Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Gyenes Zsolt: CT a művészetban

314 GYENES ZSOLT származású Kepes György továbbmegy az úton. Az át­ható látást a transzparencia gyűjtőneve alatt értelmezi és egyféle optikai sűrűségről ír híres műveiben.4 Az orvosi képdiagnosztikában, a legismertebb kép­alkotó eszközök a CT és az MRI. Ezek egy kétdimen­ziós felületre vetítve képezik le a háromdimenziós em­beri testet. Számítógép segítségével rekonstruálható a térbeli testforma.5 A komputeres tomográfia (CT, Computed Tomog­raphy) röntgensugárzás segítségével gyűjt adatokat, majd sűrű metszeti képeket (rétegfelvételeket) alkot azokból (1-2. ábra). Az emberi test vizsgálatának másik ismert, elterjedt eszköze a mágneses rezonancián ala­puló képalkotás (MRI, Magnetic Resonance Imaging). Ez is tomográfiás eljárás, tehát szeletképeket produkál, viszont a testben levő víz és a rádiófrekvenciák, illetve a mágneses tér egymásra hatásának észlelhető elvál­tozásain alapul. Ennek a technikának egyébként nagy előnye, hogy nem használ röntgenbesugárzást. A mág­neses mezőnek és a rádióhullámoknak nincsen bizo­nyíthatóan a szervezetre káros hatása.6 Dolgozatunk tárgya a CT és MRI technika megje­lenése a kortárs művészetben. Körültekintve a kortárs „művészeti mezőn” nem sok példát találhatunk az ilyen megoldásokra. Viszont ami fellelhető, az izgalmasnak, újszerűnek bizonyul. Tudomány és művészet találko­zik, folytat párbeszédet egymással. Természetesen újabb, más lehetőségeket is tartogat magában ez a terület, mint amit itt számba veszünk. Nézzünk tehát néhány példát, mely látókörünkbe került! Talán nemzetközi szinten a legismertebb „tomográf­­művész” a hong-kongi orvos, radiológus specialista, Kai-hung Fung. Praxisa melléktermékeként kezdett el a századunk első évtizede második felében művészi cél­zattal olyan képeket készíteni, melyek CT-szkennelésen alapultak. Egy sajátos módszert alakított ki, melyet rainbow technikának nevezett el. Állóképei kapcsán utazást tehetünk a test titkos belsejébe. A spektrum egymást követő színeire és a mélységélesség sajátos vizuális megjelenésére is épülő művein az egészen parányi részek is fókuszba kerülnek, egyedi értelme­zést kapnak, különleges látványt nyújtanak.7 Organi­kus formák, mikro- és makrokozmosz „bio-romantikája” projektálódik a sík felületekre. Kai-hung Fung kieme­li a hiba építő jellegét is. Olyan artefact-okról beszél, melyek természetes velejárói a folyamatnak. A sajátos technikának, a szoftverhasználatnak részét képezik ezek.8 A hiba esztétikája, tehát meghatározó jelleggel alakítja a végső formát, megjelenést. 4 György Kepes: Language of Vision, Paul Theobald and Company, Chicago, 1944/1969, 80. p. 5 https://www.merriam-webster.com/dictionary/computed%20 tomography#medicalDictionary (2017. 01. 12), http://www.medi­­cinenet.com/script/main/art.asp?artidekey=2878 (2017. 01. 12) 6 https://en.wikipedia.org/wiki/Magnetic_resonance_imaging (12. 01. 2017) 7 pl. Within One's Heart, CT kép, 2007-2009., http://www.slate.com/ blog s/brow-beat/2016/11 /04/hbo_has_canceled_the_bill_sim­­mons_talk_program_any_given_wednesday.html (2016. 05. 11) 8 http://3dvisa.cch.kcl.ac.uk/project37.html (2016. 05. 11), http://www. slate.com/blog s/browbeat/2016/11 /04/hbo_has_canceled_the_bill_ simmons_talk_program_any_given_wednesday.html (2016. 05. 11) Érdemes talán egy kicsit elidőzni ezeknél a „hibák­nál”, ugyanis a CT művészi felhasználásánál a dolgok lényegéhez tartoznak. A dolgozat elején már utaltunk arra, hogy a művészetben sok esetben ott kezd érde­kessé válni egy technika, szoftver használata, ahol a hagyományos használat csődöt mond, illetve hibának, rossznak tekinti azt a formát, megoldást. így van ez az orvosi képdiagnosztikában is. A különféle műtermékek (artefact-ok) a jelátvitelből és a kép rekonstrukciójából adódnak leginkább.9 Három fő csoportjuk közül, mint a jó, a rossz és a csúf, a két legutóbbi, de azon túl is a leges legutolsó érdekli jobban a művészt. A jelen szer­ző gyakorlatára építve írható, hogy a néhány „hiba-ka­tegória” közül a ferromágneses műtermékek, tehát a fémek által kiváltott modifikációk, torzítások a legérde­kesebbek.10 A tudatos fémhasználatot; - például ve­títőgépek, televíziókészülékek, drótok behelyezését a tomográf gépbe, illetve azok vizsgálatát, szkennelését, együttesen a digitális elállításokkal, kísérletezéssel - felettébb izgalmasnak és érdekesnek mondhatjuk esz­tétikai szempontból is (2. és 3. ábra). A kis kitérő után folytassuk tovább a kortárs mű­vészetből vett példákkal a megkezdett sort. Az MRI használaton alapulnak Angela Palmer „életvonalai” és Becky Stern hímzett „szeletei”.11 Palmer transzparens módon rétegzi az egyes tomográf képeket egymás­ra. A finom grafikus vonalak dinamikát kölcsönöznek a statikus emberi profilnak. Stern egy hagyományos médiumba, hímzett vászonba írja át a szigorúan tudo­mányos látványt. Színhasználata és a motívum „sely­mes megjelenése” költészetet visz a képbe; huma­nizálja a kiindulás rideg megjelenését. Az interneten és a szakirodalomban kutatva nagyon kevés további figyelemre méltó példát lehet találni az orvosi képal­kotó eljárások művészetben való felhasználására. Mű­vészet és tudomány fúziója ebben a vonatkozásban, tehát unikálisnak számít. Megemlíthető Silvia Casini: Scanning, Framing and Close-Up címmel, 2017-ben megjelent beszámoló tanulmánya, mely az MIT Leo­nardo című szaklapjában látott napvilágot.12 A kísérlet talán legérdekesebb momentuma a mozgókép és hang vizsgálatában teljesedik ki, ezzel még tovább szűkítve a példák sorát, de a másik oldalon pedig bővítve a mé­diumok tárházát, vizsgált témánkhoz igazodva. Ezen a helyen jegyezzük meg, hogy e sorok írója nyolc évvel ezelőtt kezdte el azon művészeti kutatásait a Kapos­vári Egyetem Egészségügyi Centruma közreműködé­sével, segítségével, melyek a CT-technikából indultak ki. Ezek, az elejétől fogva a technika mozgóképi, ani­mációs művészi célú megjelenítését helyezték a kö­zéppontba. Ezekről az írás végén olvashatunk majd egy rövid összefoglalást. 9 Berényi Ervin (2011): MR képalkotás. Online: http://www. tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_MR_kepalkotas/ ch08s04.html (2018. 01. 18. 10 Egy összefoglaló jellegű elektronikus kiadvány a szerző ez irányú munkáiból online (2017): http://vizualzene.hu/gyenes_tomo.pdf 11 http://visualoop.com/blog/5347/creating-art-with-mri (2016. 05.11) 12 Silvia Casini: Scanning, Framing and Close-Up - Reimaging the Brain in 265 Looping Snapshots, Leonardo, Volume 50, Number 2, 2017, pp. 127-131.

Next

/
Thumbnails
Contents