A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella: Fonó és Kisgyalán községek gazdasági épületeiben alkalmazott tartástechnológiai eljárások változása a 20. század második felében
262 LANSZKINÉ SZÉLES GABRIELLA Az istállós pajták vannak magasabban a trágyadombok lejjebb (9. ábra). Az épületegyüttes padlásának szerepe, szintúgy kiemelkedő fontosságú volt, mint maga az épület. A100- 150m2 területű padlásteret a kukorica tárolására használták ki Fonóban. Kisgyalánban a kisebb alapterületű istállók révén a tárolásnak erre a módjára kevésbé volt lehetőség, ezt a célt ott a górék szolgálták. Fonóban szintén ahol kisebb alapterületű gazdasági épületek készültek ott építettek górékat. Kivételt képez egy eset, amely a komplex gazdasági épületegyüttes udvarában áll, ennek sem emlékeznek építési évére, valószínűleg az istállós pajta elkészülte előtt építették. Kisgyalánban tetszetős téglalábakon álló lécgórék találhatóak. Ezek kihasználtsága a jelen években kezd csökkenni. 2007-2008-ig a háztáji kertekben kézzel leszedett kukoricacső került a górékba, amit aztán a szinte mindenhol megtalálható zsurmolóval „kopoztak le” (kukoricacsőről a szem lenyerése). Mára csupán itt-ott található elvétve egy-egy góréban csöves kukorica. Azonban ezek a górék biztos, hogy méltó díszei maradnak az udvaroknak akkor is, ha nem eredeti céljukat szolgálják. A helykihasználtság végett esetenként a disznóól padlásra hordták fel a kukoricát (10. ábra). „Amelyik padlásnak nem volt falmagasítása, arra a gabonát garmadába öntötték...A padláson bizony télen sokszor belepte a hó a gabonát.”7 8 Kisgyalánban több helyütt megfigyelhetők lécezett falmagasítások, a sertésólakon, Fonóban ez kevésbé jellemző. Acsumás kukorica útját nyomon követve Fonóban, következő volt a betakarítás menete: „A csumás kukoricád sar’óval levágtuk, a hosszú kocsira öntöttük. A kocsi deszkával meg volt toldva, mert könnyű volt a kukorica ezért többet lehetett rárakni. Ezt az udvaron leöntötték, este összegyütt az ismeretség fosztani. A kukorica csumája a bikák számára szolgált takarmányul. Másnap lett a padlásra fő’ paku’va csigán. Ez a csiga száraz fából készült, amin, rudaló kötélen két-két kampó lóg, ebbe lehet beleakasztani a vékát és lehet le fő’ eregetni amit éppen szükséges, kukoricát, bálát, hagymát. Ki az istállópadlásra, ki a ház padlására tárolta be a kukoricát, ezeken, a helyeken jól szellőzött. Ennek a betárolásnak a folyamata fél napig is betartott. Két személy szükséges hozzá mindenképp, egy megtölti és ráakasztja a vékát a kampóra és felhúzza, a másik leveszi a vékát, kiönti, majd leengedi a csigán a vékát. A vékát fel kellet öltöztetni, hogy a szem ne hulljon ki belőle. Nejlonnal ki kellett bélelni kívül-belül, majd rá körű’ varrni a nejlont, úgy hogy a belseje kivű’ lett hajtva.”9 Amíg nem volt csiga, fél zsákszám hordták fel a kukoricát a padlásra, amíg többeken át nem adták a csigás módszert egymásnak. Ezeket, a csigákat Böröcz József készítette Büssüben, onnan terjedt el Fonóban is. A két község távolsága 8 km. A köztük 7 Nagy Gy. 1963: 101. 8 Kisgyalánban nem csumásan szedték a kukoricát, viszont Fonóban, Göllében igen, itt is tapasztalható a kis 3-4 km-es távolságok ellenére a szokások közötti különbség. 9 Pál Elemérné fekvő Kisgyalánban nem terjedt el a csiga használata,10 bár Böröcz Józsefet ott is ismerték. Ennek oka szintén a két község eltérő góré számával magyarázható. A górékba való csöves kukorica betermeléséhez nem alkalmaztak csigát, oda úgy ,,burogatták”(bor\tották) be a kukoricát. „Csigán, látjátok csak könnyebb, mint zsákban. Az egyik szomszéd kölcsönadta, leódtta (leoldotta) a másiknak, míg kipróbálta, hogy rá szánja-e magát a vételre. Mert hát mindennapi dó’got (dolgot), nem lehet mástól kérni. Mindenki beszerezte, amire szüksége volt, nem jellemző a kölcsönkérés. ”11 Az 1960-as évek után, már csak a zárt kertekből került betakarításra csöves kukorica, a szükséglet többi részéhez szemes formába jutottak hozzá a gazdák. Ekkortól már gépjárművek szállították a szemet, MTZ traktorok, IFA-k. Amik sajnos több gazdasági épületen is nyomot hagytak, „háromnak is bánta a sarka,”12 azáltal, hogy az IFA neki tolatott az épületnek. Bár ez nem feltétlen írandó a sofőr számlájára, Ő a hely szűkös voltáról igazán nem tehetett, ha megfordulni nem lehetett, akkor tolatni kellett. Általában egy 10><10-es ponyvára billentette le a kukoricát, a ponyva duplán került leterítésre, a kiszakadás veszélye miatt. Valamint így könnyebb volt mozgatni rajta a szemet is. Amikor már fogyott le róla a szem, lehetett összehajtogatni, hengergetni. A vödörrel méréskor óvatosan kellett a fém vödör peremét meríteni, nehogy kiszakadjon a ponyva. Ponyvát úgy is készítettek, hogy elszakadozott nejlonzsákokat varrtak össze. A szomszédok, rokonok, ismerősök, ha látták, hogy valaki udvarába beáll a termelőszövetkezet IFA-ja rögtön indultak vödrökkel a szemet bemerni. Az egymás segítése a gyorsaság miatt is fontos volt, hogy esetleges zápor esetén, „oda ne ázzon” az udvarra a szem. „A szemet is ésszerűbb volt a padláson tárolni ott jobban szellőzött, mint esetlegesen lent építeni valamilyen tároló helységet, ott ugyanis könnyebben bepenyhedt (benedvesedett) a szem, összepené- szesedett, sőt a patkányok is bepiszkították. Az egerek is tudtak pocskosságot (pocsékolást) csinálni.”13 Árpából általában kevesebbet vásároltak a gazdák, ekkor a „szárogatás”14 után a magtárból merték fel zsákokba a szemet. Mennyivel szebben hangzik így ez a szó, hogy szárogató, mint a szárító! Kisgyalánba áll még a régi 1970-es években épült szárító, amit még mindenki szárogatónak hív, az újat, a 2000 évekbelit szárító névvel illetjük. Egy szóból tudja mindenki, hogy melyikre gondolunk, nem kell magyarázkodni, hogy új vagy régi. Ugyanakkor a gyakorító képzős szárogató szóból kisej- lik, hogy teljesítőképessége kisebb a szárítóénál. Azsákokról is érdemes pár szót szólni. Magtárosként volt rá módom rácsodálkozni, igen sok szép példányra. Ezek a szépen simára szőtt, szájukon rávarrt madzaggal, név, utca, házszám, díszítés rányomtatásával ellátott zsákok főként Fonóban voltak jellemzőek. 10 Kisgyalánban Göndöcs Béláné portáján található csiga. 11 Pál Elemérné 12 Repedések keletkeztek az épületek falain. 13 Pál Elemérné 14 A kívánt szárazanyag tartalom elérése.
