Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
A „SÁRGA ZONGORASZOBA”. RIPPL-RÓNAI ZENEI FESTÉSZETE 305 érdemes megvizsgálni, amelyen ugyancsak szerepel egy zongora. A szakirodalom gyakran említi, hogy a zongora, a kasmírkendő és a piros támlás szék rendszeres motívumok Rippl-Rónai képein, itt azonban érdemes megállni egy pillanatra. Habár a műterem falai épp ugyanolyan sárgák, mint a zongoraszoba falai, ez a kép azonban nem a zongoraszobában készült, ahol természetes, hogy zongora van. Ez a festő műhelye, amelyről Horváth János azt írja, hogy később ide került át a bécsi hangszer a villából.81 Nem tudjuk, mit jelent ez a „később”, hiszen Balogh Rudolf 1912- es fényképén már ott van a zongora a műteremben (13. ábra).82 Mindenesetre kérdés, miért tart egy festő zongorát a műtermében. Míg a zongoraszoba sokkal inkább a társasági élet színtere, egyfajta szalon, addig ez a kis műterem a festő intim tere, ahova visszavonulhat akkor is, ha a társaság már túl harsány a zavartalan munkához. Bár a források szerint ritkábban dolgozott ebben a műteremben, hiszen elsősorban a kertben festett, de tudomásunk van arról is, hogy munka közben időnként pihenésképp egy negyedórára leült a zongorához, játszott kicsit, majd újult erővel folytatta a festést.83 A nyitott zongora, rajta a nyitott kottával jelzi azt, hogy a hangszer folyamatos használatban van. Mivel azonban a szoba üres, sokkal valószínűbb, hogy a festő a dolgos hétköznapokat kívánja bemutatni, melynek része volt az is, hogy festés közben ő maga ült időnként a zongorához. Ezzel a képpel betekintést enged a saját intimszférájába, művészi alkotóéletébe, amelyben a zene is helyet kap. Rippl-Rónai grafikái Rippl-Rónai 1910-ben írta Emlékezéseit, melynek illusztrációi között számos zenei témájú grafikát talál az olvasó. Ez jól mutatja azt, hogy éppen abban az időben mennyire intenzív volt a festő művészetében a zene iránti érdeklődés. Szándékosan válogathatta bele éppen azokat a rajzokat, melyekkel ezt az érdeklődését fejezi ki. Az, hogy ennyi zenei tárgyú rajza született akkoriban, az annak köszönhető, hogy a mester szervezésének köszönhetően az 1910-11-es évben különösen gazdag volt a zenei élet a Róma-villában. A Fenella-sorozat „A kaposvári villának szerintem egy feltűnő tulajdonsága volt; a vendégjárás gyakran bátran eltúlzottnak volt mondható”- emlékezik vissza Anella.84 A vendéglista, mely az évek során egyre nőtt, csupa olyan emberből állt, akik az akkori művészeti élet meghatározó alakjai voltak. Művészek, művészettörténészek, írók, költők és zenészek egyaránt gyakori vendégei voltak a villának. A Róma-villa egyik legkülönlegesebb vendége azonban ismét csak Párizsból érkezett. Rippl-Rónaiék 1910-es párizsi tartózkodásuk alkalmá-81 Horváth J. 1998, 169. 82 Rippl-Rónai József műterme, 1912, Balogh Rudolf felvétele. Megjelent: Petrovics E. 1912, 777-783. 83 Vö. Horváth J. 1998, 169. 84 Uo., 53. 13. ábra. Rippl-Rónai József műterme, 1912. Balogh Rudolf felvétele val ismerkedtek meg a Párizsban élő félig amerikai cigánylánnyal, Fenella Lowell-el.85 Amikor 1910-ben Rippl-Rónaiék Anelláért mentek Lazarine szülőfalujába, természetesen megálltak Párizsban. Itt Galimberti Sándor szobát bérelt a párnak a Hotel de la Haute-Loire szállodában, mely a Boulevard Montparnasse és a Boulevard Raspail sarkán állt.86 Egy délelőtt az egyik terem előtt elhaladva ismertek rá a Csak egy kislány van a világon című magyar nótára, melyet valaki rossz kiejtéssel, gitárkíséret mellett énekelt. Rippl-Rónai benyitott a szobába, hogy megtudja, ki énekli Párizsban egyik kedvenc nótáját. A szőnyegen egy különös ruházatú, furcsa megjelenésű fiatal nőt láttak, aki tudomást sem vett róluk, annyira bele volt merülve énekébe, amelyet - mint később kiderült - magyar festőktől tanult, akiknek modellt ült. Kiderült, hogy zenei műveltsége igen nagy, francia, angol, olasz, spanyol, német, orosz és cigánydalokat is tud, a nyelveket beszéli is, ezenkívül remekül zongorázik. Az ismeretség eredményeként Fenella még abban az évben leköltözött a Róma-villába, ahol kilenc hónapon át szinte családtagként élt velük. Megjelenése rendkívül egzotikus volt, egybeszabott, gömbölyű kivágású cigányruhát viselt, melynek szoknyája bő redőkben omlott le egészen a bokájáig. Ez a viselet, pénzérmékből összeállított ékszereivel együtt nagy feltűnést keltett.87 85 Apja amerikai cigány volt, aki Londonban élt és ott egy polgári származású lányt vett el feleségül. Két lányuk született, az idősebbik volt Fenella. 86 Horváth J. 1995, 54. 87 Uo.
