A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Lanszkiné Széles Gabriella: Fonó és Kisgyalán községek gazdasági épületeiben alkalmazott tartástechnológiai eljárások változása a 20. század második felében
FONÓ ÉS KISGYALÁN KÖZSÉGEK GAZDASÁGI ÉPÜLETEIBEN ALKALMAZOTT 263 tartástechnológiai eljárások változása a 20. század második felében „Most már a rosseb eszi, fönn a palláson a szőttes (szőttes) zsákokat.” Ez a szó szerint idézett mondat sokat elárul, egyrészt a rosseb utal somogyi mivoltunkra, másrészt kifejezi azt az elkeseredést, miszerint az által, hogy eszi, nem a rendeltetésük szerint vannak használva. A későbbiek folyamán a termelő- szövetkezet évei alatt, legtöbben állatjelölő krétával a monogramjukat írták rá zsákjaikra. Igényesebb módja volt a jelölésnek, mikor tintaceruzával folyóírással írták a zsákra a nevet. Ezeket a szőtesszsákokat követte az úgynevezett „csótány”, vagy juta zsák. Ebből is illett 20-40 db-ot tartani egy háztartásban. A táp, kon- centrátum, az 1980-as években főként nejlon zsákban került forgalmazásra. A fehér, fényes műanyag zsákokban vetőmagot értékesítettek, ezért sokáig rajtuk maradt, hogy vetőmagos zsák, mikor már nem is azt tároltak bennük. Ezek igen kelendőek voltak, könnyebben kezelhetőek, mint a csalánzsákok, kisebb súlyúak, könnyebb eltávolítani belőlük a port, ha kirágja az egér pótolható, kevesebb helyet foglal. Az úgynevezett vetőmagos zsákot foltozni sem kellett.15 Ezekhez a zsákokhoz nem is olyan könnyű volt hozzájutni, így hát a termelőszövetkezetből igyekezett mindenki szükségletének megfelelően, ingyen bérmentve beszerezni.16 Fonóban a hatalmas pajta a szükséges széna meny- nyiséget maximális mértékben befogadta. így a tárolási veszteséget minimálisra lehetett csökkenteni. A kazal beázik, ha le van takarva, akkor is, a hatalmas belmagasságú pajták esetén ez nem történt meg. Az ollólábas tető- szerkezetek, ma is ámulatba ejtik az embert (11. ábra). Többen is, minden esetben asszonyok, ugyanazon szavakkal élve, így emlékeztek vissza: „Sokszor a vellámmal kotorásztam a tetőt. A betermelés úgy történt, hogy a pajta ajtón behajtott a kocsi, a lovak pedig a pajta ajtóval szembe lévő kisebb méretű ajtón kimentek a szomszéd udvarába. Tehát a pajta közepén állt a kocsi, a szomszédban keresztbe álltak a lovak. ”17 18 (12.-13. ábra). Miután a széna lekerült a kocsiról, a ló nem a szomszéd felől kanyarodott ki, - bár erre is volt példa - hanem „kicurikkoltatta" (kihátráltatta) a lovakat a gazda saját udvarába. Más megfogalmazás szerint „kisegge’tek” a lovak a pajta kapun. A pajta ajtónak kellően szélesnek és magasnak kellett lennie, hogy a megrakott szekér beférjen rajta. A szomszédba nyíló kisebb ajtókra pedig Kisgyalánban nem ismerek példát. Fonóban az ésszerűség hívta életre őket, na meg a megengedő rokoni szálak. „Aki nem volt haragba a szomszédjával megengedte. Minálunk nem volt differencia. ”1B 15 A csalánzsák ha kilyukadt akkor, esős napokon a termelőszövetkezetben zsák foltozás volt a napi munka. 16 Kis értéket képviselt darabonként, így hát senki nem tekintette lopásnak, egyszerűen hazavinni a közösből. Ma már ezeknek a zsákoknak sincs meg a kellő becsületük, nem kellenek senkinek. Ahogy esik, úgy puffan, ha a feneke esik felfelé senki sem fordítja meg, senki nem húzza ki óvatosan a cérnaszálat belőlük, mondván jó lesz paprikát fűzni. Hanem egyszerű mozdulattal, késsel felszakítja a zsák fenekét, végül is, ki tud folyni a táp a zsák fenekén is! Egy idős parasztembernek nem jutna eszébe soha így megbontani a zsákot. 17 Szántó Imréné (Szabó Margit 1929) Fonó Petőfi u. 40. 18 Pál Elemérné A gyűjtés során ezekkel a szomszédba nyíló ajtókkal kapcsolatban furcsálltám, hogy milyen szemet szúró egyszerű dolgokról, nem tudnak már a ma negyvenes éveikben járó lakosok sem, hogy fog ezeknek az ismerete pár évtizeden belül eltűnni! Ha a gyakorlatban már nem alkalmaznak valamely módszert, az egy emberöltő múltán a feledés homályába merül. Például, ha egy tehetős új tulajdonos vesz meg egy ingatlant, biztos, hogy a pajtából a szomszédba néző ajtót „őera- katja," (befalaztatja) téglával. Volt nincs, és miért volt, ki tudja már? A boltíves hatalmas pajtaajtók, több helyen felújították. A német tulajdonos megpróbálta eredeti állapota szerint visszaállítani, boltíves maradt az új faajtó is. A magyar tulajdonosok, már költségtakarékossági okokból, szögletes fémajtókat készítettek. Az 1970-es évektől kezdve traktor hozta a szénát. A gazdák tudták, hogy melyik traktoros mennyire segítőkész, vagy épp mennyire fáradt. Fontos megoldandó kérdés volt, leszáll-e a traktorról és segít-e feldobálni a szénát. A széna pajtába való elrakása három személyes feladat, egy ledobta a kocsiról, egy föladta egy nagyon hosszú nyelű vellával, egy átvette és elrakta a szédületes magasságba. Azonban a nagy pajtát nélkülöző udvarokban, a kazal rakása sem lebecsülendő munka. A kazlak sarkainak kirakása is megkívánta a kellő szakértelmet, ami szintén generációkon át adódott tovább. A kombájnok megjelenése után a kisbálák terjedtek el először, ezek ma is népszerűek könnyen kezelhető kis súlyuk miatt. Fedett helyre szépen be lehetett sorako- zatni őket, Fonóban ez is több helyen csigán került fel az istállópadlásra. Amíg, az 1980-as évekig telt házzal működtek az istállók, addig vontató (traktor pótkocsival) szállította be az udvarra a kisbálát. Ezt darabra lehetett vásárolni, a pótkocsi legtöbbször maximálisan meg volt rakva. Később az 1990-es évek után, csak a hídra ledobálták a lecsökkent igény szerinti kisbálát, és a gazda maga hordta be a szalmát az udvarba. A nagy bálákat kevésbé szerette a gazdaközönség, nehezen kezelhető, mozdítható, fedett helyre kevésbé van mód betermelni. így kint beázik bizonyos százaléka, veszendőbe megy. Az 1940-as években Fonóban is építettek betonsilót. 25-40 m3 szecskázott zöldtakarmányt savanyítottak benne, ez a siló 2010-es használaton kívüli, de megbecsült állapotban ma is megtalálható. Amíg személyes kötődés van egy tárgyhoz, addig biztos, hogy megőrizzük az eredeti állapotát, a siló jelenleg is ugyanazon család tulajdona. Az épületekkel kapcsolatosan szintén a megóvás a jellemző. A hagyományok őrzése apróbb dolgokban is megnyilvánul. Még 2013-ben is színes virágokkal telt virágos pad található Kisgyalánban, igaz, már csak két helyen találkozhatunk vele (14. ábra). Az ésszerűség még itt is megnyilvánul, magas lábakon áll, ahogy a neve is mutatja. A cserepeket védő keret pedig díszít is, és ráadásul eredeti funkcióját tölti be.
