Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gulyás Bence - Lőrinczy Gábor: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye avar sírleletei V. Kora avar kori padmalyos temetkezés Tiszavasvári, Eszenyi-telekről
104 GULYÁS BENCE - LŐRINCZY GÁBOR Amfora. A mediterrán eredetű amforák az avar kor ritka tárgytípusai közé tartoznak, sírból összesen hat példány előkerüléséről van adatunk. Ezeket Vida Tivadar formai alapon négy csoportba sorolta, melyből a tiszavasvári darab az IF/b, típusba tartozik.105 A témával újabban Csiky Gergely és Hárshegyi Piroska foglal kozott, akik a Kárpát-medencében előkerült példányokat a nemzetközi kutatásban használt - Vida Tivadar munkája után közel egy évtizeddel kidolgozott - tipológiai rendszerbe illesztették. A tiszavasvári amforát a LR1b típusba sorolták.106 Ez a kelet-mediterráneumi típus tágan a 6-7. századra keltezhető. Ebben az időszakban az amforák tömegesen fordultak elő a Fekete-tenger nyugati partvidékén és az Al-Duna melletti erődökben, az itt állomásozó katonák ellátását ugyanis Ciprusról származó borral oldották meg.107 Kelet-európai sírból egyedül az lzobel'noye-i példány ismert. A Krím északkeleti partvidékén található lelőhelyen egy korábbi halomba ásva egy magányos temetkezés került elő. A kard és a bronz övveretek tanúsága alapján egy férfi jobb lába mellett egy LR1 a típusú amfora került előtt, mely alapján a sírt A. I. Ajbabin a 6. század végére, a 7. század első felére keltezte.108 A 7. század második felére keltezhető kultúrréteget nem, csak elszórt kerámiatöredékeket tartalmazó, nomád táborokként interpretált lelőhelyeken - például Cerednyky, Lavryky, Bilokoni, Poluzir'ya-2 - rendszeresen előkerültek amforák töredékei is.109 Bár a szaltovói telepeken viszonylag gyakran találnak amfora töredékeket,110 a 6-7. századi kontextusban ritkán fordulnak elő. Azonosíthatatlan tárgy vasleletei. Nem lehet megkerülni a jobb lábfej csontjai előtt, illetve a külső oldala mellett előkerült két, nagyjából L alakú vastárgy említését. Funkciójukat nem lehet egyértelműen meghatározni, mivel maguk a tárgyak elvesztek. A sírlapon Gombás András által írt megnevezésük (kard, csákány?), több mint kétséges. Vele szemben Csallány Dezső - akinek volt kellő avar anyagismerete - az ásatási jelentésében ezekről a leletekről nem írt, miközben felsorolta az amfora mellett a rossz megtartású bronz öv- és lószerszámvereteket, zablát és a hosszúfülű kengyeleket is. A vasleletekről való hallgatására nem találunk magyarázatot. Az L alakú tárgyak - a sírrajz alapján becsült - hosszabbik oldala kb. 20-25, a rövidebbik legalább 10-12, szélességük 5-6 centiméter lehetett. Azonosításuk során felmerülhet, hogy esetleg favödör vasalása, nyereg kápájának vasmerevítői, illetve vas lamella sorok lehettek. De valójában ezen lehetőségekkel szemben több a jogos ellenérv. Az tűnik csak valószínűnek, hogy az amforával és a nyaka alatt fekvő vastárggyal (7. ábra) együtt ezt az ismeretlen tárgyat is a koporsó padmalyba helyezése előtt tették a padmaly lábfelőli végébe. Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a két, ma még meghatározhatatlan lelet (akár a feltételesen vasszigonyként értelmezett tárggyal együtt) összefügghet, és a jövőben újabb, szerencsésebb helyzetben előkerült párhuzamok alapján azonosíthatóak lesznek, ezért az Eszenyi-telki sír értelmezése és értékelése véglegesen csak akkor történhet meg. A sírban nyugvó egykori társadalmi és kronológiai helyzete Az általunk vizsgált sírban - ha hihetünk a hiányos adatokon nyugvó antropológiai meghatározásnak - egy juvenis korú fiút temettek. Fiatal kora ellenére a temetési rítus egyes elemei (magányos temetkezés, padmalyoshalmos sír, részleges lótemetkezés) és a sírba helyezett tárgyak (bizánci amfora, ezüst öv- és lószerszámveretek) egyaránt az elhunyt és családjának magas státuszára utalnak. Mivel írásos forrásaink nem maradtak fenn a kora avar kori tiszántúli népesség társadalmi berendezkedéséről, nem tudjuk biztosan eldönteni, hogy egy 15-16 éves fiú a közösségében már nagykorúnak számított-e. A Kashalmi-dűlő 33. és 34. sírjainak gazdag mellékletei - melyek semmiben sem különböztek a felnőttekre jellemző szettektől - arra engednek következtetni, hogy az itt eltemetett 12-14 éves fiatalok valószínűleg már nagykorúnak számítottak.111 Ugyanez vonatkozik Hajdúnánás-Fürjhalmi-dűlő 10. és 17. sírba temetettekre is.112 A megye területéről nem az amfora az egyetlen mediterrán jellegű lelet, mert a Kashalmi-dűlőben egy exagium és két Heraclius és Heraclius Constantinus solidusa, Nyíregyháza-Városi kertészet 1936/3. sírban egy MauricusTiberius solidus került elő.113 105 Vida 1999,90. 106 Csiky - Magyar-Harshegyi 2015,177. 107 Csiky - Magyar-Harshegyi 2015,177-178. 108 Ajbabin 2011, 88. 109 Kazanski 2013, 802-804. 110 Pletneva 1967,129-134. 111 Lörinczy - RAcz 2014,181. 112 Lörinczy - RAcz 2014,181. 113 Lörinczy - RAcz 2014,187.
