Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
A „SÁRGA ZONGORASZOBA”. RIPPL-RÓNAI ZENEI FESTÉSZETE 295 A századvég csaknem minden festőjét megérintette a természet esti megvilágítása és hangulata, s főként Párizsban nagy érdeklődés támadt a nocturne-képek iránt, melyek a szimbolista felhangtól sem mentesek. A francia fővárosba elsőként Whistler hozta be ezt a témát, aki egymás után állította ki intenzív zeneiségű nocturne-képeit.24 Whistler, aki előszeretettel adott zenei címeket műveinek, Rippl-Rónai - csakúgy, mint a Nabik - sokat csodált festői közé tartozott. Talán nem véletlen, hogy Rippl is ekkortájt kezdett az ilyen témák iránt érdeklődni, s ez a sötét színeken alapuló kerettéma igencsak passzolhatott fekete korszakának borongós színeihez és ebből kiinduló festői kísérleteihez.25 A nocturne képek zeneisége bizonyosan őt is megérintette, s akkori légállapotához közelinek érezhette az alkonyat jelenségét. Esténként sokszor dolgozott, s a századfordulón gyakran jelennek meg éjjeli témájú művek kiállításain.26 Rippl-Rónai érezhetett valami zeneiséget az alkonyati - csakúgy, mint az éjjeli - megvilágítás sajátosságában. A nocturne-képekre jellemző zeneiség ragadhatta meg ez alkalommal is, egyúttal az alkonyat adta hangulatban. A zongorázás felerősítheti a zenei asszociációkat, s ezáltal a nocturne képek sorába illeszkedik ez a sajátságos enteriőrkép is. Ily módon összekapcsolja ezt a két kedves témáját, s az esti fények-hangulatok zeneiségét egy intim légkörű témába, az enteriőrbe helyezte. A zene szerepének megváltozása A zene ábrázolásának fenti módjai (Ensor, Khnopff és Rippl képe) egy olyan nagyobb változás részét képezik, amely a században társadalmi és kulturális szinten ment végbe. A 19. században teljesen átalakult a művészeti ágak hierarchiája, melyben a zene érzelmeket kifejező tulajdonsága által a legmagasabb rangra került. A romantika írói rádöbbentek arra, hogy a zene az egyetlen olyan művészeti ág, amely valóban a kifejezésen alapszik, nem pedig az ábrázoláson, az imitáción.27 Az újfajta felfogás társadalmi jelenség is volt, a műveltségre való igény megemelkedésével a koncertlátogatási és zenehallgatási szokások is megváltoztak. Még a 18. században is a zene a társasági élet részét képezte, a szalonokban, koncerteken a nézők hangosan beszélgettek, ettek-ittak, járkáltak, s puszta szórakoztatásként szolgált a háttérben a muzsika. A főúri rezidenciákon a zenészek is az udvartartás „kellékeit” képezték, legtöbbször alkalmazóik igényeire szabott műveket komponáltak, melyek csak egy szűk körben kerültek bemutatásra. A zenészek és zeneszerzők, habár biztosítva voltak életkörülményeik, mégiscsak kiszolgáltatottak voltak. A 19. században terjedtek el azok a zenehallgatási szokások, amelyek lényegüket tekintve ma is érvényben vannak. A muzsika egyszer csak már nem a társasági tevékenység részét 24 Már 1888-tól jelentek meg ilyen témájú művei a párizsi kiállításokon, majd 1892-es Mars-mezei Szalonban öt nocturne képe volt látható. Ld. Szinyei Merse A. 1998, 56.; Szinyei Merse A. 1999, 5-6. 25 Ld. Emlékezések 1957, 60-61. 26 Szinyei Merse A. 1999, 6. 27 Ezt az átalakulást ld. bővebben: Morton M. L. 2000, 1-21. képezte, hanem vallási áhítathoz hasonló méreteket öltött. Mivel a zene hallgatása a transzcendens megtapasztalását rejtette magában, a figyelem elsődlegesen a zenére irányult, s nem volt már helye más cselekvésnek, amíg a mű szólt. A programzenével szemben megjelent az abszolút zene fogalma, amely mindenfajta képtársítástól meg akarja tisztítani a zenét, nehogy az a hallgató figyelmét elvonja.28 Az abszolút zenével szembemenő zeneszerzők a Gesamtkunstwerk megteremtésével a zenét egy intellektuálisabb szintre kívánták emelni, mely Wagnernél minden művészeti ágra kiterjedt, zenedrámáiban a zene, szöveg, díszlet és a mozgás egységével mind az eszmei tartalom és érzelmek kifejezésére törekszik. Wagner művészete és elméleti munkássága Franciaországban is óriási hatással bírt, annak ellenére, hogy a Tannhäuser 1860-as párizsi előadása nagy ellenállásba ütközött.29 Zenéje egy újfajta zenehallgatási attitűdöt követelt meg, amely a hallgató folyamatos koncentrációját igényelte, szemben a könnyed olasz operával. A wagnerizmus igen gyorsan terjedt, s 1885-ben - immár a zeneszerző halála után - érte el csúcspontját. Habár a francia-porosz háború alatt Franciaországban betiltották a szerző zenedrámáinak színpadra állítását, hamarosan zongoraátiratok formájában szólaltatták meg műveit különböző házi szalonokban, mely által a zongorának különös szimbolikus szerepe lett.30 Ut pictura musica-A festészet átalakulása Ahogy a zenével párhuzamosan a romantika esztétikája a festészetet is átalakította, a tárgy ábrázolása helyett a megfestés hogyanjára került a hangsúly. így a kép már nem fejthető meg annak olvasása által (az ut pictura poesis elvén) - tehát a mű témájának megfejtésével, hanem a megfestett tárgy helyett az alkotó belső érzéseire kerül a hangsúly (az ut pictura musica alapján), s annak kifejezésében rejlik a mű valódi értéke. Habár a zene képes az érzések legtisztább közvetítésére, gyengesége épp abban rejlik, hogy múlandó; a darab elhangzása időbeli történés, s a folyamat egyszer véget ér. így a festészet - hogy saját határait ne lépje túl, amint azt Lessing Laokoónjában kijelölte31 - azt próbálta megragadni, amire a zene nem képes. A kép állandósága képes arra, hogy a zene múlandóságának egy pillanatát maradandóvá tegye, s a festők kísérletezni kezdtek ennek megragadásával. így a festészet új témára lelt az addig érdektelennek tűnő zenehallgatás témájában.32 Mivel maga a zene láthatatlan, a festészet csak a zenei élményt képes megragadni a zenehallgatók vagy zenészek megjelenítésének hogyanján keresztül, mely által kísérletet tesz az elmúló érzések megállítására és az élmény kifejezésére.33 28 Az abszolút zenét ld. bővebben: Brockhaus Riemann (1. kötet) 1983, 13-14. 29 Wagner párizsi fogadtatásáról ld. Baudelaire, Ch. 2001, 81-129. 30 Leonard, A. 2007, 267-269. 31 Ld. Lessing, G. E. 1999, 7-150. 32 Leonard, A. 2007, 266. 33 Vő. Leonard, A. 2007, 266-267. I
