Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
Két világ határán. Szerk.: Varga Máté - Szentpéteri József ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018_________139-155 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.6.139 „Magyar", illetve „török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak„fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében1 ’JÁRÓ MÁRTA 1 H-l 143 Budapest, Jurisich Miklós u. 9., e-mail: jaro.mart@gmail.com Jaró, M.: "Hungarian" and "Turkish"gold and silver threads - were they used in 17th century Hungarian embroideries? The"palette ofmetai threads" of the period according to the contemporary written sources and the archaeometricai examination Abstract: A comparison of the assortment of metal threads mentioned in different documents with the results of the scientific investigations of samples is given in the study, aiming to discover the meaning of the denotations "Hungarian" and "Turkish" in connection with gold and silver threads of the period. Keywords: metal thread, gold thread, silver thread, embroidery, study of written sources, scientific investigation „Háló főkötők Nro.10. Ki török, ki magyar arannyal varrott, ki csipkés." Thököly Mária 1643-ban kelt hozományjegyzékéből2 „Két fél ümög egyik magyar ezüsttel a másik török arannyal ezüsttel vagyon varrva'.' Viczay Mária ingó marháinak 1656-os összeírásából3 Bevezetés A hódoltság kori, három részre szakadt Magyarország területén tovább élt az igény az egyházi és világi öltözetek, valamint a liturgikus terekben, illetve a háztartásokban használatos textíliák hímzéssel való díszítésére. A jellegzetesen magyarnak mondható, az ország területén elterjedt, keleti (főként oszmán-török) és nyugati hatásokat ötvöző mintákat nem csak a főúri, hanem a kevésbé gazdag porták asszonyai is szívesen varrták vagy varratták ruháikra, keszkenőikre, a templomoknak készített térítőkre és más textíliákra (7. és 3. ábra). A főként növényi motívumok, levelek, virágok hímzésénél, más anyagok, elsősorban a selyem mellett sokszor alkalmazták az arany- és ezüstfonalakat is. Némely 17. századi lajstromkészítő ez utóbbiak közül egyeseket „magyar", illetve „török" jelzővel látott el,4 5 ahogyan ezt például Thököly Mária főkötőinek vagy Viczay Mária ingjeinek számbavevője tette (Id. a fent említett tételeket). Palotay Gertrúd, aki sokat foglalkozott e törökös jelleggel is bíró magyar hímzésekkel, arra a megállapításra jutott, hogy: „Ma már nem tudjuk, miben rejlett a «magyar arany» és a «török arany» közti különbség." Ugyanő egy másik helyen megjegyzi: „A különbség mindenesetre nem vonatkozhatott a nemes fém minőségére, mert hiszen a leltározók nem vették a lajstromozandó textilholmit olyan beható vizsgálat alá, mely a nemes fémfonal tulajdonságait kideríthette volna."3 Ezt a hiányt szerettük volna pótolni, amikor elkezdtük a 16-17. századi, magyarként számon tartott hímzések fémfonalainak vizsgálatát. 1 E cikkel szeretném köszönteni régi „harcostársamat", Költő Lászlót, akivel sok közös archeometriai feladatunk volt, és aki „archeométerként"mindig segítette munkámat. 2 RadvAnszky II. 1879, 285. 3 RadvAnszky II. 1879, 326. 4 Néhai László Emőke művészettörténész hívta fel évtizedekkel ezelőtt a figyelmemet a „magyar arany - török arany" problémakörre, és ösztönzött arra, hogy a fémfonal-kutatások során e témával is foglalkozzam. Ezúton is köszönöm ezt neki és tisztelgek emlékének! Ő, aki Odafönn már bizonyára tudja a helyes választ, remélem, elnézi nekem, ha az enyém korrekcióra szorul! 5 Palotay 1940, 17-18. Palotayra hivatkozva Agnes Geijer is írt a két fonalfajtáról, de nem tért ki arra, hogy miben különbözhetnek egymástól, illetve a többi arany-, illetve ezüstfonaltól. (Geijer 1951, 66.) A korszak hímzései kapcsán Veronika Gervers is megemlítette ezeket (Gervers 1982, 6.), ahogyan László Emőke is (László 2001,7.). Néhai Újszászy Kálmánná, Palágyi Deák Ilona, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma igazgatója szintén foglalkozott e problémakörrel, de nincs tudomásom arról, hogy kutatási eredményeit publikálta volna.
