Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gyenes Zsolt: Néhány új struktúra és megoldás az audio-vizuális művészetben
430 GYENES ZSOLT Olykor-olykor felbukkannak olyan kísérletek, mint például Si Waite 2013-as Kafka-esque-je, mely valódi kortárs multimédia produkciónak nevezhető; a különféle médiumok ember általi interaktív alakításának sikeres megvalósulása20. A dolgozatnak ebben az utolsó részében néhány hazai, kortárs példát vizsgálunk meg. Szempontjainkat magukhoz a művekhez igazítjuk. A korábbi részben tárgyalt összetevők, problémák összecsengenek, megerősítést nyernek sok helyen az alábbiakkal. Lux Antal Holdudvar (Mondhof) című, öt és fél perces, 2012-es videója a klasszikus videóművészet szemléletén alapszik, annak minden pozitívumát beleértve. A személyes hangvételű mű, - mely nem idegen a videóművészettől, ebben a vershez hasonlít a műfaj - a szerző „lassú lábadozásának holdudvarra vezető világkörüli tánca”. A tánc, mint motívum az elejétől kezdve végigkíséri a mozgóképet és mint metaforaként, szimbólumként értékelhető. A mű képi világa az ágyon fekvő, a beteg szemébe folyamatosan belesütő lámpákat idézi meg. Ehhez társul, szó szerint összeforrasztva (kulcsolási technika) az izzó vörösben, narancs színben megjelenő, önmagába visszatérő tánc, a táncosok mozgása. A mozgás inkább töredezett, mint folyamatos, ezzel is hangsúlyozva az álomszerűséget, a fragmentumok non-lineáris voltát. A hang és kép, mint minden hiteles audio-vizuális műben, sajátos egységet alkot. Egymást építik a különböző érzékekre ható stimulusok, hol erősítve, máshol inkább idézőjelbe téve az adott közlés dominanciáját, jellegét. Lux, tehát tökéletesen együtt kezeli a hangot és képet; a kettő „szinkrézise” hozza létre a sajátos minőséget. Ez a megfoghatatlan valami az, ami a munka lényegét, esszenciáját hordozza, ami megkülönbözteti a többi, más műalkotásoktól. Hasonló „keresésről” ír Szigetvári Andrea 2010-es, CT című interaktív audio-vizuális müve kapcsán is. „A CT című darab kísérlet arra, hogy térben mozgó képanimációt meghangosítva különböző jelentéstartalmakat generáljunk kihasználva, hogy a kép és hang képes átértelmezni és közösen kialakítani jelentéseket. A cél, hogy a két modalitás (hallás, látás) egymásmellé rendelésével új minőség keletkezzen, ne váljon külön az audió és a vízió, hanem „audiovízió”-ként közösen fejezzen ki valamilyen érzetet, hogy az együttműködésből hozzáadott érték szülessen.”21 Ennél a darabnál, mely egyébként e sorok írójának CT-animációjából indul ki, a két modalitás megfeleltetésén túl, vagy inkább azzal összhangban, az interaktivitás 20 Si Waite: Sensation and Control: Indeterminate Approaches in Popular Music. In: Leonardo Music Journal, Volume 24, The MIT Press, USA, 2014, p.p. 78-79. „In Kafka-esque, a human performer controls the music and visuals by typing a Franz Kafka quote on a computer keyboard. The system recognizes certain words in the text, and responds by changing the states of a number of sound generators. The rhythm of the typing determines the rhythmic elements of the piece." 21 Szigetvári Andrea: CT - kép és hang kölcsönös átértelmezése interaktív zenei rendszer segítségével, Online: http://vizualzene. hu/szigetvari_andrea.pdf (2015. 03. 14.), 3. oldalon válik főszereplővé. Azon kevés kortárs kísérletek közé sorolható a nagyjából 20 percesre tervezett előadás, ahol a szerző improvizációja, mintegy hangszeren való játéka alakítja ki a végleges, de csak az akkor, abban az adott idő-térben tapasztalható formátumot, megjelenést. A vizuális elemek rövidsége, ezért variálhatóságának korlátái a hozzá rendelt hangokkal, különféle mátrixokkal teljesedik ki igazán. A visszatérő vizuális elemek hangsúlyozzák, emelik ki a gazdagabb auditív változásokat. A szokatlan módon alkalmazott technika; a CT-felvételek elkészítése a kimozdítással, ami az eszköz nem rendeltetésszerű használatából ered, sajátos vizuális látványt eredményez. Az eredetileg egy drótkompozíció sűrű szeletelt fényképsorozata a fém tulajdonságának köszönhetően megzavarja a tiszta látványt; éppen ez okozza esztétikai minőségét. A „hiba esztétikája" dominál22. A kozmikus hatást keltő mozgó fénypontok generálják a hangokat, az elektroakusztikus zenét, de fordított irányban is igaz a megállapítás. A találkozás szűkebben vett szinkronitást eredményez23. (1. ábra) Szigetvári Andrea elektro-akusztikus zeneszerző egy másik műve kapcsán Stewart Collinsonnal dolgozott együtt. A Transitus Angeli 2014-ben készült, 11 perces audio-video, bár típusa/technikája szerint inkább talán animációnak nevezhető24. A két szerző tudatosan törekedett a chioni szinkronizációs pontokon keresztül (point of synchronization) egy „laza szinkronizmuson” (loose synchronism) alapuló kép-hang megfeleltetés megvalósítására25. E sorok írója 2010-ben kezdte el Szinkrónia néven annak a kísérleti audio-vizuális sorozatnak a létrehozását, aminek eddig több mint száz különálló opusza valósult meg26. A korai szakaszban elsősorban az alapelemekre épülő szigorú hang-kép megfeleltetések kerültek előtérbe, de egyre lazult a kapcsolat és a chioni ideológiához is igazodva egy tágabb, szabadabb szinkronizáció valósul meg a Szinkrónia audio- video moduljai között. 22 Vö. Kim Cascone (2000): A hiba esztétikája: „poszt-digitális" tendenciák a kortárs komputerzenében, Online: http://www.balkon. hu/balkon03_12/12cascone.html (2010. 01. 13.) 23 Szigetvári Andrea: CT, élő elektronika, interaktív audio-vizuális mű, 2010, Részlet a műből: online: https://www.youtube.com/ watch?v=73o54m5s_2g (2016. 03. 16.) 24 Online: http://art-film-festival.com/portfolio/transitus-angeli- stewart-collinson-andrea-szigetvari/(2016. 02. 10.) „Transitus Angeli is located within the stream of film-work that has sought alternatives to realistic visual representation and figuration, but acknowledges that abstraction in both the visual and sonic domains cannot be separated from the world from which it emerges. Ironically titled, this piece of 'sonic cinema’, or 'sonikinos', is an oppositional response to current reactionary tendencies and growing economic, social and political turbulence. Through systematic distortion and deconstruction, a synthesised bell-sound becomes transformed into a rough-music, charivari, scampanate, or katzenmusik, articulated and reinforced visually, synchretically, and synaesthetically by the agitated jitter of a visual field derived from digitised looped and sequenced hand-painted 16 mm film." 25 Online: http://vizualzene.hu/vaku_program_final.pdf (2016. 02. 10.) 26 2012-ben adta ki a Képírás Művészeti Alapítvány az első elkészült 30 darabból DVD válogatását egy füzet kíséretében (Gyenes Zsolt: Szinkrónia/Synchrony).
