Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Máró Márta: "Magyar", illetve "török" arany- és ezüstfonalak 17. századi magyar hímzéseken? A korszak "fémfonal-palettája" az írott források és az archeometriai elemzések tükrében
140 JÁRÓ MÁRTA A fémfonal kifejezést a továbbiakban, általános értelemben, a tömör6 fémből/fémekből készült, szál jellegű díszítményekre alkalmazzuk.7 Konkrétan a fonal szó vezetőfonalra, az ún. bélfonalra (selyem, len stb.) font fémszalagot vagy drótot jelöli.8 Összetett fonalak esetében számos további variáció létezik.9 A sodrat a bélfonalra fonás/sodrás irányát adja meg: balról jobbra (S sodrat) vagy fordítva (Z sodrat). Könnyű dolgunk lett volna, ha találunk olyan hímzéseket, amelyekről fennmaradt egykorú leírás (leltárban, számlán stb.) „magyar arany" vagy „török arany"megjelölésekkel. A műtárgyak elemzése és a hímzőfonalak természettudományos analízise együttesen talán egzakt választ tudtak volna adni a címben szereplő kérdésre, vagy legalábbis közelebb vittek volna a megoldáshoz. Sajnálatos módon azonban nem volt ekkora szerencsénk. így azután a kutatás két szálon futott. Megkíséreltük egyrészt áttekinteni a rendelkezésünkre álló, egykorú források vonatkozó adatait: milyen fémfonalak jelentek meg a hímzéseken az adott korszakban, hol és mikor használták ezekkel kapcsolatosan a „magyar", illetve „török" jelzőket. Vizsgáltuk, hogy honnan szerezhették be az árut, említenek-e az ország területén tevékenykedő, ezek készítésével foglalkozó mestereket, műhelyeket, céheket.10 Az átnézett dokumentumok elsősorban a fejedelmi udvarokhoz, nemesi vagy gazdagabb polgári portákhoz kötődnek, így nem adnak képet - a fémfonalak területén sem - a szegényebb rétegek által használt, vagy azok háztartásában megjelenő tárgyi anyagról. A kutatott korszak szoros értelemben véve a 17. század volt, mivel az előzetes tájékozódás során az 1600-as évek irataiban találkoztunk a„magyar"és„török"jelzőkkel, fémfonalakkal kapcsolatosan. Vizsgálódásaink során azonban a 16. század második felének, illetve a 18. század első évtizedeinek dokumentumait is megpróbáltuk nagy vonalakban áttekinteni, ugyanis a fémfonalas textíliákat - nagy értéküknél fogva - több generáción át viselték, őrizték. Egy-egy fonalfajtával esetenként évtizedekig, sőt talán hosszabb ideig is hímeztek, sokszor együtt használva azokat újabb, modernebb változataikkal. A leltárakban pedig akár egy-két motringot, fel nem használt aranyfonalat is külön tételként szerepeltettek.11 A forráskutatással párhuzamosan 17. századi magyar hímzésekről vett fémfonal-minták morfológiai- és anyagvizsgálatát végeztük el annak megállapítására, hogy az arany-, illetve ezüstszínű fonalak csoportjában vannak-e, és ha igen, milyen jellegű különbségek és utalhatnak-e ezek az eredetre. A kapott eredményeket összehasonlítottuk nem magyar hímzésekről, illetve szövetekről származó, 16-17. századi fémfonalak elemzési eredményével. Végezetül a kapott adatokat összesítve próbáltuk megválaszolni a címben feltett kérdést. A hímzések arany- és ezüstfonalai az egykorú dokumentumok tükrében A forráskutatás során a legtöbb információt a vásárlási listák, árszabások, vámjegyzékek valamint a különböző összeírások (hozományjegyzékek, végrendeletek, hagyatéki- és egyéb leltárak stb.) adtak, de más iratokban, magánlevelekben is többször utaltak különböző fémfonalakra, azokkal készült textíliákra. A dokumentumok többségét a 19. században közölték, de sok hasznos adatot találtunk később kiadott publikációkban is. Utalások a fémfonalak morfológiájára 17. századi dokumentumokban Morfológiai, azaz alaktani szempontból az egykorú, gazdasági jellegű iratokban font/fonott (aranyat/ezüstöt), (arany- és ezüst) fonalat, vont (aranyat/ezüstöt), illetve skófiumot, ritkán klabodánt valamint lapos- vagy vert (aranyat) különböztettek meg. Az elnevezések, úgy tűnik, többé-kevésbé általánosak voltak, a lajstromozók is főként ezeket használták. Thurzó Ilona kézfogójára például 1614-ben fonott aranyat és ezüstöt, illetve vont ezüstöt vásároltak.12 Klabodánt említenek - többek között -, egy már elkészült hímzéssel kapcsolatosan Bethlen Gábor fejedelem számadáskönyvében 1622-ben.13 A font arany/ezüst, az arany/ezüstfonal valamint a klabodán14 nagy valószínűséggel a bélfonalra font fémszalagra vonatkozik (2. ábra a). Talán erre a fémfonal-fajtára gondolhatott a Vér György ingóságairól 1697-ben leltárt készítő is, amikor motringos arannyal varrott lepedőt említett.15 A vont arany/ezüst, ha áruként, leltározandó tételként szerepel, vékony, hímzéshez használható drótot, skófiumot je-6 A „tömör" jelzővel különböztetjük meg a csak fémből készült szalagokat az ún. kombináltaktól, amelyeket fémmel borított szerves anyagból (bőr, papír stb.) vágtak. Az utóbbiakkal a vizsgált anyagban nem találkoztunk. 7 Ld. pl. az 2. ábrán négy változatukat (a-d). 8 Ld. pl. az 2. ábrán a és d. 9 Ld.pl. JÁRÓ 2010b, 58-59. 10 A munka egy akadémiai pályázat keretében kezdődött a kilencvenes évek végén. Az azóta eltelt időszakban további forráselemzésekre és anyagvizsgálatokra került sor. 11 Ld. pl. Hathalmy Péter ingóságai 1563-as jegyzékében: „Keth mothrigh Árnyán fonal." Döbrentei 1842,49. 12 Három, egymás alatt szereplő tétel (árral): „2 uncz fonott ezüst...", „3 cheff [=cséve] vont ezüst..„2 uncz fonott-arany..RadvAnszky II. 1879,200. 13 „Az varró mívek elkészülvén, ment reájok skófium arany, ezüst és klabodan..RadvAnszky 1888,56., vő. Pásztor 1997,37. 14 A klabodán a klaptan török elnevezés „magyarított" változatának tűnik. Vő. Pásztor 1997,14. Ij. 15 „Edgy gyolcs lepedő, a két végi zöld selyemmel és motringos arany nyal varrott." KomAromy 1885,2,406.
