Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
MESTERHÁZY KÁROLY 189 pus a kora középkori emlékek negyedik csoportjában, azaz a honfoglalás kori leletek között a leggyakoribb.20 Az időrendet tekintve ennél több nem is derült ki az addigi kutatásokból. Csak Hampel utolsó összefoglalásában találunk erre utalást, amikor is megjegyzi, hogy a pontkörös díszítésű karperecek néha a soros temetőkben is előfordulnak.21 Ezen felül csak olyan megfigyeléseket tett, amelyek további példák híján nem, vagy alig voltak általánosíthatók, pl. az oroszlámosi karperecek díszítése, vagy más egyedi jellegzetességek. Posta Béla nyomán felveti, hogy ezek a karperecek nemzetközi forgalomból kerültek különböző népekhez. Egyebekben csak ismételte a korábbi megállapításokat. Érdekes, hogy nem tűnt fel neki, hogy az oroszlámosi karperceknek akkor már két további párhuzama volt (Egyek, Nagykáta), sőt Oroszlámosról utánzatuk is ismert volt. A Hampel utáni kutatás számára az egyes tárgytípusok érdektelenné váltak. Apró megfigyelések csak a sír- és tárgyleírások során történtek, azok is elszórva, alkalmilag. A karpereces sírok száma azonban jelentősen megnőtt. Már Fettich Nándor új ásatásain is számos példány került elő. A kenézlői, hencidai és más ásatások közlésekor a tárgyak leírása azonban nem mindig volt elegendő az élükre állítva fényképezett tárgyak típusának felismeréséhez. Ezeket a karpereceket a pántvég leírásának hiányában újra kézbe kell(ett) venni.22 Ebben a tekintetben Széli Márta rajzos táblái a szentesi temetők anyagáról megfelelőbbek. Mondhatnánk szerencsére, mert a sír- illetve tárgyleírások alapján néha egészen másra is gondolhatunk. Például a szentlászlói 87. sír egyetlen tárgyleírása sem egyértelmű, sőt félrevezető.23 László Gyula munkásságában a karperecek csak mint a női viselet rekonstrukciójának elemei szerepelnek. A szeged-bojárhalmi nő ruházatán meg is találhatnánk azokat, ha karjait nem tenné a háta mögé.24 Az 1940-es évek elejéig a 10-11. századi ékszerek megnevezéseit a Hampel idejében rögzült formában használták. A hampeli munka folytatója, Szőke Béla azonban megújította, javította a terminológiát, és újabb tárgyneveket vezetett be. Az általunk vizsgált karperecekre összefoglalóan a jól bevált lemezes karperec kifejezést tartotta meg és használta. Ebben bizonyos fokig a készítési technika is kifejeződik. A honfoglalás kori sírokból a lemezkarperecek két fajtáját ismerte, a kikerekedő és pödört végű változatokat. A harmadik típus, a csuklós karperecek ekkor még csak két közületien darabbal voltak képviselve. Mindkét karperectípusnak összegyűjtötte a fontosabb lelőhelyeit (összesen 38 lelőhely), és az általa meghatározott temető illetve sírtípusokkal való kapcsolódásukat vizsgálta.25 Az eredmények ugyan nem voltak egyértelműek, mégis viszonylagos eligazítást adtak abban a tekintetben, milyen társadalmi csoportokban vagy rétegekben milyen karperecek várhatók a 10. század elején, a század végén, vagy a 11. század elején. Tapasztalata szerint a kikerekedő végű lemezkarperecek (26 lelőhely) leginkább a közép- és vezetőréteg első csoportjának (rozettás lószerszámos női sírok csoportja) sírjaiban fordulnak elő, de néhány darab köznépi temetőkben is található (4 lelőhely). Anyaguk főleg ezüst, de a köznépi temetőkben inkább bronz, sőt vas példányok is (Piliny-Sirmányhegy) fordulnak elő. A köznép körében a 10. század végétől válnak gyakoribbá, és ezek már pontkörös díszítéssel vannak ellátva (7 lelőhely). Szőke szerint ez utóbbiak a vezető réteg emlékeinek utánzásaként jelennek meg. Megemlíti, hogy néhány karperec kiszélesedő végein ütött lyukak vannak, de ennek értelmezésébe nem bonyolódik.26 A pödrött végű karperecek nyolc lelőhelyéből27 arra következtetett, hogy a közép- és vezetőréteg második csoportjára jellemzőek (csüngős véretekkel díszített női ruha viselete).28 Ezek is főleg ezüstből készültek, de bronzból is előfordulnak. Viselőik Szőke leletstatisztikájából következően kivétel nélkül nők. Mivel a kikerekedő végű lemezkarperecek is zömmel női sírokból kerültek elő, feltételezte, hogy a férfi sírok karperecéi meg nem figyelt női temetkezésekből származnak. Azaz eredetileg páros temetkezésekről lehet szó Vereb és más lelőhelyek esetében is. Véleménye szerint a koraiak a 10. század első feléből származnak és díszítetlenek, a díszített példányok pedig későbbiek.29 Szőke terminológiája és értékelése mind a mai napig tartja magát, és kisebb kiegészítésekkel, módosításokkal ezt használjuk valamennyien. Pedig azóta megsokszorozódott a hitelesen feltárt karperecek száma, újabb megfigyelések történtek a karperecek tipológiájára, viseletére, készítésére, időrendjére, származására vonatkozóan. Előbb nyilvánvalóvá vált, hogy a pántkarpereceknek van egy harmadik típusa is, a csuklós pántkarperec (Szarvas,Tiszaeszlár-Bashalom, Ártánd). Majd Szabó János Győző tett megjegyzéseket a karperecek anyagának 20 Hampel 1905,1.413. 21 Hampel 1907,67. 22 Fettich 1937, 80,85. t. 23 Széll 1941,241. 24 László 1944,153. 25 Szóke 1962,71-72. 26 Szőke 1962,71. 27 Szűke 1962,72. 28 Szűke 1962,24. 29 Szűke 1962,95. Ezt követte KovAcs 1989,171. A bezdédi 18-as sír karperecével kapcsolatban vitatta IstvAnovits 2003, 312. A vita tárgyát két karperectípus azonos díszítésmódja indukálta.
