Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig
HÁROM KAPOS MENTI KÖZSÉG NÉPÉNEK RÉSZVÉTELE A KATOLIKUS EGYHÁZ HIVATALOS JELES NAPI ÜNNEPEIN, AZ 1930-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG 277 imakönyvétől, a gyermekek imakönyvéig. A legkorábbi fényképen olvasó, rózsafüzér, zsebkendő is látható az imakönyv mellett. „A templomban az ülésrend a következő volt: nálunk nem a vagyoni helyzet, hanem a kor, és a nem határozta meg. A pap két oldalán balról a kisfiúk, jobbról a kislányok, a lépcsőn felül a kicsik, utána a nagyobbacskák álltak, ott ahol jelenleg a kisoltár található. A kisoltárt Wirth János akkori plébános, (jelenleg esperes) készítette a 1980-as évek közepén. A göllei templom áldoztató vasrácsából alakította át, mivel szakmája lakatos. Jelenleg a gyerekeknek két kispadot helyeztek el elől. Az 1950-es évekig a padsorok között középen álltak a nagylányok, mögöttük a fiatal menyecskék, míg „teherben nem maradt”, akkor leülhetett. „A padokban elől ült a fiatalabbja, hátul az idősebbje. ” A kórusban fent a férfiak és a legények álltak a karzatnál. Az orgonánál ült a kántor és a tanító. Csupán az intéző és a felesége ült párban elől az oltárnál. Ma is a nők helye lent padokban van, a férfiak fent a kórusban tartózkodnak. Régen a gyerekek, nők nem mehettek fel a kórusba, ez a kitétel ma már nincs meg. Még a 2000-es évek elején is megszólták azokat a nőket, akik felmentek a kórusba. „A templom előtt elhaladva háromszor kellett keresztet vetni, a nagy kőkeresztnél, a templom nyugati bejárójánál levő kereszt elérésekor, és az oltár magasságában a keleti részen. Amikor a templom déli oldalán levő járdán mentünk. ”21 „A magyar parasztság életében az ünnep jóformán egyet jelentett az egyházi év megszentelt napjainak ünneplésével. Az évkezdő adventtői az évzáró András-napig sok ünnepe és jeles napja volt a katolikus egyháznak.”22 Az ünnepekre való visszaemlékezést a naptári évhez kötődően készítettük el, a legfontosabb egyházi ünnepekre összpontosítva. A falvak közötti emberi kapcsolatok is fontosak voltak, és fontosak ma is az ünneplés során is. Az egyházi év megszentelt napjainak megünneplése, az életmód, szemléletmód váltásnak, valamint az anyagi javak gyarapodásának köszönhetően változott az elmúlt évszázad során, mint az egyház, mint a hívek részéről. Kiragadott példákkal jól szemléltethető: Most már a nők is felmehetnek a kórusba. A padok sarkában már nincsenek zászlók tűzve. „A legtöbb házban nagycsaládok éltek együtt: csak úgy özönlött ki a nép vasárnap az utcára, mikor elindultak a misére. ” Ez ma már nincs így. „Arra is volt példa, hogy a Plébános Úr nem áldoztatta meg a körösztanyámat, mert végeredményben összeállt a M. Vendellel, de a M. Vendelt megáldoztatta! (1950-es évek). Körösztanyám szégyenkezett. Más megítélés alá esett egy nő, mint egy férfi. Most már áldozhatnak házasság nélkül is.” Enyhülnek az előítéletek. Szégyenkezni lehetett a rongyos tutyitalp miatt is. „A tutyit kötötték, vagy posztóból készítették, vászonnal talpalták. A vászontalpalás, nagyon hamar leszakadt, így minden estefelé „tutyitalpalás” volt a „téma”, 21 Lanszkiné Széles G. 2007: 173. 22 A katolikus egyházi év ünnepei A magyar parasztság életében ...hunyadilaca.hu/zene/segedanyag/egyhazi_unnepek.pdf ugyanis megszólásra adott okot, ha valakinek rongyos volt a tutyija talpa. Már pedig ez hamar kiderült, hiszen a templomban le kellett térdelni.”23 Ma már tutyitalpalás sincs, kézzel harangozás sincs. Gombnyomásra történik a harangozás, már nem kell kötelet húzni sem. „Érezni kellett a kötelet harangozáskor, a kicsi lélekharang nagyon vékony hangú meg kellett szakítani a harangozást, ha idősebb halott volt hosszan harangoztak.” Sajnos többször volt ok a harangozásra. „Harsányiék elvitték Göllébe a gyereket gyónni, és megfázott a szánkón tüdőgyulladást kapott, ” ma már a fűtött templomokban ilyen eset nem történik meg. Közösen történt az oltárterítők hímzése is, ma egy valaki hímzi, vagy tovább adják a következő asszonynak, aki tovább hímzi az oltárterítőt egyedül, abban az esetben, ha nem készen vásárolt. Az 1930-as években a hímzés még együtt történt: „Pintér tanító az iskolába odahitta az asszonyokat, és rózsaszín, bordó rózsás oltárterítőket hímeztek.” Sajnos az új előnyben van részesítve a régivel szemben: „Nem akart elférni, ezért a legrégebbieket elégettük. ” Az egyházi év naptári év szerinti ünnepei Kisgyalánban az egyházi év ünnepeire a visszaemlékezés Bóna Lászlóné (Széles Rózsa) Nagynéném segítségével történt, ezért az Ő mondatai dőlt betűvel íródtak, és ekkor nincs hivatkozás. Január 6, Vízkereszt „Vízkereszt vagy háromkirályok napjával zárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik a farsangi időszak. (...) A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés. A szenteltvíznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés.”24 „Bemutatták Jézust a templomba. Ha hétköznapra esett, akkor is napján ünnepeltük meg, most már rátették vasárnapra, van neki már jó pár éve, hogy vasárnap ünnepeljük. A kommunista világ elnyomta a vallást. Gyalog mentünk át Gyalánból Göllébe, akármilyen hideg is volt. Volt, hogy nagyon fújt a szél, a templomban is nagyon hideg volt, szinte megfagyott a combom, a templomban engedett fel. Szerettünk csinosan felöltözködni, az ember kívánta az ünneplős ruhát amikor már kezdtünk nagylánykodni. A tanító elengedte az iskolából, aki menni akart ekkor a misére Göllébe. A gölleiek minket néztek, mi meg a gölleieket. ” Új ruha vásárlása elsősorban egyházi ünnepek alkalmával került sor, feltámadásra, elsőáldozásra, bérmálásra, búcsúra. Most is elhangzik alkalmanként: „ez a misére járó ruhám.” Az 1970-90-es évek közötti időszakban is nagyon fontos volt mindenki számára hogy a megjelenés méltó legyen az ünnephez. Manapság már előfordul farmer, póló és dzseki viselése is a szentmisén. 23 Lanszkiné Széles G. 2011/B: 193. 194. 24 Tátrai Zs. Molnár E. 1997: 30.
