Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
248 SVÉGEL FANNI ban egy szegényes szobaberendezés látható, felette magyarázó szöveg »A felszabadulás előtt a szülések legnagyobb része otthon, egészségtelen körülmények között zajlott le.« Vele szemben a másik sarokban egy korszerű szülőotthon berendezése látható”.106 Az ismertetőből megtudhatjuk azt is, hogy a nagyatádi szülőotthon húsz ágyas107 és évente körülbelül ötszáz újszülött lát napvilágot az otthonban.108 Láthatjuk, hogy a korszak hivatalos narratívájában meghatározó szerepet töltöttek be a fejlődés, a modernizáció és a korszerűsítés hívószavak. A szülészeti viszonyok sablonos és leegyszerűsítő leírása szerint minden elvetendő, ami a régi rendszerrel áll kapcsolatban.109 A szülőotthon orvosai közül legismertebb talán Dr. Bacsa Antal sebészorvos, szülész-nőgyógyász. Egy 1958-as újságcikk tudósít a napi munkájáról, miszerint délelőtt vizitel, majd a fonalgyár üzemorvosaként is ellátja teendőit, este pedig az abortuszbizottságok által javasolt terhességmegszakításokat végzi el.110 Az orvosi autoritást hirdető narratívát némiképp árnyalja a Horváth Mária elbeszélésében megjelenő szülésznőkép: „Még a sebészorvosra is rászóltam, hogy nem jól csinálja. Mondom neki: »Főorvos úr, ne haragudjon már, de ezt nem így kell csinálni.« Kintről befele varrt, hát úgy szétjön az egész. Mondom, bentről tessék kifele varrni, adja ide, megmutatom. Nekünk így tanították. Ilyen kampós tűvel varrtak... Azt mondja: »Mária, igaza van, de egy sebész már csak így varr.«”111 A szülésznői dominancia több helyen is megjelenik a szülőotthonról szóló elbeszélésében. Visszaemlékezése szerint abban az időben az orvossal szülés nem volt szokványos, külön kérni kellett, egyébként a szülésznők vezették az osztályt. Itt még ők számítottak szaktekintélynek. Egy szülésznő megmondhatta az orvosnak, ha valamit rosszul csinál, mert eltérő képzésben részesültek és a sebészorvosok kevésbé voltak kiképezve a szülészet terén. Horváth Mária az otthon felszereltségével kapcsolatban úgy emlékszik, hogy a szülőágyak elválasztására nem volt spanyolfal, így felcsíptetett lepedőkkel választották el egymástól a vajúdó nőket. Előfordult, hogy a könnyebb szülés érdekében labdára ültették a nőt, ami „kirázta belőle a gyereket”. Az ágyra gumilepedőt húztak és csak arra terítettek textilt, így kevesebbet kellett mosni. Mária néni megemlékezett a régebb óta ott dolgozó takarítónőkről is, akik besegítettek a szülésznők munkájába; előkészítettek pólyákat, mostak, feltöröltek. 106 Somogyi Néplap 1957. (kiemelés tőlem: S. F.) 107 1950-ben négy ággyal nyílt meg az otthon, amit 1951-ben 12 ágyasra, majd egy évvel később 20 ágyasra bővítettek. Laczkó et al. 1971. 108 Vő. A városmonográfia szerint 1900-ban száztíz gyerek született Nagyatádon. Bősze (szerk.) 2001b. 482. 109 „A múlt »urai« nem tartották szívügyüknek az anya- és gyermekvédelmet. Ez a felelőtlenség oda vezetett, hogy a gyermekhalandóság ijesztően magas számadatokban mutatkozott meg.” Somogyi Néplap 1953. A XIX. század gyermekhalandóság elleni küzdelméről lásd: Deáky- Krász 2005. 314-323. 110 Somogyi Néplap 1958. 111 Itt Bacsa Antalról volt szó a császármetszések kapcsán. Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. A szülésznő szívesen és lelkesen mesélt egykori munkájáról. Hangsúlyozta, hogy a szülés előtt gumi katétert vezettek a húgycsőbe, sohasem fémet, mert az megsérthette a burkot vagy a magzatot. A szülőotthonban is alkalmaztak császármetszést, ha szükség volt rá, nem csak a kórházban. Horváth Mária elmondása szerint egy ízben az orvos, úgy belekönyökölt a szülő nő hasába, hogy „szó szerint kiugrott belőle a gyerek, úgy kellett elkapni. Persze a gát szétrepedt, nekem kellett összevarrni.”112 Utána meg is mondta az orvosnak, hogy ilyet nem szabad csinálni. Ebben az esetben megfigyelhető a különbség a szülésznői és az orvosi szülésvezetés között. Mária néni - aki visszaemlékezése során végig tisztelettel és szeretettel beszélt a szülő nőkről és az újszülöttekről - szülésről alkotott elképzeléseivel nem volt összeegyeztethető ez a kifejezetten durva, brutális bánásmód. Az orvosi gyakorlat itt további beavatkozások életre hívójaként szerepel, melynek elvégzése a szülésznőre hárult. E történet kapcsán a szülésznő kifejtette, hogy ha gátmetszésre volt szükség, - a fertőzések elkerülése végett - baloldalon, ferdén vágtak. Érzéstelenítő injekció után előbb az izom, majd bőr összevarrása következett. A szülésznő szerint ezt könnyebb volt varrni, mint a repedéseket. Az újszülött világra jötte utáni teendőkről is beszélt. A méhlepényből esetlegesen viszszamaradt részekért be kell nyúlni a méhbe kanállal vagy fogóval, majd - a vérzések elkerülése végett - a méhet kiöblíteni. Az orvos onnan tudta, hogy üres a méh, ha az „ropogó” hangot hallatott. A szülésznők a méhszáj állapotát is ellenőrizték, a repedéseket öszszevarrták, majd jódos vízzel lemosták a szeméremtestet és tamponáltak a magfogó segítségével. A frissen szült nőket minden reggel lemosták, majd ágytálat adtak vérzés esetére. Hasukat masszírozták, hogy könnyebben kijöjjön belőle a vér. A gyerekágyas nőknek megtanították a szoptatást és a fejést. A szülőotthonban szoptatós dajkát is alkalmaztak abban az esetben, ha valakinek nem volt teje.113 A lefejt tej közös volt, bármelyik gyerek kaphatta. A visszaemlékezésből látható, hogy a nagyatádi szülőotthonban hasonlóképp jártak el, mint a házhoz kijáró bábák a hagyományos közösségekben. A gyerekágyas időszakra is kiterjedő bábái teendők114 továbbélése megfigyelhető a XX. század közepén létesült intézményben. Horváth Mária elmondása alapján tudható, hogy az újszülött ellátása a köldökzsinór elvágása után vette kezdetét. A köldökcsonkot borsavas vízzel törölték át, majd steril gézlappal fedték és bepólyálták. A szülésznőnek orvost kellett hívnia, aki megvizsgálta a csecsemőt. Kimosták a száját, orrát, bepelenkázták aztán mérlegre tették, hogy lemérjék a súlyát, majd a hosszát és a fej körméretét. Csak ezek után került az anyához. 112 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 113 A dajkaság intézményének megszűnését Deáky Zita az 1930-as évekre teszi, de láthatjuk, hogy helyenként még az ötvenes évek után is megfigyelhető a dajka jelenléte. Deáky 2002. 111. 114 Lásd: Deáky 1996. 63.
