Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Madaras László: Ötvösök és kovácsok az Alföld közepe táján
ÖTVÖSÖK ÉS KOVÁCSOK AZ ALFÖLD KÖZEPE TÁJÁN 173 7 7. sírb) (rajzok) Vas késpenge, nyélfelöli végén farostok. Hossza 180mm. Két darab hárombordás vas nyílcsúcs. Összerozsdásodott vasdarabok. Vas tűzcsiholó. Hossza 7 OOmm (2. sz.). Lant alakú vascsat töredéke. Vaskarika, átmérője 62mm; egy lapos bronzlemezes gomb s egy másik kettős, kerektestű pitykeféle rozsdásodott bele (3. sz.). Különböző nagyságú vasrudacskák. Vaskalapács vagy csákány féle tárgy (I. sz.), hossza 17Omm, mindkét hosszúkás téglaalakú szára a nyéllyuktól szelíden lefelé hajlik, a nyéllyukban fadarab." Kada Elek ugyan külön szám alatt közli a 11. b sír tárgyait, de azok nagy valószínűséggel a 11. sírban eltemetett mester eszközkészletéhez tartozhattak. Hasonló következtetésre jutott Rácz Zsófia is.5 Magyarázatot adni arra, hogy miként is fordulhatott elő ez a kis keveredés, utólag igen nehéz. Azonban nem járhatunk messze az igazságtól akkor, amikor két lehetőséget is felvázolunk. Az egyik maga a feltárás körülményéből eredeztethető, hiszen a mély sírban a feltárás alatt feltört a talajvíz, s mint azt a feltáró megjegyzi: "...a víz egészen elborította, nem lehetett a vele eltemetett összes tárgyat megmenteni, elhelyezésüket pontosan megfigyelni."6 Nem kizárt, hogy a tárgyak kiemelése során történhetett az elszámozás. Egy másik lehetőség a közléssel állhat összefüggésbe. Aki valaha is tárt már fel nagy sírszámú temetőt, az pontosan tudja, hogy az ásatás és a közlés között eltelt idő - még akkor is, ha ez a jelen esetben tiszteletre méltóan rövid volt -, okozhat keveredést. Hiszen ki emlékezhet minden sírra pontosan. Kada kitűnő érzékét mutatja, hogy beiktatta a 11. sír után a 11. b. sír leírását, jelezve ezzel azt, hogy minden bizonnyal ugyanazon sír tárgyairól van szó. Összefoglalóan leszögezhetjük azt, hogy ez a sír is temetőből, ráadásul egy nagy sírszámú, sokáig használatban lévő temetőből került elő. A mester mellé nem temették el hátasát, noha a közösség gyakorolta a lóval való temetés szokását, s a fegyverarzenálja is csupán néhány nyílvesszőből, esetleg csont lemezekkel nem merevített faíjból állhatott. Mindezen tényekből az a következtetés adódik, hogy a közösség megbecsült, de nem különösebben gazdag tagjáról lehetett szó. 3. Kisújszállás Kisújszállás-Nagykert (1-11. képek) nevű lelőhelyen 2000-ben Csányi Marietta és Tárnoki Judit egy gazdag, korai avar lovassír maradványait mentette meg. A lelőhelyet a helybeli téglagyár agyagbányászatot végző gépsora semmisítette meg, a leleteket Posztós János igazgató gyűjtötte össze, s adta át a kiérkező régészeknek. A tárgyak részletes leírása alól felment bennünket Rácz Zsófia részletes leírása.7 Mindenesetre ez a sír is lovassír volt, bizonyíték erre a csikózablája és három kengyele. Arra a kérdésre, hogy magányos sír volt-e vagy egy temető egyik temetkezése, pontos választ nem tudunk adni. Mindkét lehetőség felvetésére lehet analógiát találni. Ráadásul a három kengyel igencsak ritkaság a korszak temetkezéseiben. A halott mellé helyezett vaskard és vas lándzsa azt sugallja, hogy a sírban nyugvó férfi életében - mesterségének űzése mellett - fegyverforgató harcos is volt. Minden kétséget kizáróan a halott mellékletei közé tartoztak a neolit kőeszközök. Ennek ékes bizonyítékai a rajtuk található vas rozsdafoltok. A mester munkavégzéséhez gyakorlati közük aligha lehetett. Mutatja ezt az a tény, hogy a Kárpát-medence egyetlen ötvös- vagy kovácssírjából sem került elő még véletlenül neolit kőeszköz. Minden további találgatás az igazolhatatlan feltételezések világába vezetne bennünket, ezért még csak tippelni sem szándékozunk ebben a kérdésben. 4. Rákóczifalva Rákóczifalva-Kastélydomb„B"sir. A temető sírjaitól kb. 40 méterre a leomló bányafalból került elő egy ötvössír. „Feltehetőleg a már korábban is megbolygatott temetkezés lovassír volt. Mellékletei között Csalog Zsolt lemezes és öntött lószerszám- és övvereteket, kengyelt, zablát, edényt említ. A Damjanich Múzeumban megtalálható tárgyak leírása az alábbi: Tömör öntött bronz préselőminta, amely feltehetőleg lószerszámveretek készítésére szolgált. Középen egy árok osztja ketté. Kettős csepp alakú alsó része felett három vízszintesen elhelyezett borda található (1). Sima szíjvégek készítésére szolgáló öntött bronz préselőminta (2). Félgömb alakú, tömör bronz préselőminta, plasztikus és centrális elhelyezésű rozettadísszel (3). Öntött bronz préselőminta egy félgömb és egy paizs alakú részből összetéve. A félgömbös részem három koncentrikus árkolás, a paizs alakú részen árkolt keret (4). Bronz szalagpánt, elkalapált végein 1-1 szabályos ovális lyuk (5). Két, valószínűleg hurkos fülű vaskengyel (6). Csikózabla (7). Vasszablya (9). Vas fogó (10). Vaskés töredéke (8). Csiholóvas töredéke (11). Ismeretlen rendeltetésű vastöredékek (12). Kissé kihajló peremű tojásdad testű edény, nyakán és hasán beböködött díszítéssel (13)".8 Rákóczifalva területén nem ez az egyetlen avar kori lelőhely. A Vásárhelyi-terv keretében kialakítandó árvíztározó megelőző régészeti feltárása során, a Rákóczifalva-Bagi-föld 8/A lelőhelyen az ELTE Régészeti Tanszékének ásatási területén többek között egy kicsi, aranyember figurát találtak, sajnos szórványként, noha a lelőhelyen egy 250 síros közép- és késő avar temető került elő.9 5 RAcz 2014,156-158, és a 19. tábla 6 Kada 1905,368. 7 RAcz 2014,161-164, és 23-33. t. 8 Selmeczi - Madaras 1979-80,146. 9 RAcz 2012,409-436, és 2. kép 3.; RAcz 2014,80, és 22. abb. 3.
