Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Svégel Fanni: A bábamesterség átalakulása a XX. század közepén
246 SVÉGEL FANNI által uralt - birodalmába, ha levetkőzi a természettel és civilizálatlansággal azonosított szőrzetét.88 A szülő nő rutinszerű borotválása, - melynek pozitív hatásait láthatóan semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá - a rituális cselekvésekkel mutat kapcsolatot. A folytatásban a szülésznő kitolási szakaszban való teendőiről olvashatunk a tananyagban. A szülő nő hanyatt fekvő pozícióját tekintik evidensnek, amely szemléletmóddal már a korábbi bábatankönyvekben is találkoztunk. Horváth Mária elmondása szerint ez a „professzor és az orvostanhallgatók kényelmét” szolgálta.89 A kitolás alatti gátvédelem alkalmazása kapcsán meg kell jegyezzük, hogy bár a bábaképző tananyaga részletesen tárgyalja fontosságát, az interjúk során a szülésznő túlnyomórészt az episiotomia (gátmetszés) alkalmazásáról beszélt. Utóbbira akkor került sor, ha „a hüvelybemenet szűknek bizonyul”. Az általam vizsgált tankönyvekben is hasonló vélekedéseket olvashatunk, vagyis az orvos/szülésznő szubjektív megítélésére van bízva a beavatkozás elvégzése90. A gátrepedések típusai és kezelésük ismertetése is szerepel a tananyagban. Az interjú során a szülésznő többször, gondosan elismételte a helyes varrástechnikát, amit horgos tűvel, belülről kifelé haladó öltésekkel végeznek. Horváth Mária a has lepedővel történő „lekötéséről” is beszélt, ami segített „lejjebb húzni a gyereket". Elmondása szerint a magzati szívhangot eszköz nélkül, a fülükkel hallgatták a szülésznők, akik azt is meg tudták állapítani pusztán a hang alapján, hogy farfekvéses-e a magzat. A tananyagban olvasható az újszülöttek ellátásának lépései. Először a nyák eltávolítása, majd a szemcseppentés és a köldökellátás következett. A köldökzsinór elvágása csak a pulzálás megszűnése után ajánlott. A jegyzetben szereplő „magzati vér” és „lehúzzuk a vért a magzat testébe” kifejezések arra engednek következtetni, hogy itt még nem azzal a szemlélettel találkozunk, miszerint a „köldökzsinór vér” nem tartozik szervesen a magzathoz. Azonban az interjú során a kórházi szüléseknél megjegyzi Horváth Mária, hogy „hamar elvágták” a köldökzsinórt. A vetélések kapcsán csak a missed ab. (visszatartott vetélés) kerül szóba. Ilyenkor a szülésznő „sohase próbálja maga bevégezni, hívjon orvost”, mert a vetélés előidézése nem megengedett. A bábaképzésen a szülészet történetét is oktatták a korszak elvárásaihoz igazodva. A tudományág fejlődésére és annak gátló tényezőire helyezi a hangsúlyt a narráció. Utóbbi kategóriába sorolja a babonaságot, a boncolásra vonatkozó tiltásokat, az egyházat, illetőleg azt, hogy a daraboló műtéteket végző sebészorvosoknak „fogalmuk sem volt a normális szülészről”. Említésre kerül „Szemelveis” Ignácz Fülöp, „Täufer” 88 Paradoxonnal tűnhet, hogy a szőrtelenítéssel felidézett gyermeki állapot ugyancsak a természethez kötődik szorosabban, mégis ezáltal integrálható a nő a kultúra szférájába. A gyermekiség egyben a döntésképtelenség és a kiszolgáltatottság állapota, vagyis a nö részese lehet a kultúrának, de csak bizonyos korlátozásokkal. Vö.: Ortner 2003. 206. 89 Dudás Béláné Horváth Mária szóbeli közlése. Saját gyűjtés, Nagyatád, 2017. 90 Szathmáry 1948. 308. és 311. Vilmos, a gyermekágyi láz és a kórokozók szerepe is. A Horváth Mária által rendelkezésemre bocsátott másik kéziratos forrás az ún. észlelési füzet, amely a bábanaplóhoz hasonlóan a szülő nő adatait és a szülés lefolyásának dokumentációját tartalmazza. Az eddig vizsgált bábanaplókhoz képest eltérés, hogy nem csupán a szülés végkifejlete feljegyzett, hanem - a szülésznői gyakorlat jellegéből adódóan - a teljes folyamatról pontos leírást ad. A füzet teljes egészében kézzel írt, nem tartalmaz nyomtatott rubrikákat. A feljegyzések tartalmazzák a szülő nő nevét, születési dátumát, esetenként lakcímét, foglalkozását és első menstruációja időpontját, a magzat fekvését, valamint az előző szüléseknél fellépő komplikációkat. Ezután rögzíti a szülőszobára való felvétel percre pontos idejét és óránként beszámol a méhszáj állapotáról, a magzati szívhangról és a fájásokról. Az utolsó megjegyzésben szerepel az újszülött neme és a méhlepény megszületésének ideje. Összesen negyven szülésről szóló feljegyzést olvashatunk a füzetben, vagyis átlagosan havi húsz szülésnél volt jelen a frissen végzett szülésznő.91 Ebben az időszakban anyai vagy magzati halálozás nem fordult elő. A szövegben ismétlődő elem a „szabályos előkészítés után felvéve a szülőszobára” kezdeti frázis, illetve a „normális gátvédelem mellett megszületik az élő, érett fiú/leány magzat”. Az újszülöttek nemi aránya 24-16 a lányok javára. Gátmetszést összesen hat szülésnél végeztek.92 A méhlepény megszületésére vonatkozó feljegyzésekben egy kivétellel (ahol 15 perc olvasható) minden esetben 10 perc után történik a placenta leválása, ami valószínűtlennek tűnik. Gyanítható, hogy az egységes megfogalmazás inkább formaság, mintsem a valós adatok tükre. A szülő nőkre vonatkozó adatokból kiderül, hogy foglalkozás szempontjából jelentős csoportot alkotnak a háztartásbeliek93 és a munkásnők.94 Előfordult még tisztviselő, könyvelő, takarító és könyvkötő is. A vajúdás részletes dokumentációjából kiderül, hogy a legrövidebb vajúdás ideje egy, míg a leghosszabbé tizenkét óra.95 A feljegyzésekből megállapítható, hogy nem mutatkozik összefüggés az eddigi szülések száma és a vajúdás ideje között, vagyis jelen minta alapján nem tűnik megalapozottnak az a mítosz, hogy a sokszor szült nők könnyebben szülnének.96 * * * * 91 Ebből első terhesség: 20 db, második: 8 db, harmadik: 6 db, ötödik: 4 db, hatodik: 1 db, tizedik: 1 db. 92 Dr. Roth és Dr. Pataki. 93 Tizenöt nö. 94 Tizenöt nö, köztük vegyesen: segédmunkás, gyári munkás, betanított munkás, gépmunkás, csiszolómunkás, szerelőmunkás, magkészítő. 95 A legtöbb nő átlagosan három-négy órát vajúdott. 96 A leghosszabb, tizenkét órás vajúdás egy hatodszorra szülő nőnél figyelhető meg. Az ötödik gyereküket szülők vajúdási ideje kettő és öt óra közé tehetők. Az először szülő nők körében nagy változatosság mutatkozik kettőtől tíz óráig. Mivel a forrás jellegéből adódóan nincs adatunk ugyanazon nő szüléseiről, így egyéni alkatra vonatkozó megállapításokat nem tehetünk.
