Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Lanszkiné Széles Gabriella: Gölle, Kisgyalán, Fonó és Büssü települések kulturális élete a 20. században
GÖLLE, KISGYALÁN, FONÓ ÉS BÜSSÜ TELEPÜLÉSEK KULTURÁLIS ÉLETE A 20. SZÁZADBAN 301 11. ábra. A Kisgyaláni Férfikar meg. Vecchi, Mozart, Jeep kompozícióinak előadásával nagyszerű stíluskészségről tett tanúbizonyságot ez a mindössze huszonnégy tagból álló, de hangerejével is a népes dalárda hatását kelteni képes együttes. Karai József művének, a Kecskeméti toborzónak interpretálását pedig valóságos szuperlatívuszokkal méltatták az ítészek sodró lendületéért, tisztaságáért, stiláris biztonságáért. Egy mindössze ezernyolcszáz lelkes »háttérrel« ilyen kórust kialakítani bizony nem mindennapi teljesítmény!” Ez a lelkes háttér, és maguk a kórus tagok is Fonó, Kisgyalán, Büssü lakosságából került ki. „Ugyanebben az évben a megyeszékhelyen szervezett Felszabadulási Kórusversenyen az országos hírű »Vikár Béla« kórussal megosztott első helyezést kaptak. 1985-ben folytatódott a sikeres szereplés. A szövetkezeti kórusok számára hirdetett országos versenyen - 84 kórus közül - bekerültek a legjobb húsz közé, s ezzel jogot kaptak a Szolnoki X. Országos Kórusversenyen való részvételre. Ez az év hozta a külföldi rednitzhembachi férfikartól meghívást kaptak a Német Szövetségi Köztársaságba 1986 májusára (18. ábra).” A Magyar Rádió Zenei Főosztálya rádiós felvételt készített 1991-ben a kórussal. Az Éneklő Magyar- ország Kórustalálkozó minősítő hangversenyén 1994- ben arany minősítést kapott a Kisgyaláni Férfikar.” Gödében előadott színdarabok Göllében is az előadásokról készült igényes fotók magukért beszélnek. Azonban ha a Gölle szót meghallja valaki, az első gondolata gondolkodás nélkül Fekete István. Fekete István is játszott Göllében, angyal szerepben az 1907 körüli időkben, vélhetőleg Gölléből a legkorábbi hiteles, derűs és egyben az eredményt illetően Fekete Istvánt, mint gyereket elszomorító leírás. Itt megtudhattuk, hogy a taps Göllében a 20. század élőn még nem volt szokás,77 * * mint tetszésnyilvánítást alkalmazni, a befolyt jövedelmet pedig kiosztotta a Tanító Úr a szereplők között. „Én is hétéves lehettem akkor. Tél volt, havas arcú, békés tüzű karácsonyváró tél, és mi pásztorjátékra készültünk a göllei iskolába. Én voltam az egyik angyal. Ma sem tudom, hogy gondoltak rám ennél a megtisztelő szerepnél, mert az ördögök is tanulhattak volna tőlem egyet, s mást, de angyal lettem a világ színe előtt, s ehhez mért komolysággal tanultam szerepemet. Közben - mint angyal - behógolyóztam Puskáék ablakát, és beszakadtam a malomgát vizébe, ahol aztán majdnem angyal lettem a szó legszorosabb értelmében. (...). Ezen előzmények után elérkezett a várva várt nap. Szárnyakat kötöttem, fehér ingbe bújtam, és hatalmas izgalommal vártam a jelenésem. A színház - azaz iskola - zsúfolásig tele. A nagy gőzben a lámpa nagyon gyengén mérte a fényt, de a görögtűz segített a dolgon, és a közönség áhítatos csendben leste a fejleményeket. 77 Az 1970-es években már annál inkább tapsoltak. Ennek a történetnek a felidézésekor, hangzott el az alábbi szintén Göllében lejátszódott esemény. A Kaposvári Csíki Gergely színház vendégszerepeit Göllében. A Kisgyaláni Petőfi, és a Göllei Béke Termelőszövetkezet tagjai vettek részt az előadáson, göllei, kisgyaláni, büssüi, és fonói, emberek. Az előadás csak nem akart elkezdődni, ezért a nézőközönség megelőlegezett tapssal invitálta színpadra a színészeket.
