Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
296 MEGYERY NOÉMI A 19. század második felében már Degas korai példáit teremtette meg ennek a hozzáállásnak azokkal a képeivel, amelyekben nem a zenélés tevékenysége, hanem annak befogadása a valódi téma, egyfajta bensőségességre helyezve a hangsúlyt (Manet és felesége, 1868-69; Lorenzo Pagans és Auguste de Gas, 1871-72). A szimbolizmus korában továbbra is kérdés volt, hogy a vizuális művészet képes-e a zenei élmény kifejezésére. Mivel a zene egy bensőséges és megfoghatatlan, ábrázolhatatlan dolog, a szimbolisták az emberekből kiváltott érzelmek és belső megmozdulások megragadásában látták annak képi megjelenítési lehetőségét, s a zenehallgatásra koncentrálva a Degas által megkezdett úton haladtak tovább. A legátszellemültebb portrék és a zenésznek a képről történő teljes kiszorítása után34 a század végén Párizsban a Nabik új kifejezési eszközöket kerestek ennek a problémának a megoldására. Maurice Denis a zene-szín kapcsolatát hangsúlyozta 1890-es Définition című teoretikus művében.35 Ez a szinesztézia iránti érdeklődése elsősorban Wagner és Baudelaire hatásáról árulkodik, akik a szimbolista körök ezen nézeteinek meghatározó forrásai voltak.36 A Nabikat általánosságban jellemezte ez a szimbolizmus iránti érdeklődés, amely Párizsban a század végén erősen jelen volt.37 Dekorativitásukban a zene egy újfajta kifejezőeszközére leltek, mely igen különböző módon nyilvánult meg az egyes tagoknál. Míg Denis a zene és a színek kölcsönhatását, a szinesztéziát hirdette, addig Bonnard és Vuillard az intim enteriőrökön keresztül a dekorativitás segítségével fejezte ki művein a zenei tartalmat, vagy a zenére való utalást.38 A Nabik zenei érdeklődése A különböző művészeti ágak egységét hirdető Nabik számára a zene rendkívül fontos volt. Baráti összejöveteleiken a művészet kérdéseiről vitatkoztak, zenét hallgattak és Baudelaire, Rimbaud, Mallarmé írásaiból olvastak.39 Részesei voltak a wagnerizmusnak, rendszeresen látogatták az 1880-as évek végén Lamoureux40 Wagner-előadásait - akinek lányával szoros kapcsolatban álltak -, amelyek Párizs kulturális életének nélkülözhetetlen eseményei voltak.41 Sérusier - akinek testvére hivatásos zenész volt - különösen muzikális volt, rendszeresen közreműködött barátja, Duteil d’Ozanne kórusában, a Chorale d’Euterpe-ben, csakúgy, mint Paul Ranson felesége, France. Amint d'Ozanne, a ze34 Ld. Ensor és Khnopff fentebb említett képeit. Vő. Leonard, A. 2007, 272-276. 35 Ld. Denis, M. 1983, 25-39.; Vaughan, G. 1984, 38. 36 Vaughan, G. 1984, 38-39. 37 Ld. Fréches-Thory C. 1998, 9-16.; Földi E. 2014, 9-75. (55.) 38 Vö. Leonard 2007, 279-280. 39 GellérK. 1975, 5. 40 Charles Lamoureux (1834-1899) francia hegedűművész és karmester, aki 1881-ben saját zenekarával létrehozta a Société des Nouveaux Concerts-t. Ezek a Lamoureux-hangversenyekként emlegetett koncertek nagyban hozzájárultak Wagner népszerűsítéséhez, emlékezetesek a Lohengrin (1887) és a Trisztán (1899) általa vezényelt párizsi előadásai. Brockhaus Riemann (2. kötet) 1984, 382. 41 Vaughan, G. 1984, 40. neszerző Pierre Hermant ugyancsak bekerült körükbe, s mindketten tiszteletbeli Nabikká váltak.42 A Nabikat azonban nemcsak munkatársi kapcsolat fűzte zenészekhez, zeneszerzőkhöz, szoros barátság, illetve sok esetben rokoni szálak tartották össze az olykor igencsak egymásba fonódó társaságokat. Egyes Nabi művészek patrónusai álltak egy-egy ilyen társaság élén, amely zenészek, írók és művészek gyűjtőhelyéül szolgált. Míg Maurice Denis Henry Lerolle-on keresztül került szorosabb kapcsolatba zenészekkel,43 addig Bonnard-t családi kötelék fűzte a zeneszerző Claude Terrasse-hoz.44 Henry Lerolle személye önmagában kifejezte mindazt, amely szalonját jellemezte, lakása írók, festők, műkritikusok és zenészek fontos találkozási helye volt, ahol a művészetről való gondolkodás és társalgás mellett a zenehallgatás egyaránt nagy szerepet kapott.45 Rippl-Rónai és a Revue blanche köre Rippl-Rónai szempontjából egy kör érdemel azonban nagyobb figyelmet, ez pedig Thadée Natanson köre, amelynek a magyar festő tagja volt, s amely zenei szempontból is meghatározó lehetett számára. Natanson Vuillard nagy pártfogója volt, de Bonnard is részesült abból a „bűvkörből”, amelyet a Natanson házaspár formált. Thadée az 1891-es első találkozás után hamarosan nemcsak pártfogója és támogatója lett Bonnard-nak és Vuillard-nak, hanem e két festő Natanson és Misia családjának részévé vált. Bonnard és Vuillard az elkövetkezendő tíz évben nemcsak a Revue blanche irodájának lettek törzsvendégei, hanem a lap nem hivatalos „második irodájának is”, amelyet csak „Annex”-ként emlegettek, és amely a Natanson házaspár saját lakását jelentette a rue St.Florentine-en 46 A lengyel Thadée Natanson 1893-ban vette el feleségül az ugyancsak lengyel származású Misia Godebskát, aki Natanson széles ismeretségi körébe bekerülve hamar annak meghatározó alakjává vált. A művészcsaládból származó Misia kiváló zongorista volt, első nyilvános koncertjét 1892-ben adta. Kimagasló tehetsége ellenére nem kívánta művészi karrierét kiépíteni, helyette csak maga és barátai örömére zongorázott. Natanson révén megismerkedett a Revue blanche összes munkatársával, kritikusokkal, műpár-42 Uo„ 39,41. 43 Lerolle mutatta be Maurice Denis-t Debussynek 1893-ban, mely a festő és a zeneszerző komolyabb együttműködésének kezdetét jelentette. Ld. Beyond the easel 2001,41-42.; Vaughan, G. 1984, 43-44. 44 Terrasse 1890-ben Bonnard húgát (Andrée Bonnard-t) vette feleségül, aki maga is remek zongorista volt. Ld. Bonnard 1984,72. (Kat. 2.) 45 Az akadémikus képzettségű Henry Lerolle (1848-1929) festői munkássága és gyűjtői szenvedélye mellett zeneszerzéssel is foglalkozott és elismert amatőr hegedűsként is tevékenykedett. Mivel családjában több zenész is volt, otthonában lehetőséget teremtett zenészek találkozására, s sógora, Ernest Chausson mellett több ismert zeneszerző látogatta szalonját, így Claude Debussy, Paul Dukas és Vincent d'lndy. Lerolle mutatta be Maurice Denis-t Debussynek 1893-ban, mely a festő és a zeneszerző komolyabb együttműködésének kezdetét jelentette. Henry Lerolle körét ld. bővebben: Beyond the easel 2001,41-42.; Vaughan, G. 1984, 43-44.; Morehead, A. 2007, 73-81. 46 Beyond the easel 2001, 38-40.
