Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
A BÁBAMESTERSÉG ÁTALAKULÁSA A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN 249 „Látod miből lettünk? ... Nem gyerekjáték ám ez. Mindent meg kell tanulni. Azt nem lehet, hogy nem tudja... és ha nincs orvos? Meg kell oldani. Mindent tudni kell.”115 - mesélte Mária néni a szülésznői munka felelősségteljes mivoltát hangsúlyozva. Az intézmény megléte ellenére azonban még sokan szültek otthonukban. Horváth Mária elmondása szerint a szülésznők nem szerettek túlzottan kijárni a házakhoz, mert sokhelyütt rossz körülmények fogadták őket. Gyakori volt - az előre elkészítendő - meleg víz hiánya és nem egyszer későn értesítették a szülésznőt, aki - jobb esetben - már csak az újszülött ellátásában segédkezhetett. Szerencsétlen kimenetelű szülés esetén azonban felelősségre vonhatták őket, így biztonságosabbnak ítélték meg a szülőotthoni munkát. A szülésznő az újraélesztés technikáját be is mutatta ottlétemkor: az újszülöttet fejjel lefelé lógatva a hátat kellett a tenyér külső élével simítani, finomat ütögetni, az arcát pacskolni, hogy felsírjon. Elmondása szerint a szülőotthonban főleg szegényebb nők, de iparosok, kereskedők feleségei is szültek. A módosabbak jellemzően inkább bejártak a barcsi vagy a kaposvári kórházba. Cigányok116 a környékből - főleg Mikéből - jártak be szülni Nagyatádra. Az interjú során Horváth Mária mesélt egy történetet, miszerint „egy ilyen fél cigány ember jött be furkósbottal. Nem olyan igazi furkósbottal, de hasonlóval, az övére volt erősítve itt hátul. Attól féltünk, mert jött be a feleségéhez és a szülésznőket meg is fenyegette, hogy ha nem lesz minden jól akkor... mutatott a botjára.”117 A kölcsönösen negatív megítélés a szülés mivoltából, a hozzá kapcsolódó félelmekből, az intézmény idegenségéből és a kulturális különbségekből is fakadhat. Egy másik esetben egy ötvöskónyi cigánylány terhes lett, de nem mondta el senkinek, még az anyjának se. „Azért disznó volt az a lány, legalább az anyjának mondta volna el, akkor az azt mondaná neki, hogy hát lányom itt egy vödör vagy valami... mégse a vécébe szüljön meg.”118 A lány kiment a hátsó udvaron lévő vécébe és ott szülte meg a gyereket, aki beleesett az ürülékbe. „Nekem kellett lemosni, olyan büdös volt az a gyerek... meg a kezem is két napig olyan büdös volt... ”119 Megmaradt a gyerek, a szülök pedig összeházasodtak. Az nem tisztázott, hogy ebben az esetben véletlenről vagy szándékos „elemésztésről” lett volna szó. A szülésznő elbeszélése szerint a cigányok házai többnyire sárból tapasztottak voltak, ahol rossz higiénés körülmények között éltek. Volt, hogy lopkodták a lepedőket a szülőotthonból: „Te - mondom az egyik szülésznőnek - itt igen fogynak ezek a lepedők. Aztán rájöttünk, hogy a cigányasszonyok viszik el. Magukra 115 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 116 A cigány nők szüléshez való viszonyáról és az egészségügygyei való kapcsolatukról lásd: Erdős 1957., Kalányosné 1999., Neményi 1998. 117 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 118 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 119 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. csavarják, ráhúzzák a szoknyát, aztán nem vesszük észre. Mert két ajtó volt a szobán, egyik a lepedősbe nyílt, úgy tudták elhozni, hogy nem láttuk.”120 A szülésznő cigánysággal kapcsolatos emlékeiben megjelenik az egészségügyi személyzet tartózkodó magatartása, a félelem, a romák „érthetetlen” viselkedése és a tolvaj cigány sztereotípiája is. Azonban hozzá kell tennem, hogy Horváth Mária elbeszélése során nem volt megfigyelhető a cigányok negatív színben való feltüntetése. Narrációja inkább semleges, tényközlő volt. A hagyományos értelemben vett bábái kompetencia példája, hogy Mária néni - elmondása szerint - mindig megérezte, ki mikor fog szülni. Tudta előre, mikor pihenhet le egy kicsit, mikor kell ránéznie a vajúdó nőre. „Azt mondja az orvos, hogy elmehetek, mert még úgysem lesz itt szülés. Én meg mondtam neki, hogy várjunk még egy kicsit, megnézem én azt a nőt... Hát nem meglett a gyerek még akkor délután? Lehet azt látni rajta, a színéből.”121 Horváth Mária számára láthatóan fontos a szakmai önazonosság: személyisége elválaszthatatlannak látszik a szülésznői identitásától. A szegény családból származó szülésznő a szakma kitanulása és gyakorlás által vált a közösség megbecsült tagjává. Narrációja és a kiváló állapotban megőrzött tárgyi emlékek is arra utalnak, hogy büszke volt munkájára. Az interjúk során a szülésznő felidézett néhány számára emlékezetes szüléstörténetet is. Elsőt arra a kérdésemre mesélte el, hogy történt-e haláleset munkája során. Bólogatott és elmondta, hogy egy fiúgyermek születés utáni halálának volt tanúja. Egy szülő nővel foglalkozott, mikor a szomszédos ágyon fekvő nő szülésznőjének lejárt a műszakja és elment. Egy darabig nem jött váltás, így Mária néni egyedül maradt a két nővel, akik egyszerre szültek. Utólag derült ki, hogy a másik szülésznő fém katétert helyezett a nő húgycsövébe, ami miatt megsérült a burokban a magzat. „Mondtam neki utána, hát ezt hogy gondoltad... Ilyet nem szabad csinálni, ez veszélyes. Nekem meg ott volt a saját szülő nőm, hát azzal kellett foglalkoznom.”122 Megmenthették volna a babát, ha kap időben egy injekciót, de az emberhiány miatti felfordulásban az orvos azt hitte a szülésznő beadta már, a szülésznő meg azt, hogy az orvos, így aztán a szerencsétlen félreértés következtében meghalt a kisfiú. Egy hasonlóan tragikus eset kapcsán a szülésznő így emlékezett: „Volt, hogy a Kati ... milyen Kati, jaj nem jut eszembe, na mindegy, szült egy nagy fejű gyereket, aztán elakadt, nem tudták kiszedni. A mentő meg túl későn ért ki.”123 Egy olyan gyerek is született, akinek koponyáján volt egy csontkinövés. „Az ilyenek nem maradtak meg, nem tudtunk velük mit csinálni.’’124 120 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 121 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 122 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 123 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 124 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017.
