A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 3. (Kaposvár, 2014)
Horváth Tünde: Emberi ábrázolás a Változások korában, 4000 és 2000 BC között
EMBERI ÁBRÁZOLÁS A VÁLTOZÁSOK KORÁBAN, 4000 ÉS 2000 BC KÖZÖTT 131 a kerámia értékelése során arra a következtetésre juthatunk, hogy túl sok benne a későinek tartott elem, például mészbetétes díszítésű, Kostolác-jellegű post- badeni vonások, és sok, csak erre a területre jellemző edényforma és egyéb lelettípus jelenik meg (többek közt az arcos edények is). Ezt a benyomást azonban keltheti az a tény is, hogy a régióban levő, főleg magaslati településekként azonosított lelőhelyek anyaga egyértelműen keveredik más, ugyanonnan származó kora és középső bronzkori leletekkel, amelyekben ezek a vonások úgyszintén jelen vannak, mivel a várakat későbbi korokban is lakják. Ezek a rossz megfigyelések, közöletlenség, és egyéb tényezők miatt már el- különíthetetlenül bekeveredtek a badeni leletek közé. A temetkezési lelőhelyeket vizsgálva feltűnő azok egységessége: mind rítusait (kőpakolás a sírokon, ur- nás-hamvasztásos mód, folyó melletti elhelyezkedés), mind lelettípusait (arcos edények) tekintve. Ezen négy lelőhely összetartozása rítusai alapján megkérdőjelezhetetlen. Kérdés viszont, hogyan illeszkedik a Baden kultúrába, amelynek nem ismerjük ilyen rítusú (ur- nás-hamvasztásos rítus) temetkezéseit csak igen kis számban (előfordul pl. néhány urnás hamvasztásos sír Budakalászon: 436 sírból 72 hamvasztott, ebből 6 urnás: Bondár 2009: 232; és Fonyód-Bézseny-pusztán: Banner 1956: 37. lelőhely, 28-32), és amelyre az elkülönült temetők létesítése szintén nem jellemző túlsúlyban (mindössze Alsónémedi, Budakalász-Luppa-csárda, Vámosgyörk-Motorhajtóanyag-tároló, Balatonlelle- Felső-Gamász, Balatonmagyaród-Flídvégpuszta-Déli rév tekinthető ebből a szempontból ilyen típusú temetkezési helynek Magyarországon). A furcsa és eltérő rítus-csomag talán az Ózd- pilinyi csoport a Baden kultúrában, vagy a Baden- komplexumban különleges kulturális (kevert vagy identitását őrző, de zárványként más kultúrák közt élő?), vagy kronológiai (nagyon korai vagy nagyon késői?), esetleg földrajzi (hegyi környezet=reliktum: elzártság-elzárkózás?) helyzetére utalhat (vagy mindháromra együtt). A kevert szituáción azt értem, hogy talán ha nagyon korai a csoport, a Boleráz kultúra egyik területi átfejlődése lehet Badenbe (erre utalhat a Bolerázra jellemző önálló temetkezési helyek létesítése, a hamvasztás szokása, az urnás, földhalom alatti, kőpakolásos temetkezési rítus). Lehet azonban a csoport nagyon késői is, ezen pedig azt értem, hogy a Baden kultúra 2800 BC utáni, tehát a késő rézkort túlélő csoportja, ami azért rendelkezik ilyen különleges vonásokkal a Baden kultúrán és komplexumon belül, mert a térségben megjelenő új, hagyományosan kora bronzkori kultúrák (pl. a Makó) vannak rá hatással. Nem zárnám ki az esetleges késői kultúrahatások közül a 2800 BC-t ugyancsak túlélő alföldi Gödörsí- ros kurgán csoportokat (vö. földhalom emelés), és az ekkor megjelenő Zsinegdíszes edényeket sem (vö. HorvAth 2011: 90; Dani-HoRVÁTH 2012: 89-107). Ami viszont teljességgel kizárható ma már, az ezen edények déli kapcsolatrendszerén keresztül Trójával és az ottani arcos edényekkel való bármiféle kapcsolata (vö. részletesen HorvAth 2012: 11-13). Tény, hogy az arcos edények megjelenése a késő rézkori Badenben egyelőre rejtély, előzmény nélkülinek tűnik, és felbukkanásuk-kialakulásuk irányai egyelőre ismeretlenek, de ennek oka az, hogy talán nem minden kétséget kizáróan a késő rézkori Baden kultúrába tartoznak, hanem a kora bronzkorban élőbe. Ezt a feltételezést támasztja alá a Mediterráneum kora bronzkorából ismert több arcos edény lelet, amely az északkelet-magyarországi badeni leletek elég jó formai párhuzamaként értékelhető, mint az régóta köztudott (MilojöiC 1979: Taf. 11: 2.1 b3; Taf. 15: 2. 1a, 1b1, 1b2, lla, llb, llc; Taf. 30: 1. 7A/a, 2. 7Allb, Trója—Ilion, Frühtrojanisch II b/c, c/d; Kalicz 1963). Az arcos edények sematikus arc-kialakítása mutathat a néhány, fejjel ábrázolt badeni atipikus idol szintén sematikus arcára, és a diadém feltűnése ezen idolokon és az urnákon szintén kanonikus közös elem lehet. További értelmezési irányt jelenthet a „badeni” arcos edények egyetlen jó párhuzama Debrecen-Köntös- kertről, a kora bronzkori Makó kultúra lelőhelyéről (6. Tábla: 4), amely a hiteles feltárási körülményeknek köszönhetően egy Makó urnás-hamvasztásos sír po- hárka-melléklete volt, tehát az edények feltűnő formai hasonlóságán kívül még a temetkezési rítus is megegyezett (Németi-Dani 2001: Fig. 9: 1)! Úgy gondolom, a problémakör teljes és megnyugtató lezárása csakis új természettudományos vizsgálatok bevonásával oldható meg, amelyek elvégzése a magyar őskori régészet régi adóssága (a hamvak ma már megoldható radiokarbon, ill. az edények radiokarbon vagy TL-OSL mérésével). A vizsgálat szempontjából említett kebles (gynekomorf), ill. kezes vagy lábacskákon álló edényeket minden részletre kiterjedően bemutattam több tanulmányomban, ezért nem ismétlem el az ott közölteket (Horváth 2010b: 3-15. a rituális; HorvAth 2012: 21-25 a tipológiai-kronológiai aspektusából mutatja be ezeket az edényformákat). Néhány, a tanulmány összegző-értékelő volta miatt fontos részletre hívnám fel itt a figyelmet mindössze. Mindhárom edénytípusnak ismerjük a korábbi korszakokból és kultúrákból való formai-tipológiai párhuzamait, és a kebles edények kivételével a másik két edényforma más kultúrákban való előfordulása is biztosnak mondható (vö. Kostolác, Vucedol, Harangedényes talpas ill. kezes edények, 9. Tábla). Ez a rítus, az ábrázolástípus és a jelentéstartalom nemcsak a Baden-komplexumra jellemző, hosszú időszakon át folytonos, formailag kissé változó meglétre utal. A gynekomorf edények kialakulásának felbukkanása a középső rézkor vége időszakban a nyugat- közép-európai tóparti településeken (Schlichtherle 2010) egyértelmű kapcsolatrendszert jelent a késő rézkori Boleráz megjelenésével-terjedésével, hasonlóan a rézmegmunkálás, csúszka, pecsétlők, sztélék, magaslati szentélyek használatával. Ugyancsak megjelenik rituális házplasztikákon, egyértelmű szimbólumrendszerben a terhesség, szoptatás anatómiaitársadalmi folyamatával (fehér festés jelzi az anyatejet a mellplasztikákon, 5. Tábla: 5), és a női termékenység-kultuszokkal. A korai kebles edényeken ritkán
