Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Szeles Gabriella: Cséplő József és Fekete István levelezése. Forrásközlés
FEKETE ISTVÁN ÉS CSÉPLŐ JÓZSEF LEVELEZÉSE 357 6. ábra. „Nagyon hívott, de túl jó borai vannak...”- írta Fekete István a naplójában Kedves Pista bátyám, a tél most már úgy viselkedik, mint egy farsangi vén legény. A dombok fehér hósapkáját (...) Az erdőn néha olyan szépen muzsikál a szél, mintha búcsúztatná ezt a farsangi vénlegényt. A megduzzadt patakok hangos csobogásában, mintha már, a korai tavasz gyermek sírását hallanám. Még egyszer megköszönöm kedves ajándékodat, a csomag tartalmához jó étvágyat, és megegészségedést kívánva, sokat gondol Rád, és egyszer csak bekopog nálad: Cséplő József.” (3. levél). Erre a levélre küldött válasz a következő: „Kedves Barátom, újabb kedves küldeményedet megköszönve érte sittek, hogy febr. 14.-én, 6 órakor szeretettel várlak. Híved: Fekete István." (4. levél). Békés Sándor egyik Cséplő Józsefnél tett látogatása kapcsán írja: „Nézzük a lámpafényben az aranyló bort, s nekem Fekete István 1964. február 15-én kelt naplóbejegyzése jut az eszembe, melyre dr. Bőd Lajos hívta fel a figyelmemet: «Cséplő József látogatott meg Fonóból. Ilyen lelkes melegszívű parasztembert Göllében sem láttam. Nagyon hívott, de túl jó borai vannak (6. ábra) és én túl gyenge vagyok ellenállni a szabadságnak és a mámornak. Tehát nem megyek.»''29 Amikor Cséplő József azt írta, hogy „Kislányom avatása lesz 15-én, az Orvostudományi Egyetemen ..." annak hátterében az állt, hogy lánya Cséplő Márta ekkor végezte el az Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti szakát Budapesten. Jóska bácsi egy beszélgetésünk során elmondta Jobban örülök, hogy a kislányom gyógyszerésznek tanult, és nem orvosnak, mert egy orvosnak mekkora lelki teher lehet az, ha egy betegét elveszti. Egy nőnek még nehezebb lehet ezt elviselni, mint egy férfinak." „Kedves Jóska! Megint elmaradtam a válasszal, de súlyos okaim vannak rá, mert komolyan beteg vagyok. A szívem rendetlenkedik és idegeim egészen gyenge állapotban vannak. Sokat fekszem és gondolataim mélyen deprimáltak. A könyvem sem tudom folytatni, állandóan orvossággal élek, egyszóval: szomorúan elesett vagyok. Hát ezért nem írtam, ezért írok csak ilyen röviden. Szeretettel ölel: Fekete István 1964. Vili. 9.” (5. levél). Cséplő József következő levelében (6. levél) utalást tesz a méhek kapcsán Úzd pusztára. Gölle szomszédságában fekvő Úzdon voltak Fekete István gyermekkorában a tanítói illetmény földek, amiben Édesapja is részesült. Jóska bácsi is valószínűleg jól tudta ezt, nem véletlenül írta éppen Úzdot a méhek vándorújának példájául. „Drága jó, Pista bátyám! Fájdalmas megdöbbenéssel vettem, rövid leveled, amelyben tudatsz újabb betegséged felől. Pontosan az ellenkezőjére számítottam, a bennlévő hírek, a boríték felbontása előtt. Nem volt olyan nap, amelyen ne gondoltam volna Rád, és minden munkámat, valami lázas készülődés jegyében ne végeztem volna. Majd egyszer csak jössz! A forró 29 Békés S. 2009: 582. 583.
