Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Bognár Katalin: Vaseszközlelet Balatonőszöd középkori településéről
222 BOGNÁR KATALIN BOGLÁRKA gyekből álló, kissé elmosódott kovácsjegy látható. Fanyelének töredékei is megmaradtak, melyek azonban dendrokronológiai korhatározásra alkalmatlanok. A sarló teljes hossza 44,4 cm, a nyéltüske hossza, 11,4 cm, a penge átmérője 33 cm, legszélesebb pontján 2,5 cm-es. 2013.3.5. Fejsze (7. ábra) Jó megtartású kovácsoltvas, szimmetrikus fejsze. Enyhén ívelt pengéjének felső vonala a köpű vonalában folytatódik és közel egyenes, alsó vonala azonban a felénél megtörik lefelé. Foka nincs megerősítve. Nyaka erőteljesen szélesedik a köpű felé. Sérült nyéllyuka lekerekített körte alakú. Teljes hossza 19,3 cm, ebből pengéje 12 cm, a köpű belső átmérője 7,5><4 cm. 2013.3.6. Fejsze (8. ábra) Jó megtartású, erősen sérült, kovácsoltvas, szimmetrikus fejsze. Egyenes pengéje a nyak vonalában folytatódik, foka azonban letörött. Nyaka erőteljesen szélesedik a köpű felé, mely gömbszerű. Nyéllyuka közel szabályos kör alakú. Teljes hossza 12,5 cm, a köpű belső átmérője 4,5 cm. 2013.3.7. Vasrúd (9. ábra) Jó megtartású, kovácsoltvas rúd. Enyhén szűkülő hasáb alakú. Jobb széle a kovácsolt rétegek mentén törhetett le, bal széle pedig erőteljesen meghajlik. Mérete: 18 cm hosszú, 4,5-3,3 cm széles, 2,6 cm vastag. 2013.3.8. Vasrúd (10. ábra) Jó megtartású, kovácsoltvas rúd. Szabályos hasáb alakú. Jobb szélét a rétegek mentén vágták le, bal széle pedig erőteljesen meghajlik. Mérete: 18,2 cm hosszú, 4 cm széles 2,6 cm vastag. 2013.3.9. Olvadék (11. ábra) Nagyméretű, alaktalan, üreges, lyukacsos vasolvadék. Mérete: 14,2x10,5x24,2 cm. 2013.3.10. Fenőkő (12. ábra) Homokkő fenőkő, melynél nyelet alakíthattak ki. Az „élén" kopásnyomok figyelhetőek meg. Mérete: 21,5 cm hosszú, 1,8-3 cm széles, 2,5 cm vastag. Kutatástörténeti áttekintés A középkori vaseszközöket Müller Róbert 1982- es gyűjtése,5 Terei György és Horváth Antónia kánai,6 valamint Gere László ozorai7 publikációi alapján lehet értékelni. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy az utóbbi évtizedek ásatásaiból igen jelentős mennyiségű vaseszköz került elő, melyek publikálásával pontosabb képet kaphatnánk a kor mezőgazdaságáról, állattartásáról és kovácsművességéről is.8 5 Müller 1982 6 Terei - Horváth 2007 a-b. 7 Gere 2003 8 Müller 2014, 1-2. A Kárpát-medencéből számos középkori vasesz- közlelet került elő, melyek legnagyobb részét a késő középkorból ismertük. Azonban egy 2012-es tanulmányban Szlovákia területéről 7 honfoglalás - kora Árpádkori mezőgazdasági vaseszközleletet is közzé tettek (Bény (Bína), Nyitrabajna (Bojná), Kisdivény (Divinka), Felsőpalojta (Horné Plachtince), Nagykolos (Vel’ky Kiíz), Verbó (Vrbové) és Nemesváralja (Zemianske Podhradie)).9 így a jelenleg ismert Árpád-kori és középkori raktárleletek száma nemcsak az eddig ismert 5-ről (a tiszaeszlár-bashalmi sarlók,10 az 1240-es évekre keltezhető nyáregyháza-pusztapótharaszti sarlók,11 a Kána faluban előkerült változatos összetételű eszközkészlet,12 valamint a kései, a 13-14. század fordulójára datálható nagycserei vasdepo)13 12-re emelkedett, hanem jóval nagyobb idő intervallumot ölelnek fel (honfoglalástól a 14. század elejéig). A késő középkorból ismert eszközleletek korábbi nagyobb száma elsősorban a kutatás egyoldalúságával, és nem a zavarosabb történeti helyzettel magyarázható. Erre az időszakra keltezhetjük Ete,14 Debrecen- Szepes puszta,15 Debrecen-Honokbánya,16 Mohács,17 Nagykőrös,18 Rákoscsaba,19 Csongrád-Bokros,20 Tö- rökszentmiklós-Rózsa tér,21 valamint a 16. századi Cegléd,22 illetve a 17. századi Gyirmót-Sebes tag23 lelőhelyeken előkerült vaseszközleleteket. (13. ábra) A középkori depoleletek a Kárpát-medencében többé-kevésbé egyenletesen oszlanak meg, leszámítva az erdélyi területeket, ahol a kutatás jelenlegi helyzetéből fakadóan jóval kevesebb vaseszközlelet ismert. Hangsúlyoznunk kell, hogy kivétel nélkül falusi környezetből kerültek elő az elrejtett eszközök, amelyből az következik, hogy különböző típusú, legnagyobb részt mezőgazdasági szerszámokat rejtettek el. A depoleletek összetétele és mennyisége alapján jelentős értéket képviselhettek, így feltehetően egy- egy jobbágygazdasághoz vagy ritkábban egyházi birtokhoz tartozó tárgyak lehettek.24 Technológiai megfigyelések A tárgyak jelentős részénél készítéstechnikai jegyek is megfigyelhetőek, így készítésük munkafolyamatát rekonstruálni lehet a hazai, a külföldi és a néprajzi párhuzamok, illetve a metallurgiai vizsgálatok segítségével. Ezek mellett azonban használati nyo9 Turcan 2012 10 Kovalovszki 1980, 104. 11 Parádi 1976. 12 Terei - Horváth 2007 a-b. 13 Szolnoki 2006. 14 Miklós 2005. 15 Ecsedy 1931. 16 Kiss 1962. 17 Kiss 1963. 18 Simon 1994. 19 Müller 1976. 20 Simon 1984. 21 Kovács 1990. 22 Ikvai 1962. 23 Müller 1974. 24 Parádi 1976.
