Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Domokos Tamás–Domokos Éva: Kárpát-medencei adatok a Laciniaria plicata és az Alinda biplicata héjalaktanához, annak klímafüggéséhez
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 57-68 Kaposvár, 2016 Kárpát-medencei adatok a Laciniaria plicata (Draparnaud, 1801) és az Alinda biplicata (Montagu, 1803) héjalaktanához, annak klímafüggéséhez (Mollusca, Clausiliidae) DOMOKOS TAMÁS1 és DOMOKOS ÉVA2 'H-5600 Békéscsaba, Rábay utca 11., e-mail: tamasdomokos@freemail.hu 2H-7400 Kaposvár, Zárda utca 2. Nagyboldogasszony Iskolaközpont, email:domokosevi@gmail.com Írásunk főhajtás Wagner János (1906-1948) és Wagner Mária (1938-2011) emléke előtt. Domokos, T. & Domokos, É.: Data on the shell morphology of the Laciniaria plicata and the Alinda biplicata as well as theirs macroclimate dependence in the Carpathian Basin. Abstract: The authors point out that the shell size of the Laciniaria plicata and the Alinda biplicata is the largest in the mountains, is the smallest in the lowland regions.The shell morphologic results be connected with climate types (Péczely 1957, 1981), but in case of vegetation zones (Borhidi 2003) we can’t speak about correlation. Keywords: shell morphometry, biometrics, height (H), width (W), elongation (H/W), interclass, frequency distribution curve, statistical calculation, climatic type, vegetation zone Bevezetés A puhatestűek mészvázának morfológiai leggyakrabban a faj megismerésének első lépcsőfoka. A leírásra használt jellemzők gazdag tárházából általában a következőkkel jellemeznek: magasság, szélesség/át- mérő, nyúltság (magasság/ szélesség), tekercs (spira), polárszög, kanyarulatainak száma, tömege stb. A ház formálódásával összefoglaló jelleggel Thompson 1917, 1942, 1959 foglalkozott. „On growth and form” című munkáiban például külön fejezetet szánt a különböző csigavonalak leírására. Ezt az utat követi többek között Wagner 1929, Stasek 1963, Domokos 1976, 1984 később Shikov & Zatravkin 1991 és Domokos et al. 2014 is. Petersen 1921 az előbbiektől eltérően, nem a ház/héj növekedési ütemét, hanem egy Clausilia faj házának tömege és magassága közti ösz- szefüggést kutatta. Evidens, hogy a jellemzők mérése maga után vonja azok statisztikai kiértékelését: átlag, módusz, médián, terjedelem, szórás stb. meghatározását. A morfológiai alapon tisztázott fajunk élőhelyeinek, ökológiai igényének, földrajzi elterjedésének mind teljesebb megismerése a következő lépcső. Itt kvalitatív és a rögösebb kvantitatív megoldást választhatjuk. Például LoZek 1964 klasszikus monográfiájában a holarktikus Pupilla muscorum élőhelyéül a nyitott/ ligettől, bozóttól mentes nedves mező és a sztyeppe közé eső, „O” jelzetű habitáttípust jelöli meg. Ant 1963 viszont -faunisztikai adatok alapján - 10 és a 22 °C-os júliusi izoterma közötti területre teszi a faj areáját. Sümegi 1989 malakohőmérőjének kidolgozásakor e két izoterma értékhez rendeli a Pupilla muscorum letalitásának szélső értékeit, középértéküket (16 °C) pedig az egzisz- tálás optimális hőmérsékletének tekinti. Utólag jegyezzük meg, hogy a fiatal löszökhöz köthető klímaváltozás kvalitatív indikálására, már Wagner 1977, 1981 munkáiban is találunk példát. Ő malakocönológiai indíttatású volt, hiszen ubikvista fajok mennyiségi elemzésére, bizonyos fajok dominciájára alapozta a löszrétegek klímaszakaszokra történő bontását. Megkülönböztetett hideg-száraz, hideg-nedves, meleg-száraz és melegnedves klímaszakaszokat. A biometriát mindenekelőtt a fossziliák osztályozásánál használják, tekintettel arra, hogy lágy rész hiányában a genitáliák vizsgálatára, kemo- és molekuláris taxonómia módszerek alkalmazására nem mindig van lehetőség (S zöőr et al. 1992, Fehér et al. 2009). Természetesen, megfelelő feltételek esetén a biometria alkalmazható recens fajok, alfajok, formák, variánsok vizsgálatára, megkülönböztetésére is (Lupu 1966, Petro 1963, Domokos 1980, 1984, Shikov & Zatravkin 1991). Adott recens faj esetén a statisztika az eltérő ökológiai viszonyok, elsősorban a makro- és mikroklímában megmutatkozó különbségek (Dövényi et al. 1977, Nagy 1992, Nagy & Sólymos 2002, Domokos et al. 2004) kimutatására, rekonstruálására alkalmas (Lais 1925, GaAl, I. 1927, Rotaridesz 1927,1932, Agócsy 1966, Clauss 1979, Domokos & Fűköh 1984, Sólymos & Domokos 1999, Sólymos & Sümegi 1999). Mivel a klíma az állat rövidke élete alatt is jelentős ingadozást mutathat, a néhány évtizedes, félévszázados makroklíma átlagok használata - ezekhez lehet a monográfiákban, klímaatlaszokban hozzáférni - könnyen tévútra vihet. A ponto-mediterrán centrum illir-moesiai kerület quercion farnetto járásába sorolt (Baba 1982) Laciniaria plicata és az Alinda biplicata alaki jellemzőire (magasság k szélesség, H*W) vonatkozó, egyes szerzőknél megadott szélsőérték különbségek az eltérő klimatikus igényekkel is magyarázhatók (1. táblázat). A két faj különböző klímaigényét, klímatűrését jelzi azok areájának némileg eltérő fekvése és nagysága. A Laciniaria plicata Közép- és Kelet-Európábán (januári középhőmérséklet 0 és -15 °C, júliusi középhőmérséklet 15 és 25 °C között); az Alinda biplicata (Nordsieck 2007) areája szűkebb, közel egyharmadnyi, leginkább Közép-Európában fordul elő, de felhatol Skandináviába is (januári középhőmérséklet 0 és -10 °C, júliusi középhőmérséklet 15 és 25 °C között) (Kerney et al. 1983, Welter-Schultes 2012, Koleszár 2014). A két faj habitátigényét némileg különbözőnek tartják (Soós 1943, Walter-Schultes 2012 et cetera). A Laciniaria plicata kevésbé gyakori erdőkben, mivel inkább a nyitott élőhelyeket preferálja.
