A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
136 HORVÁTH TÜNDE a Pápua-Új-Guineában szokásos ’már a szomszéd falu is a halálos ellenségem’-hangulatról. A társalgási szint a földekről hazavezető keresztutak találkozásában üdvözléskor kedélyesen udvarias: a „Neked tiszta az ég?” kb. a magyar „Hogy s mint, és mi újság?”, az angol „How do you Do?” vagy a francia „Common ga va?” kifejezéssel egyenértékű. A párbeszéd fenntartására az európai szokással ellentétben - amikor szembenézve, udvariasan végig kell hallgatnunk a másikat - ők gyakori közbevetéseket tesznek (igen-igen; nahát! ez így van!, stb.), földre sütik a szemüket, és előre hátra billegnek a sarkukon (ezt a „rossz" szokást néhány izguló tanuló alkalmazza felelés közben Európában), hogy biztosítsák a másik felet folyamatos figyelmükről. A szótlanná váltat így biztatják: „Mondj valamit!” Tiszteletüket azzal mutatják, hogy „Öreg”-nek szólítanak valakit, korától függetlenül. Más népekkel a róluk terjedő „vad”-hírük miatt szégyellősek, félszegek - amikor kicsúfolják és kinevetik őket, azonnal elhallgatnak. Amíg a köles a földben van, többen sátrakban kinn alszanak a földeken, nehogy a marhák feldúlják a termést (vö. a Baden letelepedésre adott modelle- met, Horváth 2014). Az őrzést kisfiúk végzik általában, de a marhák így is sok kárt tesznek, mivel a gyerekek mostanában iskolába kötelesek járni. Minden asszony tudja, hogy ha a földjét feldúlják, az a házasságtörés dönthetetlen bizonyítéka, és a férje alaposan ellátja majd a baját: ezért a nők különösen éberen őrködnek. A földrajzi adottságok miatt a Doajók életének a köles a meghatározója: szinte nem is esznek mást, mert minden mástól félnek, hogy megbetegíti őket; erről beszélnek állandóan; ez a gazdagság mértékegysége; ezzel fizetnek; ebből főznek sört (nagyon rossz, csekély alkoholtartalmú és gyenge sört, amitől viszont iszonyú gyorsan lerészegednek, mert nem bírják); és ezt találják a világon a leghasznosabb, legfinomabb, legpompásabb dolognak. A föld szabad tulajdon, bárki annyit vehet el és ahol-ahogy akarja, ez azonban a külső tényezők miatt nem vezet mezőgazdasági felesleghez: a talaj művelése nehéz, az éghajlat kiszámíthatatlan, stb (vö. a vizsgált időszak éghajlatát). A kapálás unalmán közös sör-piknikekkel enyhítenek, sorra látogatva egymás földjét. A Doajók eladhatnák a felesleget a piacon (ha lenne feleslegük), de a piacot a Fulanik ellenőrzik, a szállítást ők irányítják, és a haszonra ráteszik a kezüket. A Doajók csak annyit termelnek, amennyire szükségük van, ezért nem várt rossz termés akár éhínséghez is vezethet. A felesleg, csere, piac, javak szerzése nem érdekli őket: inkább cserélnek és adósságot halmoznak fel, amelyet egy marha levágásával meg lehet váltani. A falvak közt van egy, ahol a Föld Őrzője él (minden falunak lehet külön szerepe a Badenben is, vö. Balatonőszöd mint szertartási falu-lehetőséget: Horváth 2014). Ő az az ember, aki biztosítja minden növény termékenységét, ezért az ottani rítusok kicsit különböznek más falvakétól. Az aratáshoz meg kell építeni a szérűskertet: ennek alapja egy földbe vájt, sárral, marhaürülékkel és ragacsos növényekkel kikent sekély mélyedés, amelyet szúrós tárgyakkal kell óvni boszorkányság ellen. Ebben hagyják száradni néhány napig a levágott kölesfejeket, majd kicsépelik, körülmetélési énekeket énekelve. Nők és gyerekek nem lehetnek jelen. A férfiak meztelenek, pénisztokban, táncolva-énekelve csépelnek. A rostálás befejező műveletekor levágják egy csirke fejét a magok fölött, és főtt jamgyökeret dobálnak rá. A Föld Őrzője beborítja a magokat a kosárba, egy vörös fulani süveget borít rá, és futva viszi a faluba, a szérüskertből a magtárba. A termés végre biztonságban van, nem érheti rontás. A szérűskert szimbólumok és tilalmak fészke. Van egy ún. „igazi földművesek” kasztja, akikre speciális óvintézkedések vonatkoznak. Várandós nő nem mehet a szérűskertbe, mert hamarabb szülne vagy elveszítené a magzatot a köles hatalmas termékenységi ereje miatt. Az első menstruálót az őrlőkunyhóba zárják három napra, ahol a kölesből lisztet őrölnek. Kicsírázott kölest csak rokonok fogadhatnak el. A kovácsok, akikkel tiltva van a közrendűekkel létesített szexuális kapcsolat, nem léphetnek egy asszony földjére, ahol köles nő. A legtöbb női vagy nőkre vonatkozó termékenységi rítust csak a férfi rítusokból levezetve lehet megérteni. A csillag alakúra nyírt frizurát pl. a nőrokonok a halott nő korsórítusán viselik, de számos alkalommal férfiak is hordják. ADoajók nem fejik a marhákat (ellenben a Fulanikkal, akiknek fő táplálékuk a tej) és nem is élelem (pl. hús- fogyasztás) miatt tenyésztik őket. Egy törpemarha-fajt tartanak, amelynek nincsen púpja és tejet is alig ad. Ideális esetben ünnepre vágják őket, pl. a halottak tiszteletére tartott ünnepen (vö. badeni szarvasmarhaáldozatok, Horváth 2010), de lehet marhával fizetni a feleségért is. Ezért a szarvasmarha a társadalmi problémák egyik fő szabályozója, és ínség-bőség faktor is. Tartanak szárnyasokat, de tojást sem esznek, sőt, visszataszítónak találják a gondolatát is („Nem tudod, honnan jönnek?"). Az edényeket a kutyákkal nyalatják ki, így mosogatnak. Ez azonban nem valami kivételezés a kutyákkal, mert elég mostohán bánnak velük: nem fekhet pl. a kunyhóban és nem adnak nekik enni sem. A szegregált specialisták sok olyat ehetnek, amit mások nem: pl. ehetnek kutyát és majmot. A betegségeket több osztályba sorolják: vannak ragályok; boszorkányok vagy növények által okozott rontás; tünetek amelyeket a holtak szellemei okozhatnak; és szennyeződések, amelyeket a tiltott dolgokkal vagy emberekkel való tisztátalan érintkezés okoz. Ez utóbbi elkerülésére szabályozások sora vonatkozik. Ilyen például a vízfogyasztás. A kovácsok nem húzhatnak vizet másokkal, másoknak kell megkínálniuk őket. A síkvidékiek nem ihatnak hegyi doajo vizet, csak ha a helyiek felkínálják. Az esőfőnökök pedig nem ihatnak esővizet. Ez egy szabályozott csere, amely irányítja a nők, az élelem és a víz áramlását a három csoport között. Csak a ragályokat és a boszorkánysággal okozott véletlen sérüléseket lehet gyógynövényekkel gyógyítani. Elhívnak egy specialistát, aki jóslás segítségével meg tudja állapítani a betegséget, és hogy mi váltotta ki. Aztán jön a Gyógyító által javasolt gyógymód. Általában három jóslásból felderíthető a betegség. Ha a
