Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Szeles Gabriella: Cséplő József és Fekete István levelezése. Forrásközlés
356 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA a pályázat csak alkalom volt arra, hogy megírja mondanivalóját, mely minden dicsőségkereséstől távol, ott élt a lelkében."25 26 Fekete István ezt így fogalmazta meg barátairól naplójában, pontosan úgy, ahogy aztán az vele is történt: „ 1968. szeptember 4. ... csak akkor hagyták abba, amikor az elmúlás szelíden kivette kezükből a tollat."26 A leveleket olvasva, mindezek egyértelműen kiderülnek számunkra. Cséplő József és Fekete István levelezése Fekete István első fejléces válaszlevele, amely Cséplő József meghívására íródott. A természettel való különleges kapcsolatot, az ember ide való menekülését - ha csak lélekben is - Fekete Istvánnál szebben nem fogalmazta meg senki. Ezért is rajonganak érte oly sokan, mert ami gondolatot mi nem tudunk szavakba önteni, azt megteszi helyettünk Fekete István az (ró. Cséplő József ezt így kéri Fekete Istvántól a 3. levélben: „magas szellemi horizontodról láss el még bennünket sok-sok szép, kedves könyvel." Fekete István válaszában visszautal a kedves meghívásra és mindjárt szabadkozik is az miatt, hogy a ’csábítás' dacára nem tud a kérésnek eleget tenni. Tény, hogy az írót sokan és sok felől ostromolták a legkülönbözőbb meghívásokkal, amire egy alkalommal - éppen So- mogyból, Bánki Gyula (1909-1976) kaposvári könyvtárvezetőnek - a következő szellemes választ írta: .... arra döbbennétek rá Ti is, amit Mikszáth mondott, és utána sokan vallották, hogy «az író olyan, mint a havasi kürt, csak messziről szép»."27 Cséplő József erre a levélre, így válaszolt: „Kedves Pista bátyám! Engedje meg, hogy a tiszteletből és szerétéiből fakadó közeledésnek, eme bensőségesebb hangján szólítsam meg. Nem tagadom, nagy örömöt szerzett kedves levele. De majd csaknem fölért az örömmel a megdöbbenésből született keserűség! Igen nagy baj az, hogy ilyen végtelen rövidnek tűnik egy emberi élet, és az idő múlásával, a megkopott gépezet akadozik. (...) Azonban, van egy másik segítési lehetőség a lélek világában!! A halhatatlan Örök doktor, elé terjeszteni kérésemet, mert, úgyis csak ez az egyetlen szilárd pont van a világon!! (...) A többi mind, próbálkozás, tapogatás, magyarázkodás (...). Pedig titokban remélem, megdobban majd a föld, az öregedő ember lépései alatt, itt a homoki dombokon. (...) Aztán harcol a toll, és fürgén gyorsan, táncra perdül az íróban, a hanyatló élet (...). Nem tudom hinni, hogy az egykor oly kívánatos tájak, utolérhetetlen meseországgá legyenek az Ön számára.(...) Majd, múlik a betegség és kezd erősödni. Az erősödéssel együtt kezdenek éledni a vágyak is és, akkor majd asztalhoz ül és levelet ír nekem. Én várni fogom!! Lehet, hogy én küldök, Pestre kocsit aztán elindulnak. Ahogy mind közelebb ér az igali domboknál (...) Aztán jönnek egyenesen délfelé, addig is oda, ahol a dom25 Ifj. Fekete I. 2004: 328. 26 Valló L. 1986:213. 27 Sánta G. 2014:56. bök alá szorult falu mögött álmodó erdőket látni. Ha sáros lesz, az út az sem számít!! Majd (...) elébe áll, csillogó ellenfelének és segít neki! Én meg lábam közé veszem a zümmögő motor orrát, (...) De amikor már innét is kiérünk egyszerre szemünkbe nevet a szürke. (...). Zümmögő, kaptárváros, és az öreg pince fehér homloka (...). Itt aztán újra megélénkül az élő, vagy elpihenni akaró emlékek tarka karneválja. Ennek lehet, hogy üdítő életvize lesz, egy már nem is remélt életfejezetnek. (...) Nem adom fel reményeit annak, hogy egészsége megengedi még, szelíd mámorokba való temetkezését, ott ahová az élet ezer szála fűzi! (...) Tudomására kell hoznom, hogy ennek a földnek terményeiből nem marad el az emlékeztető csomag sem. Februárba Pestre megyek, és hogyha nem venné tolakodásnak örömmel meglátogatnám. Ez ügyben is szeretettel venném, és várom kedves levelét, gyors és teljes gyógyulást kívánva. Mély üdvözlettel, Cséplő József’ (2. levél). Békés Sándor vadászíró írja Fekete István Cséplő József levelezése kapcsán: „Találok egy másik levelet, melyben Fekete István Cséplő Józsefnek arra a levelére válaszol, melyben könyveket kért tőle. A dátum: 1964. I. 6. ... «A háború előtt megjelent könyveimből csak egy-egy példány van, s azok ma már pótolhatatlanok. A háború utániakból most csak a Kele, Bogáncs, Lutra, A Koppányi aga testamentuma és a Tüskevár azok, amelyekből felesleg van. (...) Végül azt írod, hogy áráért ... hát erről nem lehet beszélni. Ami van, készségesen küldöm szeretettel és nem áráért... »’w Ez a levél sajnos nem található a Cséplő-féle hagyatékban, de valószínűleg időrendi sorrendben ez a levél következne. A tegeződésük már a találkozás előtt megtörtént a levélváltások során. „Kedves Pista bátyám! Nem próbálok szavakat keresni, hogy formába öntsem az örömöt, amit négy szép értékes könyved nálunk szerzett. Őszintén megmondom egyre számítottam és négy jött. Csak egy szót tudok írni, amiben benne van családom minden egyes tagjának, feléd sugárzó szeretete „köszönjük". További örömöknek sietünk elébe, ahogy írod, mert majd nem sokára olvashatjuk a Hu-t. Kívánom, hogy munkakedved soha ne hagyjon el és magas szellemi horizontodról láss el még bennünket sok-sok szép, kedves könyvvel. Nagyon köszönöm a szigorú megkülönböztetést (...). Most már pontosan meg tudom írni a Pesten való tartózkodásom idejét. E hó, azaz február 14.-én délután 6 órakor, szeretnék egy kis időt Nálad tölteni. Nem tudom, hogy mivel a napot, az órát is megírtam lesz-e szükség telefonra. A fenti dátum látogatásomat illetően nem hiszem, hogy változik, mert a Kislányom avatása lesz 15-én, az Orvostudományi Egyetemen, és 14-én utazok föl. Ekkor estefelé lenne nekem a legalkalmasabb a látogatás. Nagyon kérlek, ha lehet, fogadd el ezt az időpontot mer később egy vacsorán kell megjelennem, másnap meg az ünnepség után haza szeretnék jönni. 28 Békés S. 2009: 582. 583.
