A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
EMBERI ÁBRÁZOLÁS A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN, 4000 ÉS 2000 BC KÖZÖTT 135 információkat szerezzen. A Baden-komplexum részeit képező kultúrákhoz afrikai, elsősorban állattartó (főleg szarvasmarha-tenyésztő, kiskérődzőkkel kiegészített), ez mellett köles-termelő falusi szinten élő társadalmakat választottam. A közöttük vonható párhuzamok több más munkámban már kis részletekben említésre kerültek. Most egyetlen népre koncentrálva röviden bemutatom a helyszíni terepmunkák alapján a Doajo (Dowajo) népet abban a vonatkozásban, ahogy ezt a tanulmányban vizsgált témakörök és a köztük levő kapcsolódási pontok kijelölik. Előre szeretném hangsúlyozni, hogy az itt következők nem jelentik azt, hogy ezt a képet egy az egyben megfeleltetem az őskorival. Egyetlen olyan kultúrát sem lehet találni a Földön, amelynek rendszerét tökéletesen rá lehetne húzni egy másik kultúrára. A modell sok szempontból egyezik: a Doajóknál van Ős- és Halott-kultusz, sőt, koponya-kultusz és múmiák, antropomorf vonásokkal ellátott edények amelyeket festenek és kerámiazúzalékkal soványítanak az Ős kerámiában való újjászületése érdekében; van körülmetélés és beavatási szertartások, termékenységi szertartások, szarvasmarha- és kiskérődző-áldozat, mágia. Jórészt állattartók, de részben köles-termelők (Balatonőszödön az egyetlen megtalálható növényfaj volt); bár falvaik vannak, de idény szerint életük nagy részét pásztorkodással, őrzéssel és a köles-földeken, tehát a falvakon kívül töltik. Megvannak az egalitárius társadalomra jellemző vonások a falusi vezetők nem öröklődő, és szinte semmilyen kiváltsággal nem járó státuszával; de a Fulanik miatt van egy magasabb szinten rétegződő társadalmi viszony is, amelyben egyértelműen alárendelt szerepet játszanak a Doajók. Saját társadalmukon belül bizonyos specializációk szegregáltak: a kovács, fazekas, sírásó, gyógyító tisztátalan és alávetett. Sok elem azonban, őszintén be kell vallani: hiányzik. így például, bár vannak agyag emberi figuráik, de nem idol-szerepkörben; hiányzik a Guineai-öböl mentén élő népekre jellemző gazdag és árnyalt maszk-használat, hacsak a maszkírozást nem erőltetjük ide; a leszármazási és letelepedési rendszer és a Baden-komplexumra jellemző rendszerek ez utóbbi ismeretlensége miatt nem vizsgálhatók, ezért össze sem hasonlíthatók egymással; ezen kívül a trópusi növényzet, állatvilág és éghajlat valamint a Kárpát-medence jellemzői eltérnek, és így tovább. A holt régészeti anyagnál azonban az eltérések ellenére ezek az adatok többet árulnak el, sok esetben megvilágítanak homályos vagy láthatatlan régészeti részleteket. Ezekre az adott helyeken felhívom a figyelmet. Doajoföld Közép-Afrika keleti részén, Észak-Ka- merunban található. A terület földrajzi és geopolitikai helyzetéből adódóan az eredendően agresszív nomád, főleg szarvasmarha-tartó, iszlám hitre áttért Fulani népcsoport uralkodik számban és kultúrfölény- ben (túlnyomó többségben ma már városi életmódot folytatnak, belőlük kerülnek ki az ország hivatalnokai és egyéb vezetői, vidéken pedig kereskednek, szállítanak, stb.). A Doajók számban és kultúrfölényt tekintve alattvalói szerepben egy hegyi és egy síkvidéki alcsoportra válva egészítik ki az ország társadalmát. Az ország területén azért persze további népcsoportok is élnek, amelyek eltérő nyelvi, gazdasági életmódot folytatnak: még a ma legősibbnek tartott pigmeus csoportok is megtalálhatók. A hegyi pogányokként nyilvántartott Doajókról Nigel Barley terepmunkái előtt kevés, jórészt hiányos és téves adatok álltak rendelkezésre (Barley 1983, 1984, 1994). A fenti szituációból adódóan a Fulanik mindenféle szempontból lenézik és mélységesen megvetik a Doajókat, a Doajók gyűlölik a Fulanikat, a hegyi, „vad” és az alföldi, „szelíd” Doajók pedig kölcsönösen utálják a másikat és a másiknál különbnek nézik magukat. A status qou-t tovább árnyalják a kulturális és nyelvi különbségek, a két nép közti alapvetően különböző habitus (a Fulanik a nomádság- ból adódóan agresszív és területszerző-hódító politikát folytatnak, amelyet vallási okokkal is megtámogatnak, míg a Doajok nyugodt, békés agráréletet), és az Afrikára jellemző alapvető rasszizmus. Ez a kép akár egy az általunk tárgyalt 4000-2000 BC közötti őskori helyzetet is híven illusztrálhat, amennyiben a Fulani-hegyi Doajo-síksági Doajo viszonyba behelyettesítünk pl. egy Gödörsíros kurgán hegemónia alatt élő Boleráz- Baden vagy Baden-Kostolác, esetleg kora bronzkorban tovább élő Baden-Makó interkulturális találkozót a Kárpát-medence területének bármely erre alkalmas hármasságot mutató lelőhelyén. A Doajo falvak kör alakú sárkunyhókból állnak, kúpos fűtetövel. Minden falu előtt egy kör található, ahol a nyilvános tanácskozások, bíráskodás, rítusok zajlanak, és ahol a szentélyek is találhatók. Emögött egy másik kör fekszik, ahol a közös tulajdonban levő csordát tartják, majd a főnök és a közrendű lakosok kunyhói. A főnökök egyszerűen gazdag férfiak, akiknek marhacsordájuk van, ezért könnyebben megszervezhetik a vallási ünnepeket (amihez többek közt szarvasmarha szükséges), ezzel lekötelezhetnek szegényebbeket, ezért kevesebb fizikai munkát végeznek. Sok Doajo főnök Fulaninak öltözik és fulaniul beszél, hogy presztízsét emelje sajátjai közt (akkulturáció, mesterséges, rájátszott státus-emelés, adopció). Velük szembeni társadalmi elvárás, hogy többet fizessenek ugyanazért a munkáért, és hogy ajándékozzanak a közrendüeknek. A státusz az ültetés rendjében is szigorúan tükröződik. Általában mindenki két vagy három, a közelben lakó népek által használt nyelven is beszél (ma pedig még angolul vagy/és franciául is), mivel gyermekkortól együtt élve automatikusan elsajátítják, ezért nincsenek alapvető nyelvi megértési problémák a gyökeresen nyelv-idegen szomszéd faluközösségek közt sem. A fulani csere- vagy közvetítő nyelv, mivel a Fulanik kereskedők, utazók és hivatalnokok egy személyben Doajoföldön. Saját nyelvüket a Doajók annyira egyszerűnek tartják, hogy nem tudják elképzelni, hogy nem lehet megtanulni. Európai számára azonban nagyon nehéz: politon, vagyis a hanglejtés befolyásolja a jelentést. Négy hangszín van, és hozzá még nyelvjárások. A Doajók egymással (egy falun belül és a falvak egymással) toleránsak, nyugodtak, tréfálkozók, szó sincs
