Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Harag Mátyás: A csoma-újtelepi késő avar kori temetőrészlet
ACSOMA-ÚJTELEPI KÉSŐ AVAR KORI TEMETŐRÉSZLET 173 A leletanyag értékelése Fülbevalók A csornai temetőrészletben három sír (6., 7. és 14. sírok) tartalmaz fülbevalót, sajnos azonban a 14. sír fülbevalója elkallódott. Az antropológiai vizsgálatra (14. sír), illetve a kísérőleletekre (7. sír, gyöngysor, gyűrű?) hivatkozva elmondhatjuk, hogy a fülbevalók javarészt női sírokból származhattak. Noha mindegyik példány magában került elő, fontos megjegyezni, hogy a 6. és 7. sírok fülbevalói eleve feldúlt sírokból származnak, illetve a 14. sír esetében a bal járomíven megfigyelhető elszíneződés utalhat a fülbevaló egykori párjára. A 14. sír fülbevalója az ásató leírása szerint a 7. sírból előkerült példányra hasonlíthatott. Utóbbi az ovális, rombusz átmetszetű, gyöngycsüngős fülbevalók közé tartozik, Cilinská X. típusába (Őilinská 1975, 79.), amely típusnak különböző altípusait, variánsait a kutatás egységesen a késő avar korra, azon belül a 8. század második felére és a 9. század elejére keltezi. Ugyan a 7. sír fülbevalójáról elveszett az üveggyöngycsüngő, de megmaradt a karika alsó ívére hajlított vékony, lapos bronzlemez, amelyre felhúzták a gyöngyöt, majd a gyöngy lecsúszását meggátolandó, nyitott végét mindkét oldalon visszahajtották. Az üveggyöngycsüngők ily módon való rögzítéséhez hasonlót a leobersdorfi temető 91. sírjának fülbevalójánál is megfigyelhetünk (Daim, 1987, 249.; Taf. 92). Az előbb tárgyalt, meglehetősen gyakori fülbevalótípus mellett egy igen ritka típus is előkerült a csornai temetőrészletből. A 6. sír fülbevalójának kerek, négyszög átmetszetű, granulátumokkal díszített karikája, és merevtengelyes, ezüstgömbből és granulátumokból álló csüngője van. A szokatlan kialakítás miatt a fülbevalót Zlata Cilinská egyik típusába sem sorolhatjuk be, bár kétségtelen, hogy karikájának tulajdonságai és feltehetően az üveggyöngycsüngőket utánzó ezüstgomb miatt a Őilinská-féle IX. típus A variánsához (Őilinská 1975, 77-79.) állhat a legközelebb. A probléma a keltezésben is megnyilvánul. Míg az említett típust a 7. század második felére - 8. század elejére lehet keltezni (Cilinská 1975, 80.; Abb. 6.), addig a csornai fülbevaló legjobb párhuzamát jelentő, ezüstlemez-gömbös csüngővei ellátott, Zsebes/sebastovce-i temető 79. sírjából előkerült fülbevalót (Budinsky- Krióka-Toóik 1991, 21.; Taf. Vili.) a többtagú rúd-; és szegmentgyöngyökből álló gyöngysor a 8-9. század fordulójára - 9. század elejére keltezheti. Gyöngyök Gyöngysor a csornai temetőrészletben egyetlen sírból, az elpusztult 7. női sírból került elő. A közel 100 db gyöngyből álló gyöngyanyag legnagyobb részét az apró, fekete, ritkábban átlátszó üvegből készült és bronz fűzőhengerrel ellátott köles-, félgömb-, hengeres-, bikónikus és lapított gömb alakú gyöngyök teszik ki. Viszonylag nagy számban találhatóak meg a diny- nyemag alakú gyöngyök különböző formájú és színű típusai, amelyek közül néhány, mint például a kör átmetszetű, kúpszerű, a mindkét oldalán bordás nyújtott cseppszerű, illetve az általánosabb cseppszerű típusok megtalálhatóak a székkutas-kápolnadűlői temető gyöngysoraiban is (Pásztor 2003, 364.; 7. táblázat). A gyöngyanyag részét képezi további két szem többtagú rúdgyöngy, egy szegmentgyöngy, egy sárga dudorokkal díszített szemesgyöngy, továbbá egy selejtes gyöngy is. Keltezés szempontjából főleg a dinnyemag alakú és a többtagú rúd alakú gyöngyöknek van jelentősége. Noha a római s bizánci előzményekre visszavezethető dinnyemag alakú gyöngyök már a 7. század második felétől kezdve előfordulnak az avar kori sírokban, igazi divatjuk a 8. századra esik, és az avar kor végéig megtalálhatóak a temetők leletanyagában (Szőke 1992, 873-874.). A többtagú rúdgyöngyök azonban főleg a 8-9. század fordulóján és a 9. század első harmadában terjednek el tömegesen egész Európában így a Kárpát-medencében is (Szőke 1992, 876-879.). Előállításuk a Közel-Keleten folyhatott (Greiff-Nallbani 2008, 367-368.). A fentiek alapján, a csornai gyöngysor a 8. század végén, illetve a 8-9. század fordulóján kerülhetett sírba. Övviselet A csornai temetőrészlet négy sírjából került elő övre utaló vascsat (9., 10., 11. és 12. sírok). Egy esetben (9. sír) két vascsat került elő a sírból: míg az egyik a veretes övét foghatta össze, a másik pedig egy veret nélküli öv csatja lehetett. Övre utaló csat szinte csak férfi- ill. fiúsírból ismert, kivételt jelent azonban a 12. sír, amelynek halottját az antropológiai vizsgálat nőnek határozta meg. Egyedül a temetőrészlet 9. sírjából kerültek elő bronz övveretek, amelyeken ún. liliomos díszítés figyelhető meg. A csornai övvereteken lévő liliomábrázolás (rügyekből kinövő, egymásnak forduló és a középső szirommal összekötött háromszirmú liliompárok a veret középső tengelyének vonalában) Magdalena Schmid tipológiájában az I. típus jellemzője, amely díszítés a késő avar kor kezdetétől a korszak végéig feltűnik az övvereteken (Schmid 2015, 66.; 104.). Míg az övforgó a lekerekített, háromszirmú liliomot ábrázoló és díszítetlen peremű (Alá típus/ kategória) propellerveretek közé, addig a mellékszíj-, vagy lyukvédő veretek a címer alakú, háromszirmú liliomot ábrázoló, enyhén „pikkelyszerűen” kiképzett szélű (Alb típus/kategória) darabok közé tartoznak (Schmid 2015, 69.; Tab. 11-13.; Abb. 22.). Az I. típust a már a Szalontai Csaba által is körvonalazott (Szalontai 1995, 129.; 1. térkép) dél-dunántúli fém- művességi körben is gyárthatták, aminek perifériáján helyezkedhetett el a Kapós-völgye (Schmid 2015, 103-104.). Szalontai Csabának a különböző övveret kombinációkra épülő szeriációs táblázata szerint a tokos, indadíszes kisszíjvég igen ritka kísérőlelete a liliomos övdíszeknek, együttes előfordulásuk főleg a liliomos övgarnitúrák használatának korábbi szakaszára jellemző (Szalontai 1995, 129.; 1. táblázat). A csornai övkészlethez hasonló kombinációkat Magdalena Schmidt az Spa l-ll idejére keltezi (Schmid 2015, 90.; Abb. 24.). A csornai övét hiányos övnek kell tartanunk, ugyanis az egyes övszerelékek hiánya eb
