Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Juhász Magdolna - Márkus András: A belső somogyi homokvidék égerlápjainak cönológiai vizsgálata (Carici elongatae-Alnetum glutnosae W. Koch 1916)
46 JUHÁSZ MAGDOLNA és MÁRKUS ANDRÁS □ csoportrészesedés В csoporttömeg 2. ábra. Flóraelemek százalékos megoszlása (lásd 3. táblázat) Statisztikai elemzések Az elkészült cönológiai tabella alapján vizsgáltuk az égerlápok növényfajainak flóraelem, életforma (Soó 1964-1980), cönológiai kategóriák, szociális magatartástípusok és relatív vízigény (Borhidi 1993, 1995) szerinti megoszlását. Az adatokat a fajok jelenléte alapján (csoportrészesedés szerint) és a borítási értékekkel súlyozva (csoporttömeg szerint) is elemeztük. Az égeres láperdő flórájában az eurázsiai (39%) és a cirkumpoláris (27%) elemek részvételi aránya a legnagyobb (2. ábra, 3. táblázat). Eurázsiai elterjedésű például a Carex elongate, Peucedanum palustre, Carex elata, Solanum dulcamara, Myosotis palustris. Cirkumpoláris elemek a Dryopteris carthusiana, Galium palustre, Scutellaria galericulata, Dryopteris dilatata. A fajok borítását is figyelembe véve az eurázsiai elemek után második helyen a kozmopolita elemek (29%) következnek, ilyen a Thelypteris palustris, Athyrium filixfemina, Lemna minor, Juncus effusus. Csoporttömeg szerint harmadik helyen az európai elterjedésű fajok (22%) állnak, magas borítási értékekkel jelen lévő európai flóraelem a Hottonia palustris, kis borítással sok felvételben az Iris pseudacorus, Mentha aquatica. A kisebb arányban szereplő csoportokat a diagramon való ábrázolásnál összevontuk. Pontusi és pontus-pannon elemek együttes részesedése a fajok jelenléte alapján 1,5%, mely az Urtica kioviensis és a Succisella inflexa jelenlétéből adódik. Vizes élőhelyhez kötődő atlantimediterrán faja a Ludwigia palustris, a társulás további szubmediterrán és atlanti-mediterrán elemeit a szomszédos erdőkből betelepült akcidens fajok alkotják, mint a Cornus sanguinea, Hedera helix, Quercus cerris. A délies elterjedésű fajok együttes részesedése a társulásban nem éri el az egy százalékot. Az aljnövényzet fajösszetételét vizsgálva az életforma kategóriák közül - vizes élőhelyről lévén szó - csoporttömeg szerint dominál a hydato-helophyta fajok együttes részesedése (3. ábra, 4. táblázat). Ilyen fajok, melyeknek áttelelő szerve vízben vagy vizes talajban van, például a Carex elata, Hottonia palustris, Lysimachia vulgaris, Oenanthe aquatica. A fajok jelenléte (csoportrészesedés) szerint legnagyobb arányban a hemikryptophyta életforma van jelen. Ezek a fajok - me-70 í' О csoportrészesedés Bcsoporttómeg 3. ábra. Életformák százalékos megoszlása (lásd 4. táblázat) lyeknek áttelelő szerve a talaj felszínén vagy közvetlenül az alatt helyezkedik el - elsősorban az égerlábakon élő növényfajok, mint például a Carex elongate, Dryopteris carthusiana, Galium palustre, Scutellaria galericulata, Peucedanum palustre, Dryopteris dilatata. További életformatípusok, mint a phanerophyta, chamaephyta, geophyta és therophyta legfeljebb néhány százalékos részvétellel szerepelnek az aljnövényzetben. Cönológiai karakter szerint (4. ábra, 5. táblázat) az aljnövényzetben az égerlápok (Alnion glutinosae) saját fajainak részesedése 14%, a fajok borításával súlyozva csaknem 19%, ezek közé tartozik a Carex elongata, Thelypteris palustris, Dryopteris cristata, Dryopteris dilatata. Csoporttömeg szerint igen magas a hínárnövények részesedése (Lemnetea és Nymphaeion együttesen 44%), ezek közül is a Hottonia palustris és a Lemna minor gyakorisága és borítása a legnagyobb. A fajok jelenlétét tekintve legmagasabb az indifferens csoport részesedése (37%), borítással súlyozva részvétele kevésbé jelentős (12%). Ebbe a csoportba tartoznak olyan társulás-közömbösnek tekintett fajok mint az Athyrium filix-femina, Lysimachia vulgaris, Carex acutiformis, Mentha aquatica, Rubus caesius. A vizsgált égeres láperdők specialista fajokban igen gazdagok (5. ábra, 6. táblázat), sőt csoporttömeg szerint (37%) ezek dominálnak az aljnövényzetben. Unikális specialista faja a Dryopteris cristata, ritka specialisták az Urtica kioviensis, Dryopteris dilatata és ide soroltuk a felvételekben szereplő Leucobryum glaucum és Sphagnum palustre mohafajokat. Gyakran vagy tömegesen jelenlévő specialisták a Carex elongata, Hottonia palustris, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, néhány felvételben szerepel a Ludwigia palustris, Ranunculus flammula. Csoporttömeg szerint második legnagyobb részesedéssel a természetes pionír fajok (29%) szerepelnek, ilyenek a békalencsék (Lemna minor, L. trisulca, Spirodela polyrrhiza). A kompetítorok (19%) közül legnagyobb arányban a Carex elata van jelen. Generalisták részvétele fajok jelenléte alapján 26%, borítást figyelembe véve részesedésük sokkal alárendeltebb. Természetes zavarástűrő fajok csoportrészesedés szerint szintén 26%-kal szerepelnek, borítással súlyozva ezek részvételi aránya 10%. Közülük
