Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gyenes Zsolt: Néhány új struktúra és megoldás az audio-vizuális művészetben
NÉHÁNY ÚJ STRUKTÚRA, MEGOLDÁS AZ AUDIO-VIZUÁLIS MŰVÉSZETBEN 431 1. ábra. Szigetvári Andrea: CT, élő elektronika, interaktív audio-vizuális mű, 2010 (állóképek) A legszigorúbb szabályokon alapuló, de már áttekinthetetlen struktúrák véletlenszerűséget hoznak létre. A véletlennek nagy a szerepe minden típusú művészetben27. A váratlan, az izgalom és a véletlen karöltve jelennek meg a mozgóképen is; egyik mozgatórugó lehet az érdekfeszitö művek létrehozásának vonatkozásában. A Fibonacci számsor, mint a legegyszerűbben kiszámítható struktúra alkalmazása, a fentiek értelmében véletlenszerűséget hoz létre. Ez pedig a mindennapi tapasztalatainkkal nagy mértékben találkozik. Főleg a Szinkrónia sorozat első felében alkalmaztam gyakran az ismert számsort a képi és hangi környezet létrehozásában. Minden esetben előre megterveztem a makrostruktúrát (2. ábra). A mikro-elemek a munkafolyamat során alakultak, épültek be a nagy egészbe. Az „audio-vizualizáció” folyamatában a szonifikációnak, de ugyanúgy a vizualizációnak is szerep jut. Csak néhány momentuma a kutatási háttérnek, illetve az inspirációknak, felsorolás-szerűen a következő: Braille-írás, Beissel-harmóniák, Szkrjabin misztikus akkordja, bűvös négyzet, CTG-diagram, Leverkühn zenei harmóniái (Thomas Mann), Ludolf-féle szám, Cangiante-színsor, Ingo Glass forma-szín analógiája, audio spectrum, Ru- bik-kocka, szinesztézia és utóképek28. Mind olyan elemek ezek, melyek „szigorúságuk kiszámíthatatlanságával” élő struktúrákat generálnak. 27 Vö. Véletlen mint stratégia / Chance as strategy, Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület, kiállítás a Vasarely Múzeumban, Budapesten és katalógus, 2012. 28 Lásd részletesen: Gyenes Zsolt: A Szinkrónia keletkezése, Online: http://vizualzene.hu/gyenes_szink_keletkezese.pdf (2016. 03.16.) Végezetül a példák sorában a Szinkrónia sorozat egyik legutóbbi opuszát ismertetem röviden (3. ábra). A mű alapját Kurt Schwitters Ursonata-ja adja; a dadaista mű inspirálta. Ismételten szerepet kap a Fibonacci- számsor alapján való makró-struktúra megvalósítása. A munka igazi posztdigitális szemléletben készült. Felhasználásra kerül benne diafilmkocka és VHS videó-részlet is. A hangi- és a képi elemek szekvenciái is egyetlen szövegpartitúrából indulnak ki (Ursonate), melyek analóg hang-kép felvételek újrakeverésével, digitális módosításaival nyerik el formájukat. Többszörös (monitor)rétegződések, modifikációk, visszatérő elemek, idézetek összeforrasztása vezet el a végső audiovizuális megjelenésig. A low-tech, a glitch-szerű esztétika, utalás az analóg, klasszikus videóművészet formáira, szintén meghatározó tényezők. Az absztrakt képi világ és szerkesztésmód újabb kihívásnak nevezhető. Természetesen nincsen története a műnek, maximum csak történések vannak benne. Ezért a vizuális-auditív elemeknek, azok együttesének több, mint tíz percen keresztül „el kell vinniük a balhét”. A layer-ek csúsztatásai, visszatérő, bár variált formátumai a megformált ritmussal karöltve vezetnek térbe és időben tovább29. A kizökkentés a megszokott kerékvágásból a művészet alapjellegzetességei (és alapfeladatai) közé tartozik. Napjaink audio-vizuális kultúrájában úgy tűnik koránt sincsenek kimerítve a (megformálási) lehetőségek. A „másik út” még tovább ágazódik... 29 Online: https://www.youtube.com/watch?v=30Vyer68bcM (2016. 03. 16.)
