Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Knézy Judit: Három község a Zselic nyugati szélén 1921-27 között. Kadarkút, Bárdudvarnok, Hedrehely népének életkörülményei
HÁROM KÖZSÉG A ZSELIC NYUGATI SZÉLÉN 1921-27 KÖZÖTT KADARKÚT, BÁRDUDVARNOK, HEDREHELY NÉPÉNEK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI 259 sokadalmai16. Ide tartoznának a búcsús sokadalmak, melyek szinte piaccá nőtték ki magukat. A kérdőív iparosok, és háziipar iránt is érdeklődik, a híres, nagyobb körzetben árusítókra gondolva. Erre hiányosak a válaszok, Hedrehely fazekasait megemlítik, akik nagy körzetet láttak el Dél-Somogyban. De Kadarkúton is működött, bár kevesebb agyagiparos. Kadarkúton és Hedrehelyen - bár azt jelzi a jegyző, hogy csak saját használatra - de szőttek vásznakat, mintásat is a parasztasszonyok. Ez jellemző volt általában az északnyugati zselici és dél-belső-somogyi református falvak törzsökös családaira. Egyik fontos szövési központjuk volt Szenna, ahonnan a vállalkozó asszonyok házaltak is saját szőtteseikkel és mintákat is rajzoltak megrendelésre. Adennai erdőből pedig talán egész Dél-Somogy szövőasszonyait ellátták a zselickisfaludi cigányaszszonyok vetélő völggyel. A Zselicben nem termett meg jó len, azt leginkább a csökölyi asszonyoktól vásárolták meg. A szennai református templomnak 1901-ben datálva és névvel ellátva ajándékozott egy pamutvászon “föszödéses” technikával díszített úrvacsora asztali térítőt Lombár Juliska (4. ábra), meggypiros „szélrózsás” széles díszcsíkkal, jól mutatva e munkában való jártasságát az itteni asszonyoknak. Takácstól csak különlegesen cifra vagy erős vásznat vásároltak. A paraszti szövésben, az ünnepi darabokban leginkább éppen az 1920-as években kezdték a szokásos meggyszín, vörös, bordó, kék-piros, kék, fekete, fehéren fehér színű csík- majd folthatású mintákat egyes községekben még színesebbre cserélni, talán a színes gyári textilek hatására. A szigetvári vásár közelségében gabona- és fakereskedők is szerveződtek Hedrehelyen, ahonnan a gabonafelhozatal mellett, épületnek való fa, tűzifa, szerszámfa és fából készült egyéb tárgyak is bőséggel eljutottak oda. Még a vásári helypénzjegyzékek is mutatják ezt. Zselic keleti felében lévő német falvak (Bőszénfa, Almamellék) élen jártak a hidegvérű lovak beszerzésében, később jól tejelő marhák közvetítéséül ábra. A szennai református templom szőttes diszű úrvacsorái asztali térítője 1901-es évszámmal és az adományozó Lombár Juliska nevével kihímezve, aki valószínűleg maga készítette. Knézy Judit felvétele. RRM NF-35.501 16 Saját gyűjtéseim a házaló árusokról, piacozásról és vásározásról Hedrehelyen, Kaposmérőn, Kaposújlakon, Csökölyön, Nagykorpádon, Kutason. Knézy 1966. 54-55. 2012. 340-348. ben. Több belső-somogyi magyar község gazdáival együtt korábban lejártak a Dráván túlra is megfelelő állatokat szerezni17. Később az igényesebb marhatartásnak megfelelőbb fajtákért is messzire eljutottak Somogy területéről18. A kérdőív nem terjed ki a mívesebb fatárgyak készítésére és eladására, nem említik a háziipar kapcsán. Pedig mind a magyarok, mind a németek a legtovább foglalkoztak e területen fatárgyak készítésével eladásra is, egyfajta szakosodás is megtörtént19. Pásztorok is faragtak megyeszerte még a 20. század első felében, részben ebbe már a helyi intelligencia, uradalmi tisztek, műgyűjtők és az idegenforgalom (főképp a Balatoni Szövetség) is segített. A somogyi faragópásztorokról a legutóbbi összefogaló S. Kovács Ilonáé, de Eperjessy Ernő ezt még ki is egészítette azzal, hogy a Zselicben a korábban is híresek mellett még kikről nem emlékezett meg senki. Ezek a művészkedők vagy pusztákon faragtak egyéb munkáik mellett, vagy beköltöztek kis lakótelket véve községi pásztornak szegődve20. Együtt is működtek iparosokkal kovácsokkal, bodnárokkal, asztalosokkal, bőrművesekkel. A bútorfélét többször faiparos gyártotta le és a pásztor faragta ki, mint a Kapoliak: pipatartót, kendőtartót, polcot, de széket is (5. ábra). Ügyesebb parasztember szerszámnyeleket, favillákat, kisebb-nagyobb gereblyéket, szelelőlapátot, rögtörő hengert, de még talicskát, vassal kombinált faeszközöket, szerszámokat is el tudott készíteni. A Zselicben az egyik különlegesség egy szennai ember munkája, egy nem fémből, hanem fából való hatalmas, lóval húzatható fatárcsa, amit saját használatra készített (6. ábra). A háború következményei valószínűleg gátolták a fatárgyakkal való kereskedést, de az önellátást nem, sőt azt kifejezetten segítették21. A drága gyári készítésű gépek helyett eleinte és sokáig falusi iparosok és parasztbognárok remekeltek fontos földművelési eszközöket. A gazdasági ismeretszerzés fontos helyének szánták a Kadarkút melletti kétéves Szentimrepusztai Földművesiskolát, amely 1885 szeptemberétől működött, kérdés, volt-e hatása a község gazdáinak működésére. A területet Márffy Emil adta haszonbérbe és évekig bábáskodott a beindulás és megszervezés munkáiban (régi és új épületek biztosításával, munkaeszközök átadásával, addig alkalmazott cselédek 17 A kérdőív fontos pontja, hogy Amerikából jöttek-e haza korábban eltávozok. Dél-Somogyban az Amerikába vándorlást megelőzte egy kitelepedés a Dráván túlra éppen az ottani kapcsolatoknak köszönhetően és ott szereztek földet. Amerikából az általam vizsgált 15 zselici községből csak egybe érkezett haza valaki. 18 A trianoni határok meghúzása előtt béreltek is legelőt a somogyi gazdák a Dráván túl, hoztak hidegvérű lovakat, sőt hozzá értő szolgagyerekeket is. (Knézy 1983-84. 381-407.) a szabásiak, csökölyiek, kutasiak stb.. 19 Knézy 1981. 16-39. Már Nagyváthy (1795) is írt instrukciójában igencsak mintaszerűen arról mi minden került vásárra a zselici erdőkből és zselici faragók kezéből. Ennek a 20. század elején is voltak nyomai. Kanyar számítása szerint a zselici falvaknak még a megyén belül is, de országosan tekintve aránylag sok erdeje volt Kanyar 1971. 117. 20 Eperjessy 2006. 565.587, S. Kovács 2001. 309-358. Kadarkút, Körmendpuszta új során lakott évtizedekig Varga János juhász és faragópásztor a Kapoliak rokona. L. Imre 1975. 137-146. 21 A gazdák fiaikat elküldték gyakorlatot szerezni kőműveshez, ácshoz, bognárhoz stb, hogy amit lehet házilag állítsanak elő a saját - megfelelő szerszámkészlettel ellátott - faragó- vagy vasas kamrájukban.
