típusát különböztette meg. Az első csoportba tartoznak nála a kerek metszetű karikák, de ide sorolja a négyélű változatot is. A második (nála„b"típus) típusba sorolja azokat a kerek átmetszetű karikákat, melyeknek végei vagy egyenes lappal záródnak (pl. Cikó 356. sír karperecé), vagy kiszélesednek, mint a szentendrei ezüst karperecek, melyeket ma kürtös végű típusként ismerünk. A harmadik csoportba (Hampelnél „c" típus) tartoznak a lemezkarperecek, az avar és magyar változatok egységként kezelve: Ordas és Mártély egyfelől, és a magyar sírok pántkarperecei másfelől, végződésükre való tekintet nélkül. Hampel a negyedik (nála„d") típusba sorolta az állatfejes karpereceket, az ötödikbe (nála„e") pedig egyéb formákat, mint a sodronyból fonott (sodrott) és egyéb formákat. Alapvetően ugyanez a felosztás maradt meg a tíz évvel későbbi német nyelvű változatban, az„Alterthümer"-ben is. Csak ott több példát hoz az egyes típusokhoz, és mindegyik típust több ábrával teszi szemléletessé.16 Ezért, ha a jobb áttekinthetőségre vagyunk tekintettel, célszerűbb a német változatot használni. Ha a történeti szempontokat részesítem előnyben, nem mellőzhető „A régibb középkor" sem. Annál inkább sem, mert a két vaskos könyv megjelenése között, pont a félidőben készült el a honfoglalás millenniumára tervezett forrásgyűjtemény (1896/1900), amelyben Hampel a régészeti emlékek összefoglalásával szerepelt.17 A„honfoglalási kor"emlékeinek vizsgálatakor a karperecek típusbesorolásánál ugyan figyelembe vette az előbb ismertetetttipológiát,deannakegyszerűbb változatát mutatta be. Csak három fő csoportot különített eV. „...ismerünk egy vagy több szálból sodrott karikákat, vannaklapos, lemezespántú karikák, és vannak melyeknek fala gömbölyű vagy szögletes átméretű".'8 A lemezes karperecek anyaga tapasztalata szerint rendesen ezüst, a pántok végződése szerint megkülönböztet kiszélesedő, néha körded alakot felvevő változatot, egyenesen levágott formát, mint a szeged-királyhalmit (aminek a vége valószínűleg letörött), és a végein kihajló karpereceket, melyek a példa szerint (Szeged-Bojárhalom, Nagykörű) a bepödrött végűek. A pántok lehetnek egyenletes szélességűek vagy kiszélesedők, simák, azaz díszítetlenek és pontkörös beütésekkel díszítettek (Kaba, Galgóc). A galgóciról azonban Fettich Nándor kimutatta, hogy a sírlelethez eredetileg, a leltár szerint, nem tartozott karperec, sem a pontkörös díszítésű, sem a kikerekedő és átlyukasztott végű darab. Sőt a pontkörös díszítésűről az is kiderült, hogy eredetileg a Ráth-féle gyűjteményből keveredett a galgóci leletek közé.19 A pántkarperecekkel kapcsolatban Hampel egy fontos új megállapítást tett, miszerint ez a tí-10 Hampel 1892,379. Azavar és magyar leleteke korbeli összetévesztéséhez: Németh 1996,20. és MesterhAzy 1997,30-31. 11 Farkas 1892,413-416; Hampel 1897,145.138.1.1 -2. 12 Szőke 1962,20-21. 13 Szőke 1962,16,19-20. 14 Pulszky 1891,17. 15 Hampel 1894-97,131-136. 16 Hampel 1905, l-lll, 1.404-421. 17 Hampel 1896/1900. 18 Hampel 1896,199-200. 19 Fettich 1937,76-77.
