Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Harag Mátyás: A csoma-újtelepi késő avar kori temetőrészlet
174 HARAG MÁTYÁS ben az esetben nem magyarázható a sírrablással. Itt kell megemlítenünk Szalontai Csaba azon megfigyelését, hogy a liliomos övdíszek gyakran hiányos övgarnitúra részeiként, vagy sokszor más készletekbe tartozó veretek társaságában kerülnek elő (Szalontai 2003, 396.). E megfigyelést a csornai övgarnitúra is megerősíti. A kisméretű övcsatot figyelembe véve elképzelhető, hogy a kisszíjvéget használtak fel nagyszíjvég gyanánt és ebben az esetben a többi címer alakú veret is lyukvédőként a szíjvég mögé lehetett felerősítve. A már említettek alapján az övveretek a 8. század első felében vagy a század közepén kerülhettek sírba. A többi sírból a már említett egyszerű vascsattal záródó övék (10., 11. és 12. sírok) ismertek. A 11. sír övéhez egy vaskarika is tartozott, amelyen szövetmaradványok maradtak meg. László Gyula szerint e vaskarikának az eszközök, de leginkább a késnek övre való felfüggesztésében lehetett szerepe (László 1940, 95.; 2. kép), amit a díszövek, így a 9. sír esetében is az övforgó láthatott el (László 1941, 179.; XLVI. t. 2). Ugyanakkor a László Gyula féle rekonstrukció problémáira újabban Szőke Béla Miklós mutatott rá (Szőke 2008, 197-201.). A 10. sír esetében hiányoznak az előbb említett függesztők, így elképzelhető, hogy a késtokot csak egyszerű szíjkapcsolással akasztották az övre. További érdekes nyomokat őrzött meg a 11. sír vascsatja, amelyen a textillenyomaton kívül egy kisméretű vas szíjvég tokos vége és a belécsatlakozó bőr maradványa őrződött meg. Fegyverm el lékle t A csornai temetőrészletből mindössze a 12. női sírból előkerült töredékes, háromélű nyílhegyet tarthatjuk fegyvernek, illetve talán a hosszabb vaskéseknek is lehetett ilyen funkciója. A nyílhegy Michal Holescák tipológiájában a BII1 -es típusba tartozik, azaz a háromélű, könnycsepp alakú, nyéltüskés nyílhegyek típusába, amely az avar kori temetőkben igen gyakori (HoleSCAk 2015, 304.). Vaskések A csornai temetőrészlet anyagában összesen nyolc vaskés szerepel, sírbeli helyzetét azonban csak négynek ismerjük (8., 9., 10. és 11. sír). Mindannyiszor a test középső részén, a kéz és medencék környékén kerültek elő, a kisalföldi temetőkben megfigyeltekhez hasonlóan általában a halott jobb oldalán (Tomka 1972, 72.). Az egyetlen kivételt a 10. sír jelenti, ahol a vaskést a halott bal oldalára, az alkar mellé helyezték. A késeket olykor feltehetően az övre függesztve, máskor az övről leoldva helyezték sírba, de hegyük minden esetben a lábak felé nézett. A kés elsősorban a férfi és (fiú?)gyermek sírok jellemző melléklete, egy esetben (12. sír) került elő kés antropológiailag nőnek meghatározott halott sírjából. A legfiatalabb halott, akit késsel temettek el, a 8. sírban nyugvó gyerek volt. Egyben ő rendelkezett a legrövidebb, mondhatni „gyermekméretű” ép késsel (H.: 7,1 cm, P.h.: 3,5 cm, P.sz.: 1,9 cm). A csornai temetőrészletből ismert kések többségére jellemző a keskeny és hosszú, valamint egyélű és egyenes hátú penge, nyelük a fogóvégen rendszerint elkeskenyedik. A késpenge a nyélhez legtöbbször középen kapcsolódik, de felső nyélállás is megfigyelhető egyes darabokon (9 és 12. sír). Két esetben (8. és 10. sírok) a kés hegye lekerekített volt, az összes többi esetben hegyes. A 8. sír késmarkolatának végét úgy tűnik meghajlították, talán azért, hogy az esetlegesen fából készült markolatot ne lehessen lehúzni a vasról. Orsógomb A csornai temetőrészlet 14. sírjában nyugvó nő bal oldaláról egy díszítetlen, szürkére égett, apró kaviccsal soványított bikónikus orsógomb került elő. Az orsógombok gyakori sírmellékletek, főleg a későbbi periódusra jellemzőek. Ugyanakkor a dunaújvárosi telep feldolgozása kapcsán már Bóna István is rámutatott, hogy orsógombok a kora avar kortól kezdve előfordulnak a sírok és a telepek leletanyagában (Bóna 1973, 79.). A későbbi, hullámvonallal díszített darabok közé tartozik a közeli kapospulai temető 7. sírjából előkerült példány is (Garam 1971, 99-100.). A csornai példány elég jellegtelen, keltezése bizonytalan. Ostorvég Már Erdélyi István rámutatott arra, hogy esztergával készültek azok az avar kori gömb vagy tojásdad alakú csonttárgyak (Erdélyi 1956, 49.), amelyeket ő is és később Garam Éva is ostor vagy korbácsvégeknek, illetve ostorbuzogányoknak határozott meg (Garam 1998, 109.), többek közt Bakay Kornél ellenében, aki László Gyula nyomán jogarnak tartotta a 9. sírból előkerült példányt (Bakay 1975, 43.). A csornai darabot agancsból esztergálták tojás alakúvá. Nyakában vasmaradvány található, amely talán egy hurkos végű vaspálcának a nyomát őrzi, a tárgy hosszúságában futó furattal együtt. A csornai példány formáját tekintve legközelebbi párhuzama a keszthelyi darab, Garam Éva mindkettőt a legkésőbbi avar kori példányoknak tartotta (Garam 1998, 119.). Nem mellékes az sem, hogy az ostorvég olyan sírból származik, amelynek mellékelt állatcsontanyaga a legváltozatosabb lehetett a temetőrészletben. Egyéb vastárgyak Több csornai sírból is került elő olyan vastárgy, amelyeknek funkciója, meghatározása is bizonytalan. A 8. gyermeksírban talált kisméretű, összeoxidálódott vastárgyon, apró kerek vasgyűrűk ismerhetőek fel, így jobb híján elképzelhetőnek tartom, hogy láncpáncélból kialakított amulett. A láncingek részleteinek sírba helyezése a környéken a késő avar kori (Bárdos 1978, 17.) és a 9. századi (Bárdos 1985, 14.) temetőkben is megfigyelhető. A11. sír halottjának jobb combcsontján vastöredékeket talált az ásató, amelyekből mindössze csak egy darab, egyik oldalán íves, réteges vaslemez maradt meg. Azonosításuk, szerepük bizonytalan, akárcsak azé az elkallódott vaslemezé, amelyik a 9. sírban találtak a kisszíjvég alatt. Kerámiák A temetőrészletből összesen négy darab edény került elő, de múzeumba csak három jutott, ugyanis a 9. sír egyik kerámiája olyan rossz megtartású volt, hogy megmenteni nem lehetett. Sírbéli helyzetét csak a 6.
