Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Gyenes Zsolt: CT a művészetban
ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 313-318 Kaposvár, 2018 D0l:10.26080/krrmkozl.2018.5.313 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm CT a művészetben GYENES ZSOLT Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Vizuális Intézet, H-7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 10., e-mail: dyenes@gmail.com Gyenes, ZS.: CT in Art. Abstract: Experimental artists are consciously looking for possibilities to make the program fail. So they play against the apparatus. Tomography is a process of imaging by sections, done through the use of any kind of penetrating wave. The normal use for Computer Topography is in medical imaging of the human body as object. The artist makes “improper use” of this system through placing different objects in the tomograph. The photographic images produced can be then animated, creating unexpected results in the form of abstract moving images. Metal causes disturbances to the magnetic field. It is considered to be a failure in CT-technology. At the same time, the aesthetic aspect of such disturbances prove interesting to the artist. She/He does not attempt to eliminate the disturbance, but on the contrary strengthen it. Stepping artefacts are inherent in this process. It can be a unique voyage; peeping into the inner workings of different technical instruments/apparatuses in an aesthetic and informative way. The CT scans of the author were taken at the Health Center of Kaposvár University in Hungary. Keywords: Computed Tomography, Penetrative seeing, X-ray, Artefacts, CT-animation, Transparency, Abstraction, Media-art A huszadik század második felétől felerősödött a mediális szemlélet a művészetben. A közvetlen alapok a klasszikus avantgárd idejére vezetnek vissza, mégis az elektronikus hang és kép, az audio-videó elterjedésével indul el valójában az a folyamat, mely a művészetben számtalan új, a techno-médiumokhoz köthető megoldást hoz. Ha még távolodunk az időben, akkor közel 180 évet is ugorhatunk; így a fényképezés, majd fél évszázaddal később a film és a röntgen technikájának újszerű lehetőségeit tárhatjuk fel. Ezek mind fontos előzményeknek számítanak tárgyunk szempontjából is. Érdekes adalék, hogy a röntgen pontosan egyidős a mozi/film születésével (1895). Ebben a dolgozatban ez utóbbi, illetve annak újabb formátumai érdekelnek minket leginkább. Azt is lényeges kiemelnünk, hogy az új technikák (tehát például a fotó, a film, a röntgen, a xerox, a videó és a számítógépes környezet) eredetileg nem a művészek „kedvéért” születtek meg. Mögöttük sokkal prózaibb okok állnak, amelyek kivétel nélkül a gazdasághoz, az üzlethez köthetők. Az is minden esetben megfigyelhető, hogy a megjelenő újabb médiumokat a művészek, jóformán születésük, illetve elérhetőségük pillanatától kezdve használni kezdték, kísérleteztek velük. Az experimentális attitűd hangsúlyozása azért is fontos, mert a kreatív alkotók nem használhatták, használhatják hasonló módon, - mint a marketing célokat első helyre helyező „kommunikátorok”, üzletemberek - ezeket az eszközöket, mert az eredmény olyan formán nem lehet/ett művészeti produktum. Az „iroda” és a „műterem” másról szól, holott legtöbbször ugyanazt az apparátust, hardvert és olykor szoftvert használja mindkettő célja elérése érdekében. Napjainkban jóformán minden művészeti területen a techno-médiumok alapvető alkalmazásával találkozunk. A hagyományos kifejezési formákat, mint például a festészetet is formálják az új eszközök, megoldások. Példának okáért az újabb, gyakori megjelenésekre sorolhatjuk fel a következőket: animációkban, hang-textúrák kapcsán, elektrográfiákkal, interaktív és virtuális világok megalkotásával kommunikál, építkezik nagyon sok esetben a jelenkor művészete. A kor nyelvén beszél a korhoz; hogy újabb generációkat érjen el. Az eddig leírtakból következik tehát, hogy a (kísérleti) művésznek tudatosan a médium, a program/apparátus ellen kell dolgoznia.1 Ami művészi (art/ificial), ami ember alkotta, az telítve van hibákkal is. A hibák önmagukban a másképpen való használatból eredeztethetőek. Tehát a kreativitás „hibás döntések sorozata”. Természetesen különféle perspektívák léteznek, melyek eltérő irányúak; így a fogalmak is előjelet válthatnak. Hibás metódusnak nevezhető, az előbbiek alapján például a loop-ok, ugrásaikkal együtt, az elektronikusan torzított kép és hang; mindezeket áthatva a teljesen eltérő, szokatlan szoftverhasználat.2 Mint már utaltunk rá, a klasszikus avantgárd időszakában sok olyan eljárás, gondolat születik meg, ami napjaink művészetében is lényeges, meghatározó fontosságú. Moholy-Nagy László már az 1920-as évek közepén ír az átható látás fontosságáról, progresszív jellegéről. Kiemeli a röntgen szerepét a művészetben. A fotográfiai látás nyolc különböző változata között külön foglalkozik a röntgennel, a radiográfiával. Mellette olyan modern, korszerű fogalmak mentén rendszerez, mint az absztrakt-, egzakt-, gyors-, lassú-, intenzív-, szimultán- és torzított látás kategóriái.3 Mint új, fontos lehetőségként szól arról, hogy behatolhatunk és rögzíthetjük a tárgyak belsejét; olyan világ tárul fel, melyhez addig nem kerülhettünk közel. Moholy-Nagy követője, a szintén magyar 1 Vő. Vilém Flusser: A fotográfia (egy) filozófiája című műben írottakkal. 2 A számítógépes környezetben igazából a hardver mindenhol ugyanaz, a lényeg a szoftver-használatban rejlik és itt válhat teljesen szét, sőt ellentétként jelenhet meg az, amit az irodában tapasztalhatunk és azt, amit a műteremben... (Vö. Lev Manovich gondolataival) 3 L. Moholy-Nagy: Maierei, Photographie, Film, Munich, 1925; Vision in Motion, Paul Theobald, Chicago, 1947, 206-208 pp.
