Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Megtalált évek: a kaposvári kórház története 1849–1870 között
MEGTALÁLT ÉVEK: A KAPOSVÁRI KÓRHÁZ TÖRTÉNETE 1849-1870 KÖZÖTT 323 érteni képes, az tud orvosolni.[...] A kormány különös kötelességének tekintem, hogy az orvosok folytatólagos kiképzésükre [Wehle kiemelése!] a gyakorlati működésük alatt némi ügyelet szenteltessék, mert a gyakorlat engedelmével csak biztosíthatja magát az álladalom, hogy az orvos a tudomány igényeinek a mostani álláspontjára nézve megfelelt, de mivel az orvostudomány naponként fejlődésében továbbhalad, és gyakran néhány év után új alakba öltözködik, tehát elkerülhetetlen szükséges, hogy szinte az orvosok is magokat a tudomány ezen haladásának alávessék. Parancsoltassék meg, hogy egy vármegyének valamennyi orvosai egy szövetséghez valók, melynek nem tekintve hivatalos állásukat, csak a tudományos haladás célja. A megyei főorvos vagy más tudományos orvos legyen e szövetségnek elnöke, és a többi orvosok válasszanak magok közt oly férfiakat, kiket a különféle szakokra legalkalmatosabbaknak tartanak. Ezenkívül kell két jegyző. Minden holnapban tartassák gyűlés, melyben élettanból, vegytanból, kortanból, materia medicából, gyógytanból és sebészetből értékezések tartatnak. Egyszersmind minden gyűlésből tűzessék ki egy kérdés, melyre minden orvos a következő gyűlésen feleletet bemutasson, új eredmények vagy a jobb kidolgozások a magasabb orvoshatóságnak beküldessenek, valamint a jegyzők is kötelesek legyenek a szóbeli értekezések érdekesebb eredményeit írásba foglalni és szinte a magasabb hatóság elé beterjeszteni. Ekképpen megtartatnak az orvosok szerénységben, és a kormánynak alkalma lészen a legalkalmasabb orvosokat a tartományokban megismerhetni, és magasabb célokra használhatni. Ha kezdetben ez ellen az orvosok sok mentséget előhozandnak is, mégis végre a kötelesség és a jó szellem diadalmaskodandnak. Nem kevésbé fontos és a kormány által el nem utasítható dolog az úgynevezett egészségi rendőrség felállítása; az alatt értem az orvosok összes tevékenységére való felügyelést, eddig legfeljebb az orvosok hivatalos állására volt gondunk, a főorvosok egyebet nem tesznek, mint az orvosi látleleteket végbevinni, a himlőoltást eszközölni, szerencsétlen esetekről és járványokról jelentést tenni. Hogy mit csinálnak a többi gyakorlati orvosok, erről mit sem tudnak, és ha egyszer ebbe akarnák magokat avatni, akkor bizonyosan kellőképpen megha- raptatnának. De az orvosokra nézve bizonyos fegyelmet kell felállítani, mely által gyakorlatuk és polgári életük ellenőrködés alá tétessék, mert ha minden üzlet, minden mű bizonyos felügyelésnek alá van vetve, miért kellene éppen az orvosok nevezetes karát, melyben egyönké- nyűség vagy bátorság megjobbíthatatlan kárt okoz az egészségen és az életen, felügyelés nélkül hagyni [.,.]. Örülök, ha leveleim által a minisztérium figyelmét ezen éppen-éppen oly fontos tárgyra, az orvosok lelkére, az orvostudományra vezettem, mert azt hiszem, hogy mi az álladalomnak éppen annyival tartozunk, amennyit tőle követelhetünk, ha igazságosak akarunk lenni és szent hivatásunknak megfelelni.”56 56 Antall, J. - Harkó V. 1971, 173-185. A reformtervezet eredeti címe: Nyílt levelek a magyar közoktatási Minisztériumhoz az orvosi tudomány tanításmódjárul. írta: dr. Kinevezését követően első útja Marcaliba vezetett, ahol Pfeffer járásorvossal megbeszélte a tennivalókat. Úgy vélem, ez a gesztus nemcsak hivatali elődjének, de a régi ismeretségnek is szólt, amely tíz évvel korábbra datálható. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1845-ben Pécsett megtartott nagygyűlésén mindketten részt vettek („rendes tagok” voltak), bár Pfeffert az orvos-sebész szakosztály, Wehlét az élettani-állat és növénytani szakosztály névsorában tartja nyilván az eseményről kiadott „történeti vázlat”.57 A vármegyén a korábbi években végigvonult kolera- járványok után a megfertőződött községek, a megbetegedettek és a halálos áldozatok számát tekintve 1855-ben kellett a legnagyobb veszedelemmel szembenézni. 3. táblázat. Kolerajárványok Somogy megyében A járvány éve 1831 1836 1855 Fertőzött községek száma 6 94 150 Megbetegedettek száma 392 8185 15 071 Meghaltak száma 146 1829 6071 A járvány lezajlásának és elfojtásának eseményeire nem térek ki, tudományos igényű, részletekre is kiterjedő feldolgozását dr. Bodosi Mihály elvégezte, tanulmánya hozzáférhető.58 Wehle nem volt könnyű helyzetben, mert a korábbi évek tapasztalatai a szükséges határozottságon túlmenően az intézkedések következményeivel is szembenézésre kötelezték. Amint Balázs Péter megállapítja: „Paradox módon 1830-31-ben, az első nagy kolerajárvány idején sem az egészségügyi közigazgatás jogi szabályozása került előtérbe, pedig az új járvány a pestisre emlékeztető százezres nagyságrendű pusztítást végzett az ország népességében. Kétségtelen, hogy a Helytartótanács gyorsan cselekedett, és 1830. december 28-án az ugyancsak Lengyelország felől betörő vésszel szemben lezáratta az északi határokat. Ezt követően azonban a járványügy empirikus dogmatikája alapján begyakorlott módszerek, amelyek Vehle Ferdinánd. t. n. Baranya V.gye járásbéli orvosa, több tudós társaság rendes tagja. A hivatkozott részletek: VI. és IX. levél. Fel kell figyelnünk arra, hogy a tervezet március 15-ét követően, tehát már a magyar szabadságharc idején keletkezett. A Wehle név írásmódja több változatban ismert, közleményünkben a Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményben fellelhető saját kezű aláírásainak alakját követjük. 57 Magyar Orvosok és Természetvizsgálók hatodik nagygyűlésének vázlata és munkálatai. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Levéltár: a VI. vándorgyűlés iratai. I Fond 2.3, tagnévsor. Kiemelem, hogy Wehle tudományos érdeklődése korán megnyilvánult, mert ebben az évben avatták orvosdoktorrá a bécsi egyetemen, ekkor még ott is lakott. Kapcsolata a magyarokkal tehát régi keletű, ez a tény is magyarázza életpályájának alakulását. A megyei körorvosi hálózat kiépítése során az előkészítő munkában igénybe veszi Pfeffer „helyismeretét", megerősíti járásorvosi tisztségében, körorvosi területet kap, és felkéri, hogy a megyei ügyek intézésében legyen segítségére a továbbiakban is. 7698./1857. BMKGY. 19. doboz. 58 Bodosi, M.: 1996, 113-143.
