Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
A „SÁRGA ZONGORASZOBA”. RIPPL-RÓNAI ZENEI FESTÉSZETE 303 A kép két jobboldali szereplőjéről Martyn Ferenc nem ad leírást, a kislány nagy valószínűséggel azonban Ferenc húga, Mária lehet, aki Anelia visszaemlékezései szerint akkoriban a szünidőt ott töltötte a Róma-villában.69 A vele egy fotelben ülő fekete ruhás hölgy kiléte azonban kérdéses, Anelia ugyanis fiatalabb volt, mint az ábrázolt személy, így ő nem lehet. Mivel a festmény nem egy társasági jelenetet ábrázol, hanem a család intimebb hétköznapját, azok közül a személyek közül való lehet az ábrázolt hölgy, akik tartósan a Róma-villában laktak. 1910-től egy új vendég jelent meg a villában, aki azután majdnem egy éven keresztül ott élt a Rippl-Rónai családdal. Ez a hölgy pedig Fenella, aki egy intenzívebb zenei életet is hozott magával a villába. Anelia ad szintén jellemzést Fenelláról, aki egy igen „exotikus” személyként mindig a figyelem központjában állt. Az ő személyére később fogok visszatérni, most csak anynyit említenék, amennyi az azonosításhoz szükséges. Habár a képen nem olyan feltűnő a kinézete, mint amilyennek Anelia leírta, mégis valamelyest ráillik a leírás, különösen a nyakában megcsillanó aranyos fényű ékszer. „A hajában, nyakában rézérmékből összeállított láncokat viselt és ugyanolyan fülbevalókat.”70 Ha Rippl őt ábrázolta, igencsak visszafogott módon jelenítette meg a viseletét, csakúgy, mint az ékszereket. Ugyanakkor mellette a sarokban egy gitár van a falhoz támasztva, amely kifejezetten az ő attribútuma volt, s amelytől ritkán szabadult meg az őt ábrázoló képeken, így lehetséges, hogy őt látjuk itt is. Kissé furcsa azonban az a csendes, visszahúzódó megjelenése, amellyel a kislány mellett ül, ugyanis minden leírásból arra következtethetünk, hogy az ő extravagáns személyisége mindig a középpontban kívánt lenni, s a zenében mindig aktívan részt vett. Ha mégsem ő szerepel a képen, a gitár jelezheti azt, hogy ő - ha nincs is épp jelen - a zeneszóba aktív tagja. Gitárja a zongorázó Lazarine mellett egy gondosan odahelyezett jel és utalás lehet a villabeli zenei élet sokszínűségére, s magának Fenellának a személyére, aki akkor is nyomot hagy másokban, ha épp testben nincs is jelen. A Sárga zongoraszoba párdarabja Sárga zongoraszoba II. címen tűnt fel az újabb szakirodalomban, holott egy évvel korábbra datálódik (10. ábra). Ennek oka az, hogy ezt a képet a korábbi kutatás nem ismerte, s Genthon cédulái közt sem találtam semmilyen erre vonatkozó utalást.71 Ez a festmény a zongoraszobát egy másik szögből mutatja, rálátással a zongora egy részére. Minthogy ez a kép 1909-ben készült, sem Anelia, sem Fenella nem tartózkodtak még a Róma-villában, így a hangszernél ülő és éneklő hölgyek kiléte felől nincs semmilyen biztos adatunk. Nagy valószínűséggel a villa vendégei voltak, mivel bárki leülhetett a zongorához, sőt aki tudott muzsikálni, az biztosan számíthatott a mester vendégszeretetére. „A zongora ott mindig jól hangolt állapotban várta a muzsikosokat, akik gyakran 69 Ld. Horváth J. 1995, 50-51. 70 Horváth J. 1995, 54. 71 A kép provenienciájához kapcsolódó kutatási adatokat és feltételezéseimet nem áll módomban itt közölni, mivel azok túllépnék e tanulmány kereteit. A kép 2003-as aukciós megjelenésével kapcsolatban Id. Molnos P. 2007, 32-33. voltak vendégei a villának.”72 A festő Anelia nevelésében is mind az irodalmi műveltséget, mind a zenei oktatást fontosnak tartotta, amint az polgári családban szokás is volt. Ez az igénye azonban kifinomultabb volt, mint átlagos polgári családoké, maga is művész lévén olyan emberek barátságát élvezte, akik mind a művészeti, irodalmi, mind a zenei élet jeles képviselői voltak. A zongora azonban nem Anelia nevelésének kapcsán kerülhetett a villába, hiszen már jóval a lány érkezése előtt megvolt, s ez alátámasztja azt, hogy maga Rippl-Rónai igényelte a hangszer jelenlétét. „Kereste és igényelte azok társaságát, akik körülötte zenét szolgáltattak és sajátos világának meghitt hangulatát gazdagították.”73 Az is lehetséges, hogy ezúttal is Lazarine ül a hangszernél, aki annak ellenére, hogy egy rendkívül egyszerű falusi lány volt, valóban tudott zongorázni. Martyn Ferenc közlése szerint a Fő utcai házban és a Róma-villában is gyakran csendültek fel Lazarine burgundiai dalai, melyekhez később Anelia is társult.74 Az ének más formában is jelen volt a villában: néhanapján a festő legfiatalabb öccse, Sándor érkezett látogatóba késő este, ilyenkor korareggel operaáriákkal lepte meg a szakácsnőket. „Felesége, Dóra wagneri szerepekre termett asszony volt, aki itthon olasz áriákat énekelt, de Budapesten csak az opera kórusában kapott helyet.”75 Érdekesek a valóságtól eltérő motívumok - főként színkombinációk -, amelyek minden bizonnyal a tudatos festői tervezés eredményei. Az Ehrbar zongora Martyn emlékezései szerint fekete, Rippl-Rónai egy másik képén - amely ugyanebben a szobában készült - valóban fekete színű, ezen a képen és párdarabján azonban barna. Rippl a kompozíció kiegyensúlyozottsága érdekében tehetett ilyen módosításokat, hiszen a képen feketék a bútorok, valamint a két hölgy is feketébe öltözött. Ezt némiképp ellensúlyozza a hangszer barna színe, ami ezáltal el is válik a hölgyek fekete ruhájától, s térben is kissé kiemelkedik a kép síkszerűségéből. Ez jól mutatja, hogy Rippl enteriőrjei nem merülnek ki a látvány hiteles másolásában, a festő szabadon kezeli a színeket, melyek a kompozíció tökéletessége érdekében olykor a valóságtól eltérnek. Míg a „cselekmény” a jobb peremre szorult, a középtérben két hatalmas üres fekete fotel vonja oda a tekintetet, mintha Rippl ezzel helyet kínálna a kép nézőjének, hogy hallgatóvá váljon. Ezt erősíti a zongorával átellenben elhelyezett harmadik, ugyancsak fekete fotel, amely szintén üres s kompozíciós elrendezésével bevonja a nézőt a kép terébe. A Róma-villában karácsonykor a karácsonyfát is a zongoraszobában állították fel.76 Erről tanúskodik a Szoba karácsonyfával (1910 körül) (11. ábra), amelyen ugyanazt a teret látjuk, mint a Sárga zongoraszobán. A sárga fal a sarkoknál megtörik, csakúgy, mint a Sárga zongoraszoba II-n. Ezzel egyszerre fokozza a dekora-72 Pandur J. 1985, 58. 73 Pandur J. 1985, 57. 74 Martyn F. 1979, 122; Pandur J. 1985, 58. 75 Pandur J. 1985, 59. Rippl-Rónai budapesti tartózkodásai alkalmával gyakran látogatta az Operát, ahol öccsét is láthatta, mint az leveleiből is kiderül. Ld. Ödönhöz (rótt levele (Budapest, 1903. jan. 3.) MTA MKCS-C-l-36/474 76 Horváth J. 1998, 169.
